Ha felszáll a gombafelhő

„Határozottan, akarattal és bátran ki kell mondanunk, hogy készek vagyunk minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználni a célunk elérése érdekében, vagyis azért, hogy Oroszország ne győzzön” – ha ezeket a szavakat nem Emmanuel Macron, hanem mondjuk Olaf Scholz német kancellár vagy Georgia Meloni olasz elnök mondta volna, talán meg sem születik ez a cikk. Ám a francia elnök jelentette ki ezt a Le Parisien napilapnak adott interjújában, és mivel Franciaország az Európai Unió tagállamai között egyedüliként atomhatalom, sőt a világon a negyedik legnagyobb atomarzenál birtokában van, az idézett mondatban a „minden rendelkezésre álló eszköz” atomfegyvert is jelent.

Nem véletlen, hogy Oroszországból több indulatos válasz érkezett. „Egyre ritkábban látni ezektől az emberektől a józan ész jelét. De ezek a kijelentések extrém veszélyesek. Már most is az atomháború szélére sodornak minket”, nyilatkozta Szergej Nariskin, az orosz külföldi hírszerzés (SZVR) vezetője, míg Pjotr Tolsztoj, az orosz parlament alsóházának alelnöke arról beszélt, Oroszország fontolgatja egy Párizs elleni atomcsapás lehetőségét.

Csak szavak ezek? Elvégre 2022-ben öt ország, az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, az Egyesült Királyság és Franciaország közös nyilatkozatban megegyezett arról, hogy „nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és soha nem szabad megvívni”. Csakhogy ez még az ukrajnai háború kitörése előtt történt, és azóta sokat romlott a biztonsági környezet. Itt, a Demokrata hasábjain sem először foglalkozunk egy atomháború valószínűségével. Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt annyira megromlott a nemzetközi légkör, hogy szakértőt kérdeztünk, mekkora esélye van egy közvetlen NATO–Oroszország-konfrontációnak és ebből kifolyólag egy atomháborúnak. Akkor megnyugtató választ kaptunk, de mi a helyzet most?

Rendkívüli harckészültség

Az atomfegyverek bevetése rendkívül kockázatos vállalkozás. A jelenlegi harctéri helyzet nem teszi indokolttá atomfegyver bevetését, bár valóban elhangzott az orosz fél részéről, hogy amennyiben Oroszország területi integritását bármi fenyegetés éri, úgy Oroszország azt minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogja védeni.

– Ennek a 2022 őszén tett kijelentésnek megfelelő nyomatékot adott az a tény, hogy a 2022. február 24-én indított hadművelettel egyidőben Putyin elnök rendkívüli harckészültségbe állította a stratégiai nukleáris erőket – mondta a Demokratának Seremet Sándor, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója hozzátéve, ezzel együtt, Biden elnök többször is elmondta, az Egyesült Államok és szövetségesei elkötelezettek Ukrajna támogatása iránt, „ameddig csak kell”, de oly módon, hogy elkerüljék a harmadik világháború kirobbantását.

A jelenlegi helyzet szerint Oroszországnak nincs szüksége még a taktikai atomegyverek bevetésére sem, mivel azokhoz mérhető rombolást hagyományos fegyverekkel is el tud érni anélkül, hogy a vele együttműködő országok elítélnék Moszkvát. A szakértő szerint a globális Dél országai számára még a taktikai atomfegyver bevetése is vörös vonal.

– A NATO-csapatok bevonása Ukrajnában jelentős eszkaláló tényező volna, de véleményem szerint ameddig a harcok Ukrajna területén összpontosulnának, és nem jelentenének egzisztenciális fenyegetést a Krímre vagy a hivatalosan elismert orosz területekre, a Kreml nem vetne be nukleáris fegyvereket – véli Seremet Sándor.

A megnyugtató értékelés dacára arra kértük a kutatót, vázolja fel, mit írnak elő Oroszország, illetve a NATO katonai doktrínái atomfegyver bevetéséről.

Az orosz katonai doktrína négy esetben teszi ezt lehetővé:

1. Oroszország megbízható információkat kap a saját és/vagy szövetségesei területét támadó ballisztikus rakéták kilövéséről.

2. Az ellenség nukleáris fegyvereket vagy más típusú tömegpusztító fegyvereket használ Oroszország és/vagy szövetségesei ellen.

3. Az ellenfél a kritikus orosz kormány- vagy katonai létesítmények ellen lép fel, ami megzavarhatja az orosz nukleáris erők reagálását.

4. Oroszországot hagyományos fegyverekkel támadják, ami az állam létét veszélyezteti – foglalja össze Seremet Sándor hozzátéve, 2023-ban Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy nincs szükség a doktrína megváltoztatására, az atomfegyver bevetése küszöbének csökkentésére.

– Egyelőre a fenti körülmények közül egyik sem látszik teljesülni, ezért Oroszországnak nincs oka bevetni az atomarzenált. A harcok területén nincs olyan célpont amely ellen használható lehetne. Az ilyen lépés rendkívül kockázatos is volna. Az orosz köztudatban az él, hogy egyedül az amerikaiak vetettek be nukleáris fegyvert, méghozzá civilek ellen. Velük szemben morális fölényt éreznek, és szerintem ezt meg is akarják tartani. Ha a nukleáris fegyvereket mégis be kellene vetniük, úgy oly módon tennék, hogy védhető legyen – „nem hagytak nekik más választást” – foglalja össze a szakértő.

A NATO 2022-es stratégiai koncepciója az orosz doktrínához képest kevésbé konkrét:

„A katonai és nem katonai eszközöket arányosan, összehangoltan és átfogó módon fogjuk alkalmazni, hogy a biztonságunkat veszélyeztető összes fenyegetésre az általunk választott módon, időzítéssel és területeken reagáljunk. […] Az olyan körülmények kialakulásának valószínűsége amelyek között a NATO-nak nukleáris fegyvereket kellene bevetnie, rendkívül alacsony. A NATO ellen nukleáris fegyverek bármilyen alkalmazása viszont alapjaiban változtatná meg a konfliktus természetét.”

– Ebből kifolyólag arra tudunk következtetni, hogy a NATO sem vetne be elsőként atomfegyvert – húzza alá Seremet Sándor.

Korlátozott atomcsapás

Mégsem dőlhetünk hátra nyugodtan. Ha közvetlen konfrontáció lép fel a NATO és Oroszország között, az a nukleáris fegyverek bevetésének a valószínűségét is növeli.

– Oroszország már közölte, hogy a NATO-val szemben egyenlőtlennek tartja az erőviszonyokat, amit csak atomarzenáljával tudna adott esetben kompenzálni – mutatott rá a veszély forrására Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója. A Demokrata kérdésére azt is elmondta, ez alatt nem csak a legpusztítóbb stratégiai atomfegyvereket kell érteni, első körben vélhetően egy kisebb hatóerejű harcászati atomfegyverrel hajtanának végre figyelmeztető csapást, második körben jönnének szóba különböző katonai célpontok.

Kosztur András Franciaország bekapcsolódását abból a szempontból tartja veszélyesnek, hogy egy atomhatalom lépne fel nyíltan Oroszországgal szemben.

– Atomfegyverrel támadni egy olyan országra, amelyik ilyen arzenállal nem rendelkezik, tabu, így kezeli a többi nagyhatalom is. Ha Oroszország ezt megtette volna Ukrajnával szemben, azzal súlyos diplomáciai elszigetelődést kockáztatott volna, még a szövetségesei sem néznének jó szemmel egy ilyen lépést. Franciaország e tekintetben már teljesen más, ezúttal két atomhatalom feszülne egymásnak.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint a legnagyobb veszélyt természetesen egy orosz–amerikai összecsapás jelentené, éppen ezért vélhetően nem is szívesen támadnák atomfegyverekkel egymás területét, inkább az ellenség külföldi helyszíneken állomásozó csapatait vennék célba. Nekünk, magyaroknak ez még abban az esetben is rossz hír, ha konzekvensen sikerülne továbbra is kimaradni a háborúból, ugyanis még egy korlátozott erejű atomháború is azt jelentené, hogy Közép-Európa válhatna hadszíntérré, aminek a hatását mindenképpen megéreznénk. Ha pedig tovább eszkalálódik a helyzet, és előkerülnek a nagyobb méretű, a taktikai atomfegyvereknél jóval pusztítóbb robbanófejek, a károk is nagyobbak lesznek. A szakértő szerint ez teljesen szétzilálná a kontinens gazdasági rendszerét, és belső menekülthullámokat indítana el.

Mindennek vége

A modern nukleáris fegyverek bevetésének következményeiről szerencsére csak szakirodalmi tapasztalatok vannak, és bízzunk benne, hogy ez így is marad, hangsúlyozza Seremet Sándor hozzátéve, amennyiben mégis alkalmaznák e fegyvereket, úgy nagy valószínűséggel elsősorban a NATO és Oroszország között kerülne sor a kölcsönös csapásmérésre. Nem valószínű, hogy bárki csapást mérne Dél-Amerikára, Afrikára vagy Új-Zélandra. Ezzel együtt az északi féltekén történő pusztítás a számítások szerint akkora környezeti hatással járna, hogy azt az egész világ megérezné. Ellehetetlenülne a mezőgazdaság, megszűnnének az ellátási láncok. A megváltozott körülmények, az éhínségek a társadalmi rend felbomlásához vezetnének és hatalmas áldozatokkal járnának ott is, ahol nem történt robbanás. A világon valószínűleg maradnának a csapások által érintetlen területek, ahol az emberiség és a civilizáció tovább élhetne valamilyen formában. Az azonban, hogy a számunkra megszokott formában folytatódjon az élet, nem valószínű.

Hasonló forgatókönyvvel számolnak a Princetoni Egyetem kutatói is, akik félelmetes szimulációval mutatják be, hogyan romlana a helyzet óráról órára atomháború esetén. Még egy taktikai atomfegyverek bevetésével számoló forgatókönyv is úgy kalkulál, hogy a konfliktus kezdete után három órán belül 91,5 millió ember halna meg: 34,1 millió azonnal, a sugárszennyezésben pedig további 57,4 millió. Következő lépésben Oroszország 300 robbanófejet küldene rövid hatótávolságú rakétákkal és repülőgépekkel, hogy lerombolja az európai NATO-bázisokat. A NATO válasza 180 nukleáris eszköz lenne. A végső fázisban nagyjából 600 amerikai szárazföldi és tengeralattjáróról indított rakéta robbanófeje támadná Oroszországot, a válaszcsapás is hasonló erejű lenne, és 45 perc alatt 3,4 millió ember életét oltaná ki. Ezután a harcoló felek célja már csak a minél nagyobb mértékű pusztítás lehetne, Oroszország és a NATO is az ellenség 30 legnépesebb városát venné célba városonként 5-10 robbanófejjel, 45 perc leforgása alatt 85,3 millió ember halálát okozva. Ne folytassuk.