Tulajdonképpen a pályáztatás már egy évvel a csatlakozás előtt megkezdődött. A Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala (NFTH) tavaly tavasszal kezdte befogadni azt a háromezer pályázatot, amelyből őszig négyszázat minősítettek kidolgozásra érdemesnek. Ezeket veszi januártól kezelésbe a tanácsadói gárda, hogy májusra a brüsszeli előírásoknak megfelelő anyag, őszre pedig megkezdett beruházás váljon belőlük. Így is iparkodni kell: a tapasztalatok szerint körülbelül két évbe telik, mire egy jó ötletből támogatott projekt lesz az Európai Unióban. Ezért is van, hogy a Támogatások Hivatalában kezdetben nem számolnak túl sok brüsszeli pénzzel: már azzal is elégedettek lennének, ha idén 10, jövőre 25 százalékát le tudnánk hívni a Magyarország számára fenntartott keretösszegnek.

Természetesen aki még csak most készül jelentkezni, nem marad le semmiről. A hivatal folyamatosan várja az újabb pályázatokat, hiszen Magyarországnak 2006-ig 649 milliárd forintos keretösszeget kell különböző beruházásokkal lekötnie. Ennyi jut hazánknak a Strukturális Alap kasszájából, amelyet jellemzően fejlesztésekre szán az Európai Unió. A pénzeket jellemzően agrár- és vidékfejlesztésre, munkaerő-továbbképzésre, kisvállalkozások versenyképességének javítására, környezetvédelemre és regionális fejlesztésre lehet kérni. Ezen alrendszerek további címekre bomlanak, összesen 53 jogcímen kaphatunk pénzt fejlesztésre az Európai Uniótól.

Kisvállalkozások, magánszemélyek a versenyképesség-fejlesztési és agrárfejlesztési fejezetekből számíthatnak pénzre. Ezek a második és negyedik legvastagabb szeletét jelentik a strukturális alapoknak: 147, illetve 105 milliárd forint várja itt gazdáját. A kisvállalkozói jogcímek közül igen tágan értelmezhető a „hatékonyság fejlesztése” vagy a „fenntartható versenyképesség” fejezetek. Több címen is lehet informatikai fejlesztésekre pénzt igényelni, s tekintélyes összeg áll a technológiafejlesztés szolgálatában. A vállalkozói támogatásoknál általában 25 százalékos önrészt várnak el a jelentkezőktől. Az agrárfejlesztési pénzek közel kétharmadát szintén gépbeszerzési támogatások adják. Igaz, itt lényegesen magasabb, 60 százalékos önrészt várnak el. A következő két legnagyobb tétel, a mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztése és a termékfeldolgozás korszerűsítése inkább az üzemeket érinti.

A másik három strukturális alap inkább az önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, sőt a kormány figyelmét kívánja. Az eddigi támogatási rendszer tükrében szokatlan, hogy a legtöbb pénzhez „humánerőforrás-fejlesztés” címen juthat az ország. Igen kedvező feltételekkel, hiszen itt az elvárt önrész mértéke csupán 0-10 százalék. A munkanélküliség megelőzésére például 31 milliárdot költhetünk, és szintén sok jut az oktatási infrastruktúra fejlesztésére vagy az egész életen át tartó tanulás ösztönzésére. Utóbbiak önkormányzatok, civil szervezetek érdeklődését válthatják ki, bár haszonélvezői természetesen az adott közösség tagjai. Az unió kiemelt fontosságúnak tartja az esélyegyenlőség biztosítását: nők, hátrányos helyzetűek, kisebbségek tanulásának vagy foglalkoztatásának elősegítésére több jogcímen is lehet pénzt igényelni. Az alapba tartozik az egészségügy fejlesztése is. Debrecenben már elkészült a keringési és daganatos megbetegedéseket orvosoló regionális egészségcentrum terve, a többi pénz egyelőre várja az ötletes jelentkezőket. A környezetvédelmi és infrastrukturális alap tulajdonképpen kormányzati beruházásokat kíván: útépítési, hulladékfeldolgozási, vízvédelmi és környezeti kármentesítő programokat támogatnak ebből. A regionális fejlesztési alap tulajdonképpen néhány korábbi jogcímet ismétel meg – amennyiben a fejlesztés szűkebb közösségek érdekeit szolgálja.

A jogcímek széles tárháza mégsem jelenti azt, hogy a jövőben minden kisvállalkozás, kisközösség és civil szervezet eláraszthatja ajánlataival a brüsszeli döntéshozókat. A legtöbb jogcímre ugyanis az unió minimális projektméretet ír elő, ami jócskán meghaladja egy-egy kisközösség teherbíró képességét. A hivatalos indoklás szerint ennek oka, hogy Brüsszel a támogatásokkal nagy léptékű, mérhető változásokat kíván elérni, s meg akarja akadályozni, hogy a pénzek szétforgácsolva (esetleg egymással ellentétes programokra) legyenek kiosztva. A kisközösségeknek tehát egyeztetni kell, össze kell fogniuk más közösségekkel, civil szervezeteknek önkormányzatokkal, vállalkozásoknak kutatóintézetekkel, ha uniós pénzekhez akarnak jutni. Ez a „partnerségi passzus” egyelőre még messze áll a magyarországi közgondolkodástól.

Pedig igyekezni kell. Bár kormányzati számítások szerint idén és jövőre elég a brüsszeli keretösszeg 10, illetve 25 százalékát lehívni, hogy Magyarország többet kapjon az uniós kasszából, mint amit oda befizet, ugyanehhez 2006-ra már a pénzek 40, 2008-ra 50 százalékát kell megszereznünk.

kandor