Fogy a román
1990 óta ötmillióval csökkent Románia lakossága, harminc éven belül 15 milliósra zsugorodhat. A román állam a kommunizmus óta szinte semmit nem tett a demográfiai összeomlás megakadályozására, és félő, hogy a családügyi tárca közelmúltban történő felállítása már eső után köpönyeg.
„Románia lassan, de biztosan kihal” – ütötte fel írását az Adevărul, amikor kiderült, hogy 2020-ban mindössze 160 ezer, tavaly pedig 180 ezer újszülött látta meg a napvilágot keleti szomszédunknál. A román napilap szerint ezek a számok annyira alacsonyak, hogy még a XIX. században is több gyermek született évente, pedig akkor csak Havasalföld és Moldva adatait vették figyelembe, lakosuk mindössze 4-6 millió fő volt. Bár egész Kelet-Közép-Európára jellemző az alacsony születésszám, Románia még ebben is sereghajtó, amit a tavaly december óta tartó népszámlálás is megerősít majd. A helyzet annyira aggasztóvá vált, hogy az Eurostat adatai szerint 2022-ben 18,5 millió főt számlált a romániai lakosság, 2050-re várhatóan 15,5 millióra csökken. Ennek egyik oka, hogy a természetes népmozgalmi egyenleg 1992 óta negatív, azaz a halálozások száma meghaladta a születésekét. Az amerikai titkosszolgálat (CIA) World Factbook elemzése arra mutat rá, hogy jelenleg átlagosan 15,26 elhalálozás jut ezer főre Romániában, a második legtöbb a vizsgált 228 ország közül, miközben mindössze 8,76 baba születik. Összehasonlításképp: Magyarországon a halálozási arány 12,88, sőt még a háborúban álló Ukrajnában is kevesebben haltak meg ezer főre vetítve (13,77), mint Romániában.
Románia aggasztó helyzetét jól mutatja, hogy évente 1,09 százalékkal csökken a népessége, ezzel ugyancsak a CIA adatai szerint a 231. helyen áll a kategóriában vizsgált 237 ország közül. Ebben már nem csak a halálozások magas száma játszik szerepet.
– A Romániával szembeni vízummentesség 2002-es eltörlése és a 2007-es uniós belépés óta tetemes elvándorlási vesztesége van az országnak, ugyanis jelenleg körülbelül 4-4,5 millió román állampolgár dolgozik külföldön. Azaz minden román fiatal ismer olyanokat, akik Németországban, Olaszországban vagy az Egyesült Királyságban dolgoznak – mondta a Demokratának Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezető kutatója.
2016 óta a külföldön született román gyerekek száma minden évben meghaladja a Romániában napvilágot látottakét. Ez sem véletlen: a fiatalok nyugatra távozása miatt az idősek, azaz a demográfiai szempontból terméketlen családok maradtak otthon. „Az 1961-ben született korosztály volt az utolsó, amely még gondoskodott saját »utánpótlásáról«, az utána következőknél a szaporulati ráta elmarad a helyettesítési szinttől” – mutatott rá Vasile Gheţău, a román Országos Statisztikai Hivatal (INS) volt elnöke. Ezt a megállapítást igazolja, hogy szociológusok szerint a gyermekvállalás ma már nem élvez elsőbbséget a románoknál, inkább több időt töltenek el az oktatási rendszerben, vagy a szakmai pályájukra koncentrálnak. „47 éves vagyok, de nincs gyerekem, és nem is akarok” – mondta egy nő a Digi24 román hírcsatornának.
A katasztrofális helyzet ellenére a román kormány nem fektetett eddig nagy súlyt a népesedési politikára. A gyermekvállalási kedv fellendítése érdekében bevezették ugyan a két évre szóló fizetett gyermeknevelési szabadságot, de ennek egyszeri összege nevetségesen alacsony, a támogatásra jogosult szülő jövedelmétől függően mindössze 1250 lej (100 ezer forint) és 8500 lej (684 ezer forint) között mozog. Azaz egy hónapra leosztva legfeljebb 28 500 és emellett gyerekenként maximum egyszeri 16 ezer forintnak megfelelő támogatást kaphat egy szülő családalapításra az államtól. Ám még ezt sem tudja mindenki igénybe venni, hiszen a támogatás feltétele, hogy a szabadságot kérvényező szülőnek a gyermek születését megelőző 24 hónapból minimum 12 hónapnyi adózott jövedelme legyen, és ez idő alatt az országban tartózkodjon.
– Magyarországgal ellentétben nincs összehangolt családpolitika Romániában, aminek egyik oka, hogy a közéletben kevésbé kényes téma a demográfia – vélekedik Kiss Tamás. Mindezek ellenére az elmúlt egy évben történtek kísérletek a vészterhes folyamat mérséklésére: tavaly ősszel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezte magyar mintára a román családügyi minisztérium felállítását. Tárcavezetője az a Gabriela Firea lett, aki megvédte az abortuszhoz való jogot, de fontosnak tartotta az egyházi szerepvállalást a válsághelyzetben lévő hívő nők számára. „Ha nem hozunk gyors és hatékony intézkedéseket, az ország lakossága 2100-ig drámai mértékben lecsökken. Az üres szavak ideje lejárt” – mondta korábban Firea.
Hogy miként állítaná meg a népességfogyást a miniszter, azt egyelőre nem tudni. A Maszolnak nyilatkozó szociológusok egyrészt a francia családpolitikát tekintik irányadónak, amelyben bölcsőde- és óvodaprogrammal, a kismamát támogató szociális intézkedésekkel próbálja az állam segíteni a nőket abban, hogy szülés után minél hamarabb visszatérjenek munkahelyükre, és ne kelljen feladniuk karrierjüket a gyermekvállalás érdekében. Másrészt azt a német bevándorláspolitikát említették, amelyben többnyire törökökkel, közép- és kelet-európaiakkal vagy közel-keletiekkel pótolják a munkaerőt. „Romániának azonban nincs honnan munkaerőt importálnia, legfeljebb Afrikából vagy Ázsiából. Az ilyen bevándorlás nagy beilleszkedési problémákat vetne fel, más hitű, más szokású emberekről lévén szó, úgyhogy inkább a francia példát kellene átvenni” – tette hozzá Vladimir Alexandrescu, az INS szóvivője. A román politika jelenleg török, indiai, vietnámi és más ázsiai országokból származó vendégmunkásokkal tölti fel munkaerőpiacát, számuk meghaladja a százezret. A háború óta pedig egymillió ukrán menekült Romániába, közülük 50 ezren kaptak menekültstátust. Gelu Duminică szociológus szerint az ukrajnai menekültek társadalmi beillesztése is megoldás lehet rövid távon a nyugati országok által elszívott fiatal munkaerő nyomában fellépő hiány kezelésére. „Hosszú távon pedig csak a franciák által fél évszázada alkalmazott demográfiai politika bevezetése állíthatja ismét növekvő pályára a román társadalmat” – tette hozzá. A szakértő azonban nem vette számításba, hogy a magas termékenységi ráta elsősorban a bevándorlók körében jellemző, a többségi társadalmon belül átlagosan 1,9 gyermek jut egy nőre.
A román népesség csökkentését rövid távon utoljára Nicolae Ceaușescu állította meg az abortusztilalommal 1966-ban, amelynek eredményeképpen egy évre rá minden korábbinál több, 556 ezer gyermek született. Ezek után azonban hamar visszatért a csökkenő tendencia, és 1990 óta ötmillió fővel lett kevesebb a lakosság Romániában.
Habár a román lakosságnál jelentősebb a szórványterületeken élő magyar népesség fogyása, Székelyföldről csekélyebb és sokkal kisebb az elvándorlás, mint az országos átlag. Két magyar többségű megyéből, Hargitából és Kovásznából vándorolnak el a legkevésbé a fiatalok végleg az országos adatokat tekintve.
– Így akár egyes régiókban vagy településeken, például Moldvában, Máramaros vagy Beszterce-Naszód megye környékén nőhet is a magyarok aránya – jelzi a kisebbségkutató intézet vezetője.
Ugyanakkor ebbe a statisztikába a magukat magyarnak valló cigányok is beletartozhatnak. A szociológus szerint nem mindegy, hogy egy roma aktivista vagy egy székely tanár írja-e össze a cigány telepeken élők nemzetiségét, esetükben ugyanis nem valami stabil identitásról van szó. Ez pedig a népszámlálást is jelentősen befolyásolhatja.
– A 2011-es népszámlálás során nagyobb volt az identitásvállalási kampány, így az egész országban 620 ezren vallották magukat romának. Azok, akiket környezetük tart annak, 1,3 millióan lehetnek, ebből ténylegesen körülbelül 110 ezer a magyar ajkú cigányok aránya. Nagy részük magyarnak vallotta magát 11 éve, és nagy valószínűséggel a mostani népszámláláskor is annak fogja vallani – mutat rá Kiss Tamás.
A romániai lakosság rohamos csökkenése miatt a mindenkori kormányzatnak cselekednie kell, ha nem akar lakatlan országot vezetni. Kérdés persze, kidolgozhatnak-e még időben családpolitikai koncepciót, vagy a vendégmunkások folyamatos hívását kell előnyben részesítenie az államnak.
