Európai uniós irányelv született az elhasznált akkumulátorok és elemek sorsáról. Eszerint 2012-től minden tagállamban az értékesített elemek és akkumulátorok legalább 25 százalékát újra kell hasznosítani, és ez az arány 2016-ra már 45 százalékra kell emelkedjen. Bár a szabályozás közel sem olyan szigorú, mint az eredeti, 2003-as elképzelés volt, mégis nagy gondot okoz majd több régi európai tagállamnak is. Magyarországon jelenleg 4-5 százalék a visszagyűjtési arány.

Egy éve, tavaly augusztusban lépett életbe az elektronikus és elektromos szemét ártalmatlanítására és újrafelhasználására vonatkozó előírás, amibe beletartoznak az elemek és akkumulátorok is. Eszerint a 2005. augusztus 13-a után értékesített termékeket köteles az eladó költségtérítés nélkül visszavenni, visszaszállítását megoldani, ahogyan a többi köztes kereskedő és végül a gyártó is felelős ezek kezeléséért. Az előírt visszagyűjtési arányokat végül a gyártókon kérik számon. A begyűjtési előírás az egy kilogrammnál nem nehezebb termékekre vonatkozik, és az új szabályozás korlátozza számos tiltott fém használatát. Így tilos lesz a 0,0005 százaléknál több higanyt tartalmazó elemek, illetve a 0,002 százaléknál több kadmiumot tartalmazó akkumulátorok árusítása, kivéve az orvosi műszereket, egészségügyi készülékeket, illetve a vezeték nélküli informatikai készülékeket. A csomagoláson, illetve a külső burkolaton 2009-től fel kell tüntetni az elem, illetve az akkumulátor kapacitását és élettartamát, hogy a drágább, de hosszabb élettartamú (így kevesebb hulladékot eredményező) termékek felé tereljék a vásárlókat. A szigorú szabályozás oka, hogy évente 1,2 millió tonna hulladék keletkezik az elhasznált elemekből és akkumulátorokból. A lakossági veszélyes hulladékok közül ez a legnagyobb mennyiség – lekörözve a használt sütőzsiradék-, a festék- és oldószer-, illetve a gyógyszerhulladékot is. Az elemekből és akkumulátorokból származó higany pedig idegméreg, míg a kadmium rákkeltő, légzési és veseelégtelenséget is okozhat. Az irányelv szerint 2012-re a kereskedelemben kapható (hordozható) elemek legalább 25 százalékát, 2016-ra pedig legalább 45 százalékát kellene begyűjtenünk. A begyűjtött menynyiségnek anyagfajtától függően a felét-háromnegyedét kell hasznosítani, elsősorban az ólmot és kadmiumot tartalmazó termékeket. Az előírások teljesítése még a régi tagországok némelyikénél is problémásnak tűnik. Belgium nagyjából rendben van, ott a visszagyűjtési-ártalmatlanítási arány megközelíti a 60 százalékot. Ausztriában nagyjából az elemek-akkumulátorok felét gyűjtik vissza, Franciaországban ugyanez az érték csupán 16 százalék. Magyarország jelenleg mindössze 4-5 százalékos visszagyűjtési arányt tud felmutatni, 2007-re, vagyis jövőre 13 százalék a célkitűzés. Szakértők szerint azonban semmi esélye, hogy ezt elérjük, hiszen a lakosság döntő többsége nem is tud az elemek „gyűjthetőségéről”, de veszélyességéről sem. Még nagyobb probléma az újrahasznosítás. Magyarországon nincs feldolgozó-kapacitás, emiatt az elemeket veszélyeshulladék-lerakóra viszik, az akkukat pedig külföldi kohókban hasznosítják. – A jelenlegi helyzetben lehetetlenség elérni a kitűzött begyűjtési arányokat – mondja Nagy Tamás, a Humusz Hulladék Munkaszövetség munkatársa. – A tíz évvel ezelőtt kialakult állami begyűjtési rendszer megrekedt és visszafejlődött. Az állami feladatot az FKF Rt. vette vissza, amely vidéken nem működtet hálózatot. A gyártók és kereskedők az utóbbi egy-két évben megalakították ugyan a Re’lem hálózatot, de ezzel együtt is csak ezer begyűjtőpont van a fővárosban, és ötszáz vidéken. Több ezer ilyen hely kiépítésére lenne szükség, valamint erőteljes kampányra, betétdíjas rendszerre. És hatékony tájékoztatásra, amelyben a veszélyes hulladékok ártalmairól is beszámolnának. A most elfogadott akkumulátordirektíva ugyanakkor több kritikát is kapott. Például az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala szerint a szigorítások lecsökkentik ugyan az egyes termékekben található mérgező fémek mennyiségét, az alternatív anyagok alkalmazása azonban megrövidítheti a termékek életciklusát, mivel a gyártók nem feltétlenül képesek hasonló anyagminőséget elérni. A rövidebb életciklus pedig több hulladékot jelent, ami környezetvédelmi szempontból kiolthatja a direktíva pozitív hatásait. Fehérváry Krisztina