Hétköznapi kémkedés

Itt a kezem, nem disznóláb – tartja a régi szólás, ám ennek semmi köze a derék négylábúhoz. A disznóláb ugyanis egy lőfegyver volt, a mondás tehát nagyjából azt jelentette, nem török az életedre, nincs hátsó szándékom. Ma ez a szólás akár úgy is hangozhatna: itt a szemüvegem, nincs benne rejtett kamera.

De hogyan változott akkorát a mindennapi élet, hogy az egykor professzionálisnak számító méregdrága kémcuccok beférkőztek a mindennapjainkba? Jelenlétüket az önkormányzati választást megelőző kampány nyomatékosította, amely számos titokban készült lejárató videót és kompromittáló hangfelvételt hozott a felszínre. Az a tény, hogy manapság nem kell különösebb képzettség, számottevő kapcsolatok és horribilis pénzösszeg egy slusszkulcsba rejthető mikrofon, szemüvegbe épített kamera vagy éppen egy autós nyomkövető beszerzéséhez, jelentősen bővítette az illegálisan felvételt készítők körét. A nagy port kavaró Borkai-videó eredete máig tisztázatlan, és a Párbeszéd társelnöke, Szabó Tímea is gyorsan felsült, amikor azt bizonygatta, hogy csakis titkosszolgálati művelet lehet Karácsony Gergely telefonbeszélgetésének lehallgatása és kiszivárogtatása – pont azért, mert egy ilyen lehallgatást ma már jószerével bárki összehozhat.

Célpontban a polgári felhasználók

Az analóg korban a kémkedéshez szükséges technológiák birtoklása állami monopólium volt, egész egyszerűen azért, mert ezek nagyon drága eszközök voltak. Működtetésük komoly szakértelmet követelt, ahogy elhelyezésük is. Ha mégsem állami szereplők alkalmazták, akkor csak olyan gazdag emberek jöhettek szóba, akiknek ehhez megvolt az anyagi hátterük, sok esetben kiugrott ügynököket alkalmazva a technika mellé – természetesen kizárólag nagy horderejű ügyek kapcsán.

A hétköznapi ember mindennapjaitól fényévnyi távolságra esett a kémkedés, hiszen egy hűtlen házastársat lebuktató rejtett kamerás felvétel is többe kerülhetett, mint amennyi pénzt egy átlagember félre tudott tenni. Ezt a helyzetet a digitális technológiák elterjedése változtatta meg, a lehetőségek széles tárházát nyitva meg a kémkedni vágyók előtt: nem nehéz belátni, hogy lényegesen könnyebb egy e-mail-fiókot a megfelelő informatikai képzettség birtokában távolról feltörni, mint megszerezni egy papíralapú levelet, amelyhez fizikailag is be kellett törni a célszemély házába. A technológia ugrásszerű fejlődése a kémeszközöket is egyre közelebb hozta az átlagemberhez: ezek profi vagy legalábbis használható verziói már jó ideje nem csak a szolgálatok privilégiuma. Ezekhez 10-15 éve még leginkább illegális csatornákon lehetett hozzájutni, például a speciális böngészőkkel látogatható Dark Web egyik online piacterén, mondjuk a Silk Roadon. Ma már viszont nem kell az internet sötét bugyraiba alámerülni, legálisan is néhány kattintással rendelhetünk ilyen eszközöket, akár kifejezetten olcsón is. Természetesen a civil vevőknek szánt kütyük a fasorban sincsenek ahhoz a technológiához képest, amit ma a CIA vagy a Moszad használ, arra viszont mindenképp alkalmasak, hogy felkészületlen üzletfelet, családtagokat vagy éppen politikusokat kompromittáljanak a segítségükkel.

A kémfülessel indult

A technológia begyűrűzése a 2010-es évek elején kezdődött, a vásárlók – jellemzően vizsgára készülő diákok – rákaptak a fülbe rejthető, vezeték nélküli kémheadsetekre. Az írásbelin és szóbelin egyaránt jól használható eszközhöz kellett egy külső segítő, aki súgott a vizsgázónak, vagy a tételeket még otthon, az írással megegyező tempóban felmondták egy mp3 hangfájlba, majd éles helyzetben visszahallgatták az aktuális tételt, például egy övre csíptethető iPod nano vagy más, kis méretű lejátszókészülék segítségével. A szükséges kiegészítőket nyakba akasztható vezeték formájában, tollba vagy szemüvegbe építve is meg lehetett vásárolni. A kémfüles – főleg a diákok pénztárcájához képest – nem volt olcsó, átlagosan 50 ezer forintba került.

A piac azóta jelentősen felpörgött, az árak pedig jóval szerényebbek lettek. Ha ma beírjuk a kémcuccok kifejezést a keresőbe, tucatnyi webáruházat dob ki a Kémcentrumtól a Kémvilág.hu-n át, sőt, a népszerű online áruházak is tartanak poloskákat. Kicsivel több, mint nyolc­ezer forintért rendelhető pendrive-nak álcázott digitális diktafon, amely tizenkét órán át képes hangrögzítésre. Valamennyivel drágább, de szintén vásárolható – egy-két napos szállítási idővel – hasonló diktafon karperecbe rejtve. Egy másik online szak­áruház olyan, mindössze pár centis lehallgatókészüléket kínál, amely beépített kamerával és cserélhető memóriakártyával rendelkezik, és a leírás alapján a következőkre alkalmas: „helyiség lehallgatása élőben, telefonon keresztül, hangfelvétel készítése távoli vezérléssel, videófelvétel készítése távoli vagy helyi vezérléssel, hangra aktiválódó rendszere pedig SMS-t küld, vagy felhívja tulajdonosát, ha zajt hall a környezetében.” Húszezer forintért beszerezhető a kémfilmek közkedvelt eszköze, a tollba rejtett lehallgató, sőt kamera is. A kulcstartóba, slusszkulcsba rejthető kamera és diktafon már alapvetőnek számít ezekben az áruházakban, ezek az eszközök éjjel-nappal Full HD-minőségben rögzítenek, ráadásul energiatakarékosak is, és csak akkor rögzítenek, ha mozgást érzékelnek. A vásárló pénztárcája dönti el, hogy profi eszközt vesz, amely épp hogy csak nem kapott katonai besorolást, így még legálisan lehet vele kereskedni – ezek értelemszerűen drágábbak, cserébe stabilan üzemelnek, nagy a hatótávolságuk. Vagy választhatja az olcsó kínai utángyártottat, amely azért szintén alkalmas arra, amire szánják – ezek pár ezer forintért elérhetők.

Figyel a plüssmaci

A kémkütyük robbanásszerű elterjedése óvatosságra int, főleg a cégvezetőknek kell körültekintőbbnek lenniük. Az IBM szakértői nemrég egy videóban hívták fel a figyelmet, hogy olcsó és kis méretű eszközzel minden további nélkül be lehet jutni a gyanútlan megrendelő lakásába vagy éppen egy vállalati ajtón. A kémeszközök akár borítékban vagy csomagba rejtve is bejuttathatók, amit a fogadó fél gyanútlanul átvesz a futártól. Ezt a megoldást már el is nevezték X-Force Red warshippingnek, azaz kémcsomag-hadviselésnek. Ha a csomag házon belül van, az eszköz távolról aktiválható, ezután keres egy nem védett közeli hálózatot, és ellopja a rá kapcsolódók adatait. A kisebb cégek többnyire védtelenek az ilyen támadásokkal szemben, ám arra még a nagyvállalatoknál sincs elég kapacitás, hogy az alkalmazottak személyes küldeményeit is átvizsgálják.

Szintén a vállalatok berkeiben kényes téma a dolgozók megfigyelése, a rejtett kamerák, mikrofonok, billentyűzetfigyelő szoftverek egy ideje már jelen vannak a mindennapokban. Nem ritka, hogy a főnök plüssmackót ad a beosztottaknak, amelyet az irodában helyeznek el, a maci szemében viszont kamera van. Keményebb dió a keylogger, azaz a billentyűzeten történő leütéseket naplózó programok elterjedése, amelyek olyan kényes információkat is rögzítenek, mint a netbankhoz vagy a közösségi oldalakhoz tartozó jelszavak. ν