Köztársasági Elnök Úr!

Engedelmével azért fordulok Önhöz levelemmel, hogy megosszam Önnel a politikán túlmutató gondolataimat. Az Európai Alkotmány, ez a tiszteletre méltónak vélt dokumentum a házasságról mint az „egyneműek egyesüléséről” is említést tesz, mégpedig mint a házasságkötéshez való jog esetén a „két azonos nemű személy házassági státusának kihirdetése” megfogalmazással.

Hálás lennék Önnek, ha a francia nyelvet és hagyományokat megfelelő módon védelmezné és szíveskedne oda hatni, hogy a „házasság” szót a homoszexuálisokkal kapcsolatban ne említsék. A „házasság” szónak hagyományosan szakrális jelentése van, amelyet nem lehet tőle idegen összefüggésben használni. Engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztessem Önt a Francia Akadémia meghatározására, amely szerint a házasság egy olyan ünnepélyes aktus, ami egy férfi és egy nő között jön létre, s aminek feltételeit, következményeit, felbontását az adott országban a törvény, az egyházi törvény vagy a hagyomány szabályozza. A „házasság” szó meghamisítása nem tűrhető tovább sem Franciaországban, sem Európában, sem máshol a világon.

Meg kell követelni, hogy valódi szakrális és kizárólagos használatát egyetemesen visszaállítsák. Ennek a szónak az elferdített használatát szigorúan meg kell tiltani és büntetni minden olyan esetben, amikor ezt a szót használják különböző dolgok, szervezetek stb. egyesülésére, mint például két cég „házassága”. Ezzel kapcsolatban Franciaországnak vezető szerepet kell vállalnia a szó eredeti jelentése helyreállítása érdekében.

Még mindig az Alkotmánynál maradva, nem lehet szó nélkül hagyni azt a kitételt sem, hogy harcolni kell a „szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen” (II. 81). Ezt szükséges lenne pontosítani. Az egyneműek egyesülésével kapcsolatban egyébként a következő kifejezéseket javasolnám: „szövetség”, „közösség” – így minden zavar, különösen az Alkotmány vonatkozásában kiküszöbölhető.

Vajon vannak-e Önök között olyanok, akik síkra szállnak a francia nyelv védelmében? A szó eredeti értelmében hogyan lehet egyáltalán elképzelni igazi házasságot az egyazon neműek között? Ez képtelenség! És hogy azt mondhassák „én házas vagyok”? Miféle kiforgatása ez a hagyomány erejénél fogva a szakrális „házasság” szónak meg a francia nyelvnek? Ne áltassuk önmagunkat. Sajnálom, hogy mindezt el kellett Önnek mondanom.

Nem lenne-e hasznos és helyénvaló, hogy még a május 29-i népszavazást megelőzően tisztázzuk ezt a különösen tanulságos kérdést nemes hagyományaink és keresztény civilizációnk érdekében?

Egyébként pedig remélem, hogy homoszexuális személyeknek (férfi vagy nő) hivatalosan soha nem fogják engedni gyerekek örökbefogadását sem Franciaországban, sem máshol, mivel egy gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez normális körülmények között apára is, anyára is, családra is szükség van. Ha de Gaulle tábornok közöttünk lehetne, bizonyára alátámasztaná ezeket a súlyos gondolatokat.

Köztársasági Elnök Úr, fogadja őszinte nagyrabecsülésemet.

Jean Allain Kimmel

Route du Mont-Gros, Sospel