Fogytán a méz a madzagon

– Milyen távolságra van ma Ukrajna az uniótól gazdasági, közigazgatási kérdésekben és a demokratikus berendezkedés tekintetében?

– Most, azaz háborús körülmények között nem lehet összevetni Ukrajna belső viszonyait az Európai Unióéival. A háború mindenre rányomja a bélyegét Ukrajnában, az ország politikai berendezkedésére is. Amely amúgy még 2022 februárja előtt is távol állt az európai normáktól, de a vezetés most még szűkebbre szabott mindent. Már annak idején korlátozni kezdte az ellenzéki média működését, oroszbarátsággal vádolva ezeket a csatornákat, lapokat, internetes felületeket.

A háború csak felerősítette a folyamatot. Hozzáteszem, sok olyan újságíró dolgozik ma a kormánypárti televíziókban, aki azelőtt oroszbarátnak nevezett ellenzéki csatornáknál tevékenykedett. Itt joggal merül fel tehát a kérdés, hogy akkor miért volt szükség e csatornák beszántására. Saját állampolgáraik, politikusok, közéleti személyiségek ellen is szankciókat léptetett életbe a Zelenszkij-féle vezetés, ami nem igazán bevett norma az Európai Unióban. Amennyiben gyanú és vád illet egyes személyeket, akkor azok ellen jogi eljárást kell lefolytatni, ez is uniós követelmény. De említhetem az oligarchák hatalmának korlátozását is, ami nem feltétlenül rossz a társadalom szempontjából, mindenesetre ez is megkezdődött. Az elmúlt idők korrupciós botrányai azonban megmutatták, sok esetben arról van szó, hogy más irányba, más lobbikörnyezetbe csatornázták az állami forrásokat, üzleti érdekeltségeket, a külföldről érkező támogatásokat. Tehát nem számolták fel a korrupciót.

– Elsősorban Volodimir Zelenszkijhez köthetők a problémák és a hibás lépések, vagy mások is szerepet játszhatnak a folyamatokban?

– Nemcsak az elnökről, de magáról az elnöki irodáról is beszélek, amely meglepően kiterjedt hatalomra tett szert, különösen a háború kitörése óta eltelt időszakban. Egy agilis, rámenős csoportról van szó, amely jelentős intézményrendszert tart a kezében, vezetőjét, Andrij Jermakot mindenki az ország második emberének tekinti.

– Miként működött, milyen teljesítményekre volt képes Ukrajna háború előtti gazdasága? Hogyan illeszkedne be az a gazdaság az unió rendszerébe?

– Ha a kompatibilitásról beszélünk, akkor először is a korrupció kérdésére kell fókuszálnunk. Ez a legsarkalatosabb pontja a problémáknak, az ukrán gazdaságot ugyanis mindig átszőtték a korrupciós sémák, az Európai Unió szintén nem makulátlan gazdasági életénél is sokkal nagyobb mértékben. Amúgy Ukrajna gazdasági szabványrendszere vélhetően nem sokkal marad el az unióétól, de ha már illeszkedés, akkor például az olcsó munkaerő és az olcsón előállított termékek is gondot jelenthetnek Kijev csatlakozása esetén. A harmadik szempont pedig az, hogy a háború előtti ukrán gazdaság méretei eleve túl nagyok voltak ahhoz, hogy az unió integrálni tudja. Más kérdés, hogy a harcok során most ez a túlméretezett gazdasági szerkezet szervezettségében, infrastruktúrájában és eszközkészletében is hatalmas károkat szenvedett.

– Hogyan reagál erre az ukrán társadalom?

– Komoly probléma például, hogy rengetegen menekültek az ország nyugati megyéibe is. Paradox helyzet állt elő: országszerte nehéz munkát találni, egyes régiókban viszont munkaerőhiány van, hiszen sok cég is áttelepült a keleti területekről. Zavart okoz az is, hogy milliók távoztak az országból, és férfiak tömege szolgál a fronton. Ez az egész a korábbi ukrán gazdasági szerkezet szinte teljes felbomlásához vezetett.

– Mit bír el még ez a megbomlott struktúra?

– Kijev az állam jövő évi költségvetésének felét hitelből kénytelen fedezni. Nagyjából pont akkora összegről van szó, mint amennyit védelmi kiadásokra szán a vezetés, az országnak tehát nyugati támogatások nélkül már döntenie kellene, hogy vagy a működését finanszírozza, vagy a háborút. Együtt a kettő nem menne.

– Nyilván ezért is kerül szóba immár naponta Ukrajna felgyorsított és előre hozott uniós csatlakozása. Mindezen túl ki és miért akarja berántani Kijevet az EU-ba?

– Már az is jó kérdés, hogy egyáltalán komoly szándékról beszélhetünk-e, vagy ez az egész nem más, mint egy politikai mézesmadzag, amit elhúztak az ukránok orra előtt. Van, aki azt mondja, jöjjenek már holnap, van, aki pedig arra figyelmeztet, hogy a csatlakozásukhoz még évekig tartó felzárkózási munkára lesz szükség. Az összkép azt mutatja, hogy Kijev nem reménykedhet közeli időpontban. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke nemrég azt mondta, hogy szeretné, ha Ukrajna és a többi tagjelölt is csatlakozna az unióhoz 2030-ig. Michel azonban rávilágított arra is, hogy ez nem fog menni az uniós feltételek teljesítése nélkül. Csak az lehetne megoldás Ukrajna számára, ha Brüsszel engedne valamennyit ezekből a kritériumokból. Ám ha sikerül megőrizni az uniós vétójogot, akkor pusztán egyetlen tagállam is megakadályozhatja az enyhített feltételekkel való ukrán csatlakozást. Más kérdés persze, hogy hol fogalmazódott meg a valós, felvételi szándék. Az unió szintjén-e, vagy annál magasabb polcon.

– Mire gondol pontosan?

– Arra például, hogy az Egyesült Államok számára olcsó megoldás lehetne, hogy a háború befejezéséért az uniós tagságot ajánlaná cserébe Kijevnek. Már ha végkép elakad az ukrán ellentámadás, és elszáll Kijev katonai győzelmének a reménye.

– Amerika lemondana a térségbeli céljairól? Miután hatalmas összegeket áldozott az itteni terjeszkedésére?

– Én úgy látom, hogy Washington egyre kevésbé figyel Európa keleti felére. Amerikát a csendes-óceáni térség és annak fejleményei érdeklik elsősorban. Ideértve természetesen a Kína gazdasági és katonai erősödését, illetve világpolitikai szerepének látványos növekedését is. Ez persze nem jelent teljes kivonulást a térségünkből, de vélhetően egyre több terhet hárítanának a helyi szövetségeseikre.

– Tartja magát egy uniós elv, amely szerint fegyveres konfliktusban lévő állam nem léphet be az EU-ba. Ukrajnával kivételt tenne Brüsszel?

– Egyfelől az Európai Unió nem védelmi szövetség. Másfelől van példa konfliktusban álló országok felvételére. Teszem azt, Ciprus. Igaz, konkrét katonai események most nem történnek ott, de azért tart még a területi vita Nicosia, az őt támogató Athén, illetve a velük szemben álló Ankara között. Tehát a béke nem olyan stabil ott, mint az unió más szegleteiben.

– Több elemző szerint Ukrajna uniós tagsága előszobája lenne a NATO-ba való felvételének… Erre Moszkva is többször utalt már.

– Pont fordítva. Mert ha jól megnézzük, akkor azt kell látnunk, hogy általában az országok uniós integrációját megelőzi a NATO-ba történő felvételük. Ez Magyarország esetében is így volt. De hozhatom példaként Albániát is, amelyet felvettek már a NATO-ba, de Tiranának még várnia kell az uniós csatlakozására. Ahhoz, hogy Ukrajna mikor lesz a NATO tagja, illetve egyáltalán lesz-e valaha is, politikai döntésre van szükség, ez pedig nem érinti Kijev uniós felkészültségét vagy felkészületlenségét. Biztosan megszületett már a háttérben a döntés, hogy szükség van-e Ukrajna NATO-csatlakozására, vagy nincs. Ám ez változhat a jövőben, és jó, ha tudjuk, hogy a nyilvános kommunikáció nem feltétlenül tükrözi a valós álláspontokat. Szerintem Amerika nem akar mélyebben belemerülni az orosz–ukrán konfliktusba, ezért biztos vagyok benne, hogy egyelőre nemleges döntés született Kijev felvételét illetően.

– Kérdés, mit lát ebből, hogyan viszonyul mindehhez az ukrán társadalom. Amelyet azzal hitegettek a Majdan utáni vezetők, hogy az ország uniós csatlakozásával lényegesen magasabb színvonalon fognak majd élni.

– A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a többség továbbra is kitart Ukrajna nyugati orientációja mellett. És egyértelműen elvárja az ország NATO-ba való felvételét és EU-s integrációját is, mert úgy érzi, hogy ez jár neki, már csak a háborúban hozott áldozatai miatt is. Ráadásul az emberek jelentős része úgy gondolja, és a hivatalos kommunikáció is azt állítja, hogy Ukrajna egész Európát védi Moszkva birodalmi terjeszkedésével szemben. Az ukránok szerint ők már sokkal többet tettek az orosz hódítók ellen, mint azok az uniós és NATO-tagországok, amelyek még a GDP-jük két százalékát is sajnálják katonai kiadásaikra költeni.

– Maga az ukrán kormány miként áll ehhez a kérdéshez?

– Állítja, hogy folyamatosan építi be az államrendjébe a tőle követelt reformokat, és igyekszik úgy tenni, mintha megfelelne az uniós felvételi követelményeknek, illetve a méltányos felvételi eljárásoknak.

– Na de hát itt vannak például a sorozóbizottságok vezetőinek letartóztatásai, elbocsátásai. Ezeket nem lehet a kirakatba tenni. Vagy éppen azért csinál ekkora tisztogatást Kijev, hogy legyen mit felmutatni?

– Rengeteg korrupciós esetre derült fény magában a védelmi minisztériumban is. Persze Kijev meg akarja mutatni, mennyire kemény harcot folytat a megvesztegethető tisztek és hivatalnokok ellen. Azt bizonygatja, hogy a Nyugatról érkező támogatások jó helyen kötnek ki, ezekhez nem nyúl senki, az eltűnő vagy zsebből zsebbe vándorló pénzek csak az ukrán államháztartás készleteit apasztják.

– Ezt elhiszi az utca embere, akit adott esetben a piacról vagy a munkahelyéről ráncigálnak el a frontra?

– A korrupció kezdi elérni az egyszerű polgárok ingerküszöbét. Botrányosnak tartják, hogy amíg ők az életüket áldozzák Ukrajnáért, addig vannak, akik ebből busásan meggazdagodnak, és folytatják azokat az üzelmeiket, amelyeket különben már a háború előtt is folytattak. Egy Nyugatról támogatott közvélemény-kutatás azt mutatta ki legutóbb, hogy a társadalom tagjainak 78 százaléka az államfőt is felelősnek tartja a hatalmasra növekedett korrupcióért. A leváltások, a letartóztatások kampánya arról is szól egyben, hogy eltereljenek mindenféle gyanút és felelősséget Volodimir Zelenszkijről. Részben ezért tartóztathatták le az oligarcha Ihor Kolomojszkijt is, aki Zelenszkij legfőbb támogatója volt. Nem jött jól Kolomojszkij szempontjából az sem, hogy az amerikai hatóságok is nyomoznak utána, mivel nagy összegeket csent ki Ukrajnából az Egyesült Államokba.

– Tart attól az ukrán vezetés, ha nem sikerül látványosan visszaszorítani a korrupciót, akkor elveszíti Amerika és az unió támogatását?

– Vannak ilyen jelek. Legutóbb egy nyugati bekötöttségű parlamenti képviselő, Jaroszlav Zseleznyak állt elő azzal, hogy értesülései szerint az amerikaiak arra figyelmeztették nemrég a náluk vizitelő Zelenszkij elnököt, hogy a következő negyvenöt napban, vagyis az igencsak éles amerikai költségvetési vita idején Ukrajnának szigorúan el kell kerülnie minden nagyobb korrupciós botrányt. Mert az rosszul érintené az amerikai vitát, ezáltal pedig a Kijevnek szánt támogatási csomag sorsát is.

– Milyen helyet foglal el manapság Ukrajna a nemzetközi diplomáciai életben? Követelődzések, szemtelenkedések, leszólások…

– Röviden csak annyit, hogy ezek a megnyilvánulások nem arattak osztatlan sikert, még úgy sem, hogy egy nyilvánvalóan ideges, háborúban álló ország diplomáciájáról van szó. Először a németekkel szemben léptek fel, a berlini ukrán nagykövet sértett májas hurkának nevezte Olaf Scholzot, mert Berlin amúgy valóban nagyon visszafogottan kezdte meg Ukrajna katonai támogatását, először például csak sisakokat küldött. Aztán jött szép sorban a többi bárdolatlan és furcsa stílusú ukrán megnyilvánulás.

– Bezárták a magyar iskolát Munkácson, de tőlünk is komoly támogatásokra várna Kijev, amit meg is kap, de csak humanitárius téren… Ez a bezárás is az idegesség következménye?

– Szinte az összes szomszédjukkal összevesztek. Ami a kárpátaljai magyarokat illeti, nem szabad elfelejteni, hogy ebben a régióban helyi hatalmi játszmákról is beszélni kell. Abban, ami történt, egyesek szerint benne vannak a Baloha-klán ügyeskedései, saját bejáratú politikai machinációi is. A központi vezetés felléphetne ellenük, de nem teszi. Hozzá kell tenni, hogy a magyar közösség pont azért, mert zárt, összetartó és a legjobban szervezett kisebbségi közösség, amelynek megvannak a saját emlékművei, szimbólumai, kulturális struktúrái, ráadásul mindezt az anyaország is támogatja, régóta gyanús volt Kijev szemében. Főképp a 2014-es krími események után.

– Eközben, ha nem is olyan hangosan, de egyes elemzők bizonyos közeledésekről is beszélnek…

– Igen, vannak ilyen elemek, legutóbb például Kijev levette a háborús támogatók listájáról az OTP-t. Méghozzá elvileg végleg. Igaz, a lista nem bírt különösebb jelentőséggel. Most megromlott az ukrán vezetés kapcsolata a lengyelekkel is, mindenekelőtt a gabonaexport miatt. De nem lehet végleges szakításról beszélni, a lengyelek logisztikailag továbbra is segítik Ukrajnát. Ám Kijev távolabbi országokkal szemben is hasonló kommunikációt folytat; miközben a globális Dél segítségében bízik a háború befejezését illetően, az ottani vezetőkkel szemben is voltak éles kiszólásai.

– Elképzelhető, hogy valamiért félreállítják Volodimir Zelenszkijt?

– Időnkét hallani ilyen felvetéseket, de persze nem tudjuk, merre fordul majd az ukrán belpolitika kereke. Akár úgy is tűnhet, hogy hasznosabb lehetne egy Nyugatra erősebben bekötött, az unióhoz és az atlanti világhoz is lojálisabb vezető Kijevben.

– Zelenszkij nem az? Douglas Macgregor, az amerikai hadsereg egykori ezredese, és mint ilyen, több kényes művelet részvevője azt mondta a minap, hogy Ukrajna az USA 51. tagállama… Ez nem elég erős kötődés?

– Zelenszkij és köre, ahogy korábban minden a helyi politikai és gazdasági környezetből kinövő ukrán vezetés, elsősorban a saját érdekeit követve cselekszik. Persze, ha kér és követel valamit a Nyugat, akkor Kijev megpróbál úgy tenni, mintha teljesíteni szeretné. Ha azonban ez érdeksérelmet okoz számára, akkor akár el is szabotálja az instrukciót. Legyen bármily meglepő, de Zelenszkij nem a Nyugat embere. Nem valami küldött, posztjára ejtőernyőzött politikus. Ő belülről, az ukrán belpolitikából érkezett, mint az előbb már említett Kolomojszkij oligarcha előretolt figurája. Téved, aki azt hiszi, hogy Amerika képes kézi vezérléssel irányítani Ukrajnát. Ez még akkor sem igaz, ha látjuk, hogy Amerika segítsége nélkül Ukrajna összeomlana. Úgy vélem, Zelenszkij most is megnyerné az elnökválasztást, ilyet persze nem rendeznek ágyúdörgés idején, ez természetes. Támogatottságát az rombolná le, ha elveszítené a háborút. Nem hiszem, hogy fegyveres puccsot követnének el ellene, de az lehetséges, hogy adott esetben olyan belpolitikai nyomás alá helyezik, hogy lemond.