Az évforduló kapcsán a világszervezetben megemlékeznek arról a több mint 4200 kéksisakos katonáról, akik a békefenntartó missziók kezdetétől az életüket áldozták az ENSZ szolgálatában. Az első ilyen missziót 1948. május 29-én alakították meg azzal a céllal, hogy az 1948-as arab-izraeli háborút követően felügyelje a fegyverszüneti megállapodások betartását. Az azóta eltelt 75 évben több mint kétmillió békefenntartó teljesített szolgálatot 71 misszióban.

Hirdetés

Az ENSZ békefenntartó küldetéseinek száma az elmúlt évtizedekben drámaian mértékben megemelkedett. Míg a hidegháború végén, illetve az 1990-es évek elején 11 ezer békefenntartó teljesített szolgálatot, 2014-ben már 130 ezer kéksisakos vett részt 16 távoli műveletben. Jelenleg 125 országból 87 ezer férfi és nő teljesít szolgálatot 12 erőszakos konfliktus sújtotta területen Afrikában, Ázsiában, Európában és a Közel-Keleten.

Jean-Pierre Lacroix, a békefenntartó műveletekért felelős ENSZ-főtitkárhelyettes szerint a szervezet világszerte számos országban, kétféle módon vitte sikerre válságkezelő küldetéseit. A missziók a stabilitás elfogadható fokának visszaállításában jutottak eredményre olyan országok esetében, mint Libéria, Sierra Leone, Elefántcsontpart, Mozambik, Angola és Kambodzsa, máshol pedig – például Dél-Libanonban és Cipruson – a fegyverszüneti megállapodások betartásában játszottak kulcsszerepet – mondta Lacroix az Associated Press (AP) amerikai hírügynökségnek adott interjújában.

Súlyos kudarcként utalt viszont arra, hogy nem tudták megakadályozni a 800 ezer tuszi és mérsékelt hutu lemészárlásával végződött 1994-es ruandai népirtást, valamint az 1995-ös srebrenicai mészárlást sem, amelynek során legalább nyolcezer, többségében muszlim férfit és fiúgyermeket gyilkoltak meg a szerb erők.

Korábban írtuk

Az ENSZ hírnevét ezenfelül számos olyan vád is beárnyékolta, amelyek szerint a civilek védelmével megbízott békefenntartók szexuálisan bántalmaztak nőket és gyermekeket, például a Közép-afrikai Köztársaságban és Kongóban. Súlyos botrányt okozott a 2010-ben Haitin kitört kolerajárvány is, amelyet az váltott ki, hogy a békefenntartók az ország legnagyobb folyójába vezették ki állomáshelyükről a baktériummal teli szennyvizet.

Lacroix szerint a békefenntartás legnagyobb kihívása a megosztott nemzetközi közösség és különösen ENSZ-missziók jóváhagyásában illetékes Biztonsági Tanács megosztottsága. A kéksisakosok emellett növekvő globális feszültséggel, stagnáló békefolyamatokkal néznek szembe világszerte, miközben további újfajta fenyegetést jelentenek az álhírkampányok és a dezinformáció, valamint az egyre erőszakosabb és veszélyesebb környezetben kialakuló, egyre bonyolultabb konfliktusok.

Richard Gowan, a Crisis Group nemzetközi agytröszt ENSZ-szel foglalkozó részlegének vezetője az AP-nek azt mondta: a kudarcok és kihívások ellenére „az ENSZ jó munkát végzett a válságok megfékezésében, a civilek védelmében és a szétesett államok újjáépítésében” a szuezi válságtól a 2000-es évekbeli libériai konfliktusig. Mindemellett az ENSZ egyértelműen „csapdahelyzetbe került” néhány országban, ahol nincs elég békefenntartó ahhoz, hogy megállítsa az erőszak ismétlődő hullámait. Egyes afrikai kormányok – köztük Malié – pedig olyan katonai magáncégekhez fordultak a felkelők elleni harcban, mint az orosz Wagner csoport – tette hozzá.

Gowan szerint az ENSZ-nek nem lenne szabad lemondania a békefenntartó missziók elvállalásától, mint Afganisztán esetében tette. „Az olyan esetekben, mint Afganisztán, a saját bőrünkön tanultuk meg, hogy még a nagy fegyverzetű nyugati erők sem képesek békét teremteni. Lehet, hogy az ENSZ eredményei nem tökéletesek, de senki más nem képes sokkal jobban stabilitást teremteni a zavaros államokban” – mondta az igazgató.