Fogy a lelkesedés, kevesebb katonát küldenének háborúba a britek és a franciák
Persze, tudjuk, Londonban és Párizsban békefenntartókról rebegnek, de hát pontosan tudják, hogy nyugati országok katonáinak megjelenése az úgynevezett Ukrajna területén nem békét, hanem háborús eszkalációt jelent, minekutána éppen a NATO keleti terjeszkedése és az annak részeként végrehajtott, nyugatról pénzelt Majdan-puccs vezetett a fegyveres konfliktushoz.
Az igazság tehát az, hogy az úgynevezett Ukrajnába küldendő brit és francia katonák háborúba mennének, hazudjon bármit Keir Starmer, a londoni City messziről miniszterelnöknek látszó kifutófiúja és a Rotschild-birodalom alkalmazottjából francia elnökké fújt Emmanuel Macron.
Ugyanakkor a lelkesedés lohadni látszik, Starmer elvtárs a korábban beígért 10 ezer brit katona helyett csak 7500-at adna a franciákkal együtt 15 ezresre tervezett intervenciós haderőbe. Úgy tűnik, Friedrich Merz is megijedt saját korábbi hepciáskodásától, bejelentette ugyanis, hogy Németország boldog örömmel mozgósítja csapatait, de csakis az úgynevezett Ukrajna határain kívül, vagyis ha netán baj lesz, ők majd teljes elszántsággal szurkolnak a lelátóról. Az amerikaiak pedig, akik most már a hátuk közepére kívánják az egész cirkuszt, „nagy hatékonyságú megfigyeléssel” működnének közre a minden irányú visszakozásokból kiolvashatóan a megvalósulástól hála Istennek egyre távolabb kerülő háborús kalandban.
Fentiek okán jó lesz most már elengedni a háborús kardcsörtetést, és a russzofób hiszti helyett a béketeremtésre összpontosítani. Aminek legegyszerűbb módja, ha megszüntetik a háború kiváltó okát, az orosz érdekszférába az elmúlt évtizedekben egyre agresszívabban behatoló nyugati politikai agressziót.
