Fico megint megúszta

Anélkül, hogy a magyarországi olvasót feleslegesen terhelnénk egy önmagában is rendkívül szövevényes ügy hátterével, érdemes röviden összefoglalnunk, hogyan lett Szlovákia korábbi miniszterelnökéből gyanúsított és kis híján rab. Robert Fico összesen háromszor, nagyjából tíz éven keresztül volt Szlovákia kormányfője, de 2006-tól 2020-ig nem volt olyan parlamenti választás, ahol ne pártja, a Smer – SD (Irány – Szociáldemokrácia) diadalmaskodott volna. Előfordult 2010 és 2012 között, hogy partnerek híján nem tudta bársonyszékre váltani a szavazatokat, ezzel együtt Fico vitán felül a két­ezres évek legmeghatározóbb politikusa volt Szlovákiában – nem csak politikai súlya miatt. Nagyon tudatosan és – sokáig úgy tűnt – ügyesen épített ki egy sajátos rendszert, amellyel tulajdonképpen saját és baráti köre kézi vezérlésébe vonta az államigazgatást.

Hogy Robert Fico idejében rendszerszintű korrupció uralkodott Szlovákiában, megfellebbezhetetlen tény. Elképesztő botrányok kísérték a Smer kormányzását, úgy az első, 2006 és 2010 között ciklust, mint a későbbi kettőt. Kétszázezer euróért rendelt minisztériumi logók, euróban százmilliókat érő, magánkézre játszott állami birtokok, 18 millió euróért megrendelt, de használhatatlan katonai eszközök. És ez csak az első ciklus! A pohár akkor telt be, amikor 2018 februárjában meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát. Néhány napig komolyan felmerült, hogy a Fico-kormány is érintett lehet a dologban, és bár mindez utólag tisztázódott, a népharag arra elég volt, hogy Robert Fico és Robert Kaliňák belügyminiszter is távozzon a hatalomból. Pártjuk úgy úszta meg az előre hozott választást, hogy a kormányfő alkut kötött a vállaltan ellenzéki államfővel, Andrej Kiskával: távozik a kabinet éléről, cserébe kihúzhatják a következő rendes választásig.

Akkor sokan úgy gondolták, Fico előtt nincs visszaút. Jogosan, hiszen a 2020-as választási eredmények csak megerősítették ezt az utólag tévesnek bizonyuló elképzelést. A program híján egyetlen üzenettel („Felszámolni Fico rendszerét és elszámoltatni annak működtetőit!”) operáló Igor Matovič és mozgalma, az OĽaNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) fölényes győzelmet aratott. Kezdődhetett az elszámoltatás…

A nagy túlélő

Ugyan a világjárvány derékba törte a nagy megtisztulást, részsikereket azért csak felmutatott az új kormány. Az előző garnitúra jó pár középvezetőjét őrizetbe vették, néhányukat letartóztatták, bár egy-két kivételtől eltekintve ítélethozatalig nem jutottak el az ügyek. Nem véletlenül. A letartóztatott figurák nagy része ugyanis egyszerűen beköpte a felette állókat. Mindez elvezet az aktuális botrányig, amely két szavazat híján Fico szabadságába került.

A rendőrség azután kezdett el vizsgálódni Fico, Kaliňák és néhány társuk ellen, hogy három-négy, egészen más ügyek miatt elővett köztisztviselő összecsengő vallomásából megalapozottnak tűnt a gyanú: a kormányfő és belügyminisztere 2012 és 2018 között rendszeresen terhelő adótitkokat kért és kapott olyan ellenzéki politikusokról, mint Igor Matovič vagy Andrej Kiska államfő. A rendőrség két héttel ezelőtt őrizetbe is vette a családjával épp egy csallóközi bányatónál pihenő Robert Kaliňákot és a smeres politikusok állandó ügyvédjét, Marek Parát. Mivel a bíróság úgy ítélte meg, fennállhat a tanúk befolyásolásának vagy a bizonyítékok megsemmisítésének veszélye, mindketten vizsgálati fogságba (ez a szlovák kifejezés Felvidéken használt tükörfordítása, de facto egyenlő a magyar jogrendszerben ismert letartóztatással) kerültek. A szintén meggyanúsított Robert Fico azonban nem. Ellene továbbra is zajlik ugyan a büntetőeljárás, de a szlovák törvények mentelmi jogra vonatkozó passzusai nem tették lehetővé, hogy a parlament beleegyezése nélkül a bíróság letartóztassa. Ficót, Kaliňákot és társaikat hivatalosan bűnszervezet alapításával, fenntartásával, hivatali jogkörrel való visszaéléssel és adótitkok megsértésével gyanúsították meg.

74 a 150-ből

Robert Fico letartóztatására az ügyészség már az őrizetbe vételek másnapján javaslatot tett, de sokan azzal számoltak, a parlamenti viták akár hetekig eltarthatnak a szlovák házszabályok technikai obstrukcióra teret adó rendkívüli merevsége miatt. Végül egy parlamenti alku kellett ahhoz, hogy a rétestésztaként nyúló felszólalások, válaszok és viszonválaszok mellőzésével dönthessenek Fico sorsáról. Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar, a felvidéki magyar, sőt a szlovák sajtóban és közbeszédben időnként hibásan jelent meg, pontosan miről is szavaz majd a törvényhozás. Ami ennél is furcsább, néhány kormánypárti képviselő sem értette, miről kell majd dönteniük. Azt hitték, Fico mentelmi jogának felfüggesztése tulajdonképpen azt jelenti majd, a Smer – SD elnöke a parlamentből egyenesen rács mögé kerül, holott ilyesmiről szó sem volt. A mentelmi jog felfüggesztésével pusztán annak lehetőségét teremtették volna meg, hogy az illetékes bíróság döntsön Fico előzetes letartóztatásáról. Erre nem került sor végül. A négytagú koalíció egyik pártja, a magyar irredentizmussal riogató Boris Kollár házelnök Sme Rodinája (Család Vagyunk) tartózkodott a szavazás során. Ez fontos részlet, ugyanis azzal, hogy a távolmaradás helyett bementek, regisztráltak és tartózkodtak, nehezebb helyzetbe hozták a kormánypártokat.

Nehezebb, de nem megoldhatatlan hely­zetbe. Matovičék így is meg tudták volna teremteni a Fico letartóztatásához szükséges jogi lehetőséget. Mivel a 150 fős parlament minden tagja benn volt az ülésteremben, 76 igen szavazatra volt szükség, amelyet a másik három kormánypárt képviselői szállíthattak volna. Csakhogy Matovič két képviselője szintén nem támogatta a javaslatot, amely így a szükséges 76 helyett 74 igen szavazattal megbukott. Az ő szerepük sorsfordító volt ugyan, de a továbbiak szempontjából mellékes. Néhány órával a szavazás után kizárták őket az OĽaNO frakciójából.

Hogy a Sme Rodina képviselői miért mentek szembe a koalíciós akarattal, csak találgatni tudjuk, de ennek ellenére nem hagyhatjuk válasz nélkül a kérdést. Nem sokkal azután, hogy kiderült, Ficóról szavaznia kell a parlamentnek, az ő képviselőjüket, Martin Borguľát is meggyanúsította a rendőrség. Az ügy egészen más, de a kimenetel, a mentelmi jog felfüggesztéséről való szavazás ugyanaz lehet.

Mi jön most?

Richard Sulík gazdasági miniszter, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) elnöke az elmúlt két évet folyamatos hadakozással töltötte. Nemcsak az ellenzékkel, saját koalíciós partnereivel, különösen Igor Matovičcsal állandó hadilábon áll. A kudarc után azonnal közölte, az egészért Matovič a hibás, a Sme Rodinának pedig a továbbiakban nincs helye a koalícióban. Mire önök ezeket a sorokat olvassák, túl vagyunk a szavazás utáni első kormány­ülésen. Túlzás lenne azt állítani, a kormány biztosan megbukik, de az eddigi koalíción belüli pengeváltások alapján nem zárható ki. Sulík 2012-ben kevesebbért is megpuccsolt egy kormányt (a görögöknek szánt válság utáni EU-segélycsomag miatt), akkor az előre hozott választásokat a Smer – SD simán megnyerte. Ez most sem kizárható forgatókönyv, de ezúttal talán épp a rá égett bélyeg miatt lesz az SaS elnöke megfontoltabb.

Az biztos, Robert Fico óriási politikai győzelmet aratott azzal, hogy megúszta a letartóztatást. Az eljárás persze folytatódik, de ez tulajdonképpen már mellékes. A kormánypártok elvesztették utolsó ütőkártyájukat, korrupcióellenes harcuk nimbusza megy a kukába, Ficónak nem kell rács mögé vonulnia. Matovič vereségét ráadásul éppen az teszi katasztrofálissá, hogy saját párttársai közül sem sikerült mindenkit meggyőznie. Hónapokba, évekbe telhet, mire egyáltalán vádemelési javaslatot fogalmaznak meg a pártelnök ellen, addigra pedig, ahogy most állunk, talán újra kormánypárti politikus lesz belőle. Az elmúlt néhány hónap közvélemény-kutatásai rendre ellenzéki győzelmet valószínűsítenek. Nem is csoda, előbb a járvány, majd a háború körüli intézkedések sem találkoztak a nép akaratával. A kabinet párját ritkító szervilizmusa egész egyszerűen nem rezonál a választókban, miközben Fico következetesen hirdeti a kimaradás politikáját. Pár hete óriási felháborodás kísérte a szlovák légvédelmi rendszerek Ukrajnába küldését, és hasonló várható most, hogy MiG–29-es vadászgépek és T–72-es tankok átadása is napirenden van. Nem csoda, hogy a választópolgárok szép lassan megbocsátják és elfelejtik Robert Fico legnagyobb disznóságait is. Ne tagadjuk, van belőlük elég!