A pápaválasztó konklávé összehívására azért volt szükség, mert XVI. Benedek (azóta emeritus) pápa február 11-én, egy szenttéavatási ügyben összehívott bíborosi konzisztóriumon váratlanul bejelentette, hogy megfogyatkozott erejére való tekintettel február 28-i hatállyal lemond péteri szolgálatáról.

Az utód kilétét érintő találgatások így természetesen már Benedek pontifikátusának utolsó heteiben megindultak, azonban világszerte csak nagyon kevesen mondták ki azt a nevet, amely nem sokkal később a Szent Péter-bazilika központi lodzsájáról elhangzott.

XVI. Benedek néhány nappal lemondása előtt, egy motu proprio („saját indíttatásból”, azaz nem kérelemre készült) dokumentum kiadásával lehetővé tette, hogy a lehető leghamarabb összeüljön a következő pápát megválasztani hivatott konklávé. Miután február 28-án, este nyolc órakor Szent Péter széke üressé vált, a bíborosok testülete vette át az egyház irányítását és megkezdődtek a konklávét előkészítő kongregációk, melyek során több mint száz rövidebb beszéd segítségével áttekintették az egyetemes egyház helyzetét, lehetőségeit és kihívásait. Ezen időszak alatt a bíborosok a hivatalos felszólalások mellett is sok időt tölthettek informális egyeztetésekkel, ami nagyban elősegítette, hogy a konklávé idejére már körvonalazódjanak az esélyek, illetve a szükségesnek vélt megegyezések, így a pápaválasztás időszaka megfelelően előkészítetett és gördülékenyebb is lehetett.

A bíborosok végül éppen Nagy Szent Gergely pápa halálának évfordulóján, március 12-én vonultak be a Sixtus-kápolnába, ahol fél hat után pár perccel elhangzott az „Extra omnes!” felhívás, ami után már csak a 115 jelenlévő pápaválasztó (80 év alatti) bíboros maradt a kápolnában, melynek ajtajai bezárultak és megkezdődött Szent Péter apostol 265. utódának megválasztása.

Az első forduló aznap este nem hozott eredményt, a fekete füst felszállása után a kérdés az volt, vajon másnap estére lesz-e már új pápája az egyháznak. A szerda délelőtt felszálló újabb fekete füstpamacsok immáron azt is jelentették, hogy az eredménytelenül záruló második és harmadik forduló után megmaradt Eugenio Pacelli, azaz XII. Piusz 1939-ben felállított „rekordja”, akit már a harmadik fordulóban megválasztottak.

A történelmi pillanat az esti fordulók után jött el: 19.06-kor felszállt a fehér füst a Szent Péter téren és környékén várakozó sok tízezer hívő ujjongása mellett. Miközben a világ tévétársaságai, megszakítva adásaikat, Rómába kapcsoltak, a legtöbben a konklávé gyors lezárását emlegetve azt valószínűsítették, hogy valamelyik „nagy esélyes” bíboros került ki győztesen. Mindenesetre a különböző neveket egy hónapon keresztül szüntelenül napirenden tartó világsajtó számára Jean-Luis Tauran, a bíborosi kollégium protodiakónusának bejelentése talán elhozta azt a felismerést, hogy egy pápaválasztás a legkevésbé sem hasonlít például az amerikai elnökválasztásra, vagy bármilyen, a politológia eszközkészletével előrejelezhető választási mechanizmusra. Merthogy a balkonról elhangzó bejelentésben nem egy sokat emlegetett bíboros, hanem az argentin Jorge Mario Bergoglio bíboros neve volt hallható, aki pápai neveként a Ferencet választotta.

Kicsoda Ferenc?

Az újonnan megválasztott egyházfő 1936-ban született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. 1958-ban lépett be a Loyolai Szent Ignác által alapított jezsuita rendbe, melyben 1973-tól tartományfőnökként is szolgált – korabeli kommentárok már ekkor kiemelték kiváló szervezőkészségét. 1969-ben szentelték pappá, szűk harminc évvel később, 1998-ban lett a hatalmas kiterjedésű Buenos Aires-i egyházmegye vezetője. Bíborossá még Boldog II. János Pál pápa kreálta 2001-ben. Már a legendás lengyel pápa halálát követő konklávén is nagy támogatottsággal bírt, akkor azonban arra kérte a rá szavazó bíborosokat, hogy inkább Joseph Ratzingert támogassák, akinek végül utóda lett a péteri szolgálatban.

Bergoglio bíborosként is visszafogott, szerény életet élt; autó helyett, amikor csak lehetősége nyílt rá, a tömegközlekedési eszközöket választotta, nem költözött be az érseki rezidenciába, hanem egyszerű apartmanban élt továbbra is, ahol ételeit is saját maga készítette.

Az alázatos főpap szavának eddig is hatalmas súlya volt hazájában, a 40 milliós Argentínában, ahol a lakosság 90 százaléka katolikus. Küzdelmet folytatott a társadalmi igazságosság előmozdításáért, különös figyelmet fordított a szegényekre és a betegekre, akiknek – első megnyilatkozásaiból egyértelművé vált – szószólója lesz pápaként is. A konzervatív egyházfő ellenzi az abortuszt, az eutanáziát és a homoszexuálisok házasságát, következetesen áll ki a hagyományos katolikus-keresztény értékek mellett.

Az első

A 76 éves egyházi vezető több szempontból is első a pápák hosszú sorában: ő az első latin-amerikai egyházfő, az első, aki Ferenc néven áll az egyház élén (ugyanakkor nem I. Ferenc, hanem egyszerűen Ferenc pápa néven), valamint az első jezsuita, akit pápává választottak. Ez utóbbi korábban hosszú ideig elképzelhetetlen volt, a jezsuiták ugyanis deklaráltan nem akartak pápai címet viselni, később azonban, ahogy a pápaság egyre inkább spirituális és egyre kevésbé világi vezetői tisztséget jelentett, ez az akadály megszűnt. Különlegesség ugyanakkor, hogy a jezsuiták a hagyományos hármas szerzetesi fogadalom mellett (engedelmesség, tisztaság, szegénység) egy negyediket is tesznek, mely a pápának tett különleges engedelmességi fogadalom – így a Ferenc pápa pontifikátusa alatt fogadalmat tevő jezsuiták mindezt rendtársuknak ígérhetik.

Jezsuita körökből a pápaválasztás óta kiemelik, hogy ugyan Ferenc pápa az egyetlen jezsuita volt a konklávén, a pápaválasztó bíborosok körülbelül fele fiatal korában jezsuita egyetemeken folytatta tanulmányait a világ különböző pontjain. Azonban mindezek mellett is a jezsuita rend magyar oldalán „meglepetés-pápaként” írtak Ferencről.

Az új Szentatya megválasztását követően az MTI-nek nyilatkozva P. Forrai Tamás Gergely jezsuita tartományfőnök egy másik fontos szempontra is felhívta a figyelmet: mint jelezte, Ferenc pápa megválasztása „talán a leginkább katolikus kontinensnek szólt”, ez pedig egyúttal várakozás a tekintetben, hogy az eddigieknél jobban meg tudják szólítani a déli félteke keresztényeit. Az új egyházfő ugyanis több, mint ezer év után az első nem európai pápa, ráadásul az amerikai kontinens még sosem adott pápát a világnak. Üzenet lehet ez egyben Afrikának is, illetve a nem olyan látványosan, de több helyen magabiztosan növekvő ázsiai katolicizmusnak.

Latin-Amerika hamarosan vendégül is láthatja első pápáját: a július végén megrendezendő Ifjúsági Világtalálkozón Rio de Janeiróban találkozhat több millió fiatal a már most igen népszerű Ferenc pápával.

Apropó Ferenc. A pápaválasztás idején divatossá vált a névválasztással kapcsolatos találgatás is, arra azonban csak kevesen gondoltak, hogy Krisztus új földi helytartója olyan nevet választ majd magának, amelyet előtte még senki. De Bergoglio választása nem csak ezért volt meglepetés. – A pápák általában kerülni szokták, hogy nagy rendalapítók nevét vegyék fel – mondja Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértő.

Gyors felvetésünkre, miszerint Benedek nevű nagy rendalapító is akadt, azzal a magyarázattal szolgál, hogy a Benedek igen kedvelt névvé vált már a pápák körében (sokatmondó a XVI-os sorszám), tehát más megítélés alá esik.

A Szentatya szombaton, az újságíróknak tartott audiencián aztán részletes magyarázattal szolgált névválasztását illetően. A konklávén régi jó barátja, San Paolo nyugalmazott érseke, Claudio Hummes bíboros mellett ült. Amikor a szavazás kezdett „vészesen” a javára fordulni, barátja vigasztalta őt. Amikor pedig elérte a kétharmados többséget, és felcsattant a taps – amiért megválasztották az új pápát –, Hummes bíboros átölelte őt és azt mondta: „Ne feledkezz el a szegényekről!” Szegények – ez a szó behatolt az elméjébe és rögtön Assisi Szent Ferencet juttatta eszébe – számolt be a pápa vallomásáról hivatalos oldalán a Vatikáni Rádió. Vasárnapi, első, pápaként vezetett Úr Angyala imádságakor a Szent Péter téren összegyűlt hívek tömegei előtt pedig arról beszélt, Assisi nagy szentjének nevével Róma püspökeként szerette volna az Olaszországhoz fűződő mély spirituális kapcsolatát is kifejezni.

Tehát – alázata jeleként is értelmezhetően – nem a jezsuita Xavéri Szent Ferencre utalt, hanem a Kisebb Testvérek Rendjének alapítójára. Ugyanakkor a szegények pápája az egyházi megújulás letéteményese is kíván lenni, amennyiben nevével emlékeztet a Szent Ferenc által hallott isteni küldetésre: „Építsd újjá…!” Még ha a Katolikus Egyház romokban nem is hever (ez volt a ferenci üzenet folytatása), sokan várják az organikus fejlődést szem előtt tartó, de bölcsen megújító egyházfői tevékenységet.

„Máris példát mutatott”

Megválasztása után, először lépve a hívek és a világ nyilvánossága elé pápaként, azt mondta, a bíborosok a világ másik végére mentek el érte. Megköszönte a meleg fogadtatást és rögtön elődjéért – az eseményeket televízión követő XVI. Benedek emeritus pápáért – imádkozott a Szent Péter téren összegyűlt tömeggel. Majd arról beszélt: a nép és püspöke együtt indulnak el a közös úton, mely „a testvériség, a szeretet és a köztük lévő bizalom útja”. Az új pápa, mielőtt Urbi et Orbi (a városnak és a világnak) áldást osztott volna, kérte híveit, hogy imádkozzanak érte – ezt a kérését nyomatékosította vasárnapi nyilvános imájakor is.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szerda esti nyilatkozatában rámutatott: Ferenc pápa „máris példát mutatott azzal, hogy egyszerű fehér reverendában jelent meg, és kedves, közvetlen stílusban szólt a hívőkhöz”. Valóban szokatlan volt az egyszerű pápai reverenda, ugyanis ilyenkor rendszerint piros pápai gallérban jelennek meg a megválasztott egyházfők – fűzi hozzá Érszegi Márk Aurél. Mint mondja, a megválasztott pápa ezzel is a szerénység és egyszerűség programját hirdette meg.

Megválasztását követően az új pápa komoly aktivitással kezdte meg péteri szolgálatát, melyben meglepő elemek is akadtak. A konklávét követő vacsorán röviden köszönetet mondott az őt megválasztó bíborosoknak, majd azt mondta: „Isten bocsássa meg Önöknek, amit most tettek!”, idézve ezzel a néhai I. János Pál pápát. A megválasztását követő reggelen a római Santa Maria Maggiore-bazilikába ment imádkozni, ahol felkereste azt a kápolnát is, melyben a jezsuita rend alapítója, Loyolai Szent Ignác mutatta be első szentmiséjét. A helyszínre nem az ’SCV1’ rendszámú pápai luxusautóval érkezett, hanem a Vatikáni Csendőrség egyik gépkocsijával, a legegyszerűbb módon. Ezt követően abba a papi otthonba ment, ahol a pápaválasztás előtt megszállt, majd kifizette tartózkodásának költségeit. Az egyszerűségre törekvő új pápa máskor is meglepetést okozott a közlekedését szervezőknek: a Szent Márta házba visszatérve sem pápai autóval utazott, hanem felszállt a bíborosok közé az őket szállító autóbuszba.

Megválasztását követő első szentmiséjén a Sixtus-kápolnában arról beszélt, hogy az Egyháznak Krisztusra kell épülnie, ahogy a bíborosoknak is rá kell építeniük életüket. Vasárnapi szentbeszédében pedig, ahogy Úr Angyala imádságakor is, Isten irgalmáról elmélkedett és arra biztatta a liturgiákon részt vevőket, hogy ne fáradjanak bele Isten bocsánatát kérni bűneikért, miként Isten nem fárad bele megbocsátani az embereknek.

Támadás a pápa ellen

Ferenc pápa megválasztása után is kiderült: van, aki sohasem alszik. Ahogy XVI. Benedek pontifikátusának kezdetén, úgy az új egyházfő szolgálatának első perceiben is igyekezett a liberális média előkaparni valamiféle terhelő részletet Péter utódának múltjából. Míg Benedek pápát a Hitlerjugendben való (egyébként akkoriban kötelező, tehát egyáltalán nem önként vállalt) tagságával támadták meg feltűnően rövid időn belül, addig az argentin pápát azzal vádolták meg, hogy a ’70-es években működő katonai junta idején, rendi elöljáróként nem védte meg két elrabolt rendtársát, köztük egy magyart.

P. Federico Lombardi, a Szentszék Sajtótermének vezetője péntek délutáni sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: „ennek a kampánynak és a Jorge Mario Bergoglio elleni más vádaknak az egyházellenes jellege jól ismert és nyilvánvaló”. Kiemelte, az igazságszolgáltatás tanúként kihallgatta, de soha semmivel nem vádolta meg, ugyanakkor számos nyilatkozat áll rendelkezésre, amelyek azt bizonyítják, hogy Bergoglio sok személyt megvédett a katonai diktatúra idején. Püspöki kinevezése után pedig a mostani egyházfő fontos szerepet játszott abban, hogy az argentin egyház bocsánatot kérjen a diktatúra alatt elkövetett mulasztásaiért.

„A vádak a diktatúra időszakának társadalmi-szociológiai elemzését használják fel, amelyet évek óta egyházellenes baloldali elemek készítettek azzal a céllal, hogy támadják az Egyházat. Ezeket határozottan el kell utasítani” – fogalmazott a szentszéki szóvivő.

Az esetben érintett magyar jezsuita szerzetes, P. Jálics Ferenc a német jezsuiták honlapján közzétett írásában úgy fogalmazott: „Csak több évvel később volt lehetőségünk arra, hogy P. Bergoglióval, akit időközben Buenos Aires érsekévé neveztek ki, megbeszéljük az eseményeket. Utána nyilvános szentmisét mutattunk be közösen, és ünnepélyesen megöleltük egymást. A történtekkel kiengesztelődtem, és a magam részéről az ügyet lezártam. Ferenc pápa szolgálatára kívánom Isten gazdag áldását!”

Március 13-án olyan történelmi helyzet állt elő, melyre hatszáz éve nem volt példa: egyszerre két személy is él, aki tudja, milyen érzés a pápai szolgálatot hordozni. Ferenc pápa már megválasztásának estéjén telefonon beszélt Castel Gandolfóban tartózkodó elődjével, akivel a lapzártánk és lapunk megjelenése között, 19-én kedden beiktatandó új egyházfő szombaton együtt is ebédel – alighanem hasznos eszmecserét folytatva. Noha korábban sokan „árnyékpápát” láttak XVI. Benedekben későbbi, Vatikánba való visszatérését követően, azonban sokkal inkább valószínű, hogy bölcs tanácsadóként segítheti majd most megválasztott utódának szolgálatát. Azt a szolgálatot, amely a kor nagy kérdéseire és kihívásaira kell hiteles válaszokkal szolgáljon hívőknek és nem hívőknek egyaránt.

A válaszok pedig minden bizonnyal világosak lesznek: Ferenc pápa például megkérte a beiktatása alkalmából római zarándoklatra készülő honfitársait, hogy repülőjegyük árát inkább osszák szét a helyi szegények között.

Vágvölgyi Gergely