A légszennyezés témája fél évszázada, az első londoni szmogriadó után vált igazán aktuálissá. 1952 decemberében Londont napokig szmogfelhő borította, s ez idő alatt több ezer ember halt meg légzőszervi és szívbetegségben. A probléma azóta globálissá vált, hiszen szinte minden nagyváros lakossága szenved a légszennyezés káros hatásaitól: a füstköd következtében gyakoriak a heveny asztmás rohamok vagy a szembántalmak, az pedig ma már bizonyított tény, hogy ha valakinek krónikus légúti betegsége van, a szennyezett levegő súlyosbítja az állapotát. A szmog még az egészséges embernél is okozhat panaszokat, főként ha a szabadban dolgozik. Irritálja az orrot, torkot, tüdőt, mellkasi fájdalmat, köhögést, hányingert okoz, majd hosszabb idő után tüdőkárosodás léphet fel.

A légszennyezésnek napjainkban leginkább a közúti járművek az okozói, a nagyvárosokban a levegő minősége sokszor már alig alkalmas légzésre. Az Európai Unió ezért több irányelvet fogalmazott meg a légszennyezés csökkentésére. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közlése szerint, ha az EU-nak sikerülne 2010-ig a tervezett mértékben csökkenteni a szennyezés koncentrációját, az európai lakosok élete két-három hónappal is meghosszabbodhatna, és évente 80 ezer korai elhalálozást lehetne megelőzni. Magyarország azonban kerékkötője lehet az uniós terveknek, mivel néhány hazai városunkban a levegőszennyezettség folyamatosan a megengedett uniós határérték felett van. Ezek között leginkább Budapest számít renitensnek. Az EU többek között úgy rendelkezik, hogy a városokban maximum évi 35 napon lehet 10 mikrométernél kisebb a légszennyező részecskék (PM10) koncentrációja a megengedett határérték felett. Idén azonban a Baross téri mérőállomás már március 16-án meghaladta az említett számot, s a tavalyi évben a szennyezés 142 napon át volt magasabb a megengedett értéknél. Öt civil környezetvédő szervezet ezért a belső városrészekben a forgalom azonnali korlátozását javasolta a levegőminőség javítása érdekében, ám a katasztrofális állapot ellenére a főváros döntéshozói még a törvényben előírt intézkedési tervet sem készítették el a helyzet javítására. Pedig az Európai Bizottság egyik egészségügyi felmérése világossá teszi: ha marad a jelenlegi légszennyezettségi szint, egy magyar ember átlagosan egy évet, egy budapesti lakos pedig három évet veszíthet életéből.

– Budapest adottságainak, valamint a város építési gyakorlatának következtében folyamatosan romlik a fővárosnak az átszellőzése, így kétszer annyira szem előtt kellene tartani a légszennyeződés problémáját – mondja Medgyesy Balázs, a Fidesz-MPSZ Zöld Tagozatának elnöke. – Ezzel szemben a főváros évtizedek óta tétlenül nézi, hogy az itt lakók egészsége veszélybe kerül. Az Európai Unió idén már figyelmeztette Magyarországot, hogyha nem veszi át az új uniós szabályokat és a lakosságot nem látja el kellő információval, akár az Európai Bíróság elé is citálható a kormányzat. Az unióban egyébként a Benelux-államok, illetve Észak-Olaszország számít a szmogtól szennyezettnek, Budapest és térsége azonban szinte fekete foltként rajzolódik ki a legszennyezettebb európai területek térképén.

A légszennyezés területén az egyetlen pozitív magyar eredmény: a levegőben jelenlévő, főként ipari üzemekből származó kén-dioxid-koncentráció az elmúlt húsz évben jelentősen csökkent. Az autók által kibocsátott nitrogén-oxidok mennyisége viszont enyhén emelkedik, és emiatt a talaj közelében a megengedettnél nagyobb mennyiségben jelenhet meg a levegőben ózon. A Zöld Tagozat vezetője furcsa paradoxonnak tartja, hogy a városvezetés nem a közlekedési vagy a városi szemétégető által okozott légszennyezést kívánja mérsékelni, hanem a virágpor-koncentráció csökkentésének programját erőlteti. Pedig Budapesten naponta közlekedő háromszázötvenezer autó okozza a légszennyezés kilencven százalékát, s Magyarországon a kipufogógázok rovására írható minden kétszázadik, „aktív korban„ bekövetkezett haláleset.

-ana-