Selyemkimonót viselő tinédzserlány fényképezi mobiltelefonjával barátnőjét Japán régi fővárosában, Kiotóban. Kőhídon állnak, a hidacska kis tó felett ível, melyben szabályosan elrendezett kavicsokon teknőcök sütkéreznek. A távolban hegyek porcelánszín és olívazöld, okker és elefántcsontszínű fákkal. Csak pár fénykép, és irány a convinience-store, vagy az amerikai kávéház. A konviniensz, azaz kényelembolt a legjellegzetesebb amerikai mintájú üzlet japán változata. Egyszerű, ám briliáns ötleten alapul. Mindent meg tudunk itt vásárolni a rizskeksztől a Manga képregényen át a dobozos ebédig, ezen kívül számlabefizetés, ruhatisztítás, internet és fénymásolási lehetőség is van, éjjel és nappal. Sok fiatal diszkó és bárok helyett ide jár, s a bolt előtti parkolóban robogóján ülve beszélget, vagy elmélyülten olvassa a már említett képregényt, kikapcsolódva az egész napos iskola után. Japánban egy átlagos fiatal napi 15-18 órát tölt tanulással. Reggel fél kilenctől délután négyig tanórák, majd kötelező napközi, ezután pedig az előkészítő iskola este sokszor tízig, ez jellemzi a tizenévesek életét. Ez az életideál. A dolgozó apa, aki egész havi fizetését, amint megkapja, feleségének adja, azért igyekszik minél több pénzt keresni, hogy gyermekét, aki általában egyke, a lehető legjobb egyetemre járassa. A lehető legjobb egyetemhez a lehető legjobb középiskola, oda pedig a lehető legjobb elemi vezet, ami nem is alapozódhatna meg másutt, mint egy kiváló, lehetőleg nemzetközi óvodában. Ezekbe az óvodákba van felvételi, ezért sok gyerek két-háromévesen már előkészítő iskolába jár. Itt megtanítják latin betűkkel is írni, valamint alapvető matematikai műveletekre. Sok kisgyerek előbb ír angolul, mint az anyanyelvén. Mert csak így van esélye arra, hogy a legjobb magánegyetemre kerüljön majd, s húsz évvel később valamely nagyvállalat felvegye egyenkosztümös alkalmazottjának. Az egyetem utolsó évében már szervezett, egy éven át tartó állásinterjú-sorozatban lehet része minden erre vállalkozónak. Aki nem talál a diplomaosztóig munkát, az szégyenben marad. Ez az egyik alapmotiváció minden japán életében. Félelem a kitaszítottságtól, félelem a kirekesztettségtől… mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez ne történjen meg velük. A gimnáziumban a baseball – a legnépszerűbb, sőt nemzeti sport -, később a kollégákkal való közös vacsora és beszélgetés tartja a lelket bennük. Férfiak és nők még ma sem keverednek a baráti társaságokban. Míg sok férfi munka után barátaival vacsorázik, szakét iszik, a háziasszony barátnőivel gyöngyöt fűz, különleges terítőket készít, vagy az ikebana, a teaszertartás, a sado művészetét sajátítja el. Hogyan lehetséges, hogy a stresszes életforma és a sokszor este tíz-tizenegyig tartó munkaidő ellenére a világon itt a legmagasabb a várható átlagélettartam? A nők ugyanis 85, míg a férfiak 83 évre számíthatnak megszületésük pillanatában. A munkahelyek légköre, amely a stresszes, rohanó világ ellenére őrzi a hagyományos japán nyugalmat, és az étkezési stílus sok mindenre választ ad. A hagyományos japán reggeli például a következőkből áll: zöldteába áztatott savanyított barack, egy tálka rizs és egy kis miszó szúpu, azaz szója alapú algaleves. Sokan próbálják tartani az egészséges alga- és rizsalapú étrendet, azonban egyre nagyobb gondot jelent az amerikai gyorséttermek népszerűsége. A gyorséttermek mindennapos látogatói ugyanis elhíznak és ebből adódó betegségekkel küzdenek. Számtalan elemzés foglalkozik azzal, hogyan lehetne a fiatalabb generációt visszaszoktatni az algalapocskákba csavart főtt rizsbe burkolt nyershal, a szusi és egyéb nyershalas étkek fogyasztására. A kettősséget mi sem jellemzi jobban, mint a keksz formájú energiabomba, aminek elfogyasztása nem igényel többet, mint harminc másodperc, és minden sarkon automatából vagy boltból könnyen beszerezhető, illetve a főműsoridő legnépszerűbb sorozata, ami nem más, mint egy félórás főzőműsor. Az értékek keveredésére a zenei világ is kiváló példákkal szolgál. A népszerű popegyüttesek japán számaikba egy-egy angol mondatot csempésznek. Új irányzat a samiszen, a háromhúros tradicionális gitárszerű hangszer bevétele a könnyűzenébe, és sok fiatal igyekszik, tartva a hagyományokat, a citerára emlékeztető kéthúros kotón, bambuszfurulyán vagy a már említett samiszenen játszani. Tradíció és modernizmus jellemzi a városokat is. A felhőkarcoló tetején sintó szentély áll, a szentélyben pedig automatából vehetünk tradicionális japán zöldteát, vagy kollagén alapú egészséges vitaminkoktélt. Az italt elfogyasztva pedig a szelektív hulladékgyűjtés jegyében a műanyag flakont és a kupakot két különböző szemetesben helyezzük el. A Magyarországnál háromszor nagyobb területű Japánban több mint 127 millió ember él, főként nagyvárosokban, így a szemét elhelyezése a helyhiány mellett a második legnagyobb gond. Nagyobb, mint egy politikai botrány: a szemétben élelmet kereső varjak elszaporodása hetekig volt vezető hír, megelőzve egy politikus sikkasztási botrányát (az említett politikus egyébként később könnyek közt vallotta be bűnét, és lemondott képviselői helyéről). A japán emberek lényegesen nyugodtabbak európai társaiknál. Persze a hírek is arra próbálják ösztönözni őket, hogy ne foglalkozzanak aktuálpolitikával. Nemrég a miniszterelnök, Koizumi Dzsunicsiró feloszlatva a parlamentet, alsóházi választásokat hívott össze. A napilapok ugyan foglalkoztak a témával, ám sokkalta kisebb terjedelemben, mint azzal, hogy egy cég előállította új kutyaugatás-fordító robotját, vagy hogy aranyat lehet nyerni a régi számítástechnikai berendezések beolvasztásakor. Ugyanez a kettősség jellemzi a szigetország külpolitikáját. Tokió kapcsolata a szomszédos ázsiai országokkal igen ellentmondásos, hiszen még mindig sok ország vezetője és közvéleménye háborús bűnösként kezeli. 2001-ben történt megválasztása óta Koizumi miniszterelnök minden év augusztusában ellátogatott a Jaszukuni-szentélybe, ahol a háborúban elhunyt honvédekre emlékezik, amivel a környező országok vezetői, különösen Kína és mindkét Korea rosszallását vívta ki. A kormányfő idén először nem tette tiszteletét az elhunytak síremlékénél. Nemcsak a hétköznapokat, hanem a politikai életet is áthatja a hagyománytisztelet, illetve a másoknak való megfelelni akarás. A kettősségre további példa a Hirosimát és Nagaszakit ért atombomba-támadásra – aminek még napjainkban is derülnek ki szörnyű, generációkon is átívelő egészségkárosító hatásai – való emlékezés, amit ma már egyre inkább az Egyesült Államoknak való állandó megfelelni akarás hat át, aminek egyik jellemző példája, hogy Japán mindig az elsők között nyújt feltétlen támogatást az Egyesült Államok katonai akcióihoz. Japán ugyanis ma elsődleges politikai partnerének Amerikát tekinti. Az úthálózat fejlesztésétől a mindennapi életen át az oktatásig, mindent meghatároz az Amerika-orientáltság. Két-három éves kortól tanulnak angolul a gyerekek, és ha tehetik, legalább néhány hónapot igyekeznek eltölteni az Egyesült Államokban. Minden szempontból Amerika az ideál. Mindez a japán gondolkodásmódból ered. Mikor a második világháború után az Amerikai Egyesült Államok befolyása alá vonta Japánt, a japánok gondolkodásmódja döbbenetes módon szinte egyik pillanatról a másikra változott meg, és felszabadítóként tekintve rájuk, követendő hatalomnak fogadták el Amerikát. A múlt hét eseménye volt, hogy a miniszterelnök hivatalosan is elnézést kért azon országok állampolgáraitól, amelyeket a második világháború folyamán lerohant. Ebből is látszik egy másik tendencia, amely a japán politikát jellemzi, a békére törekvés. Ez különösen napjainkban fontos, hiszen mind Kínában, mind Észak-Koreában felhangosodtak a Japán-ellenes erők. Néhány hónapja Peking japán nagykövetségét felhergelt kínaiak támadták meg, s a nagyvárosokban japán zászlókat égettek. Észak-Korea háború esetén elsődleges célpontjának tekinti Tokiót. Mindezekből érthető, hogy Japánnak miért a megbocsátásra való törekvés az elsődleges célja. Egy átlagos japán lakásba lépve a látogató átélheti a japán kettősséget. Az ajtón belépve levetjük cipőnket, ezzel jelezve, hogy a külvilágból érkező hatásokat kizárjuk. Jobbra a kis polcon levő akváriumban aranyhalak úszkálnak, amelyek a pénzt vonzzák a japánok hite szerint. Ha feltekintünk, a plafonon meglátjuk a légkondicionálót. A modern japán lakás európai stílusú, ám van mindig egy tatamival, azaz gyékényszőnyeggel borított tisztaszoba. Itt találjuk a családi szentélyt is, ahova nagyobb ünnepekkor ételt készítenek a kamiknak, a szent szellemeknek. A gyerekszobákban a videojáték mellett az otedama is megtalálható, ami nem más, mint egy kis babzsákocska. Két-három ilyet meghatározott rendben dobálva zsonglőrködnek, s közben gyerekdalokat énekelnek. A fürdőszoba a híres japán fürdőkultúra jegyében zuhanyzóból és furóból, azaz kádszerűségből áll, amit munkába indulás előttre beprogramozhatunk, hogy hány órakor és hány fokos vízzel várjon minket. Ha kész a fürdővíz, a berendezés közli, hogy rendelkezésünkre áll. Japánban ugyanis nemcsak a fürdőkád, hanem minden gép beszél. A lift közli, hányadik emeleten járunk, a mentőautó, hogy merre kanyarodik, és utat kér. Dalol a szupermarketben a „gomba és a hal is”, hirdetve, milyen egészségesek és okosak leszünk, ha megesszük őket. Este azonban minden elcsöndesedik. Elalvásig hallgathatjuk a kabócák zümmögését, reggel pedig a közeli szentély mélyen zengő gongjának hangjára ébredünk.