Az emberi szervezetben felhalmozódó higany a felsoroltakon kívül felelőssé tehető a depresszióért, a fülzúgásért is, valamint károsítja a vesét, továbbá összefüggésbe hozták már a szívműködési zavarok és az Alzheimer-kór kialakulásával is.

Az EU környezetügyi megbízottja egyértelműen kijelentette, hogy idővel tilalom alá esik a higanyt tartalmazó mérőeszközök, alkatrészek, egyéb készülékek forgalmazása, és a korlátozás érinteni fogja továbbá a higanytartalmú áramforrásokat, rovarirtókat, kozmetikumokat, tartósítószereket, textilkezelőket és főleg a csónakokhoz használt fakonzerváló hatóanyagokat és a járművek kapcsolóit.

Nehezebb lesz a fogtömésekhez használt – és olcsósága miatt nagyon elterjedt – amalgám visszaszorítása, ez ügyben még folynak a vizsgálatok. Az unióban egyébként a jelenleg hatályos jogszabályok már előírják bizonyos termékek esetében a higany felhasználásának korlátozását, így az elemek, a kozmetikumok és a növényvédő szerek esetében.

Nemcsak a higany, hanem más nehézfémek kérdését is érintik a jogszabálytervezetek, így például a kadmiumét és az ólomét. A szakértők szerint a szigorú szabályozással talán elkerülhetők lesznek az olyan katasztrófák, mint például a tiszai ciánszennyezés. Azt, hogy a határérték nyomán mely termékeket kell betiltani, egy független ügynökség fogja meghatározni.

A kérdéssel nemcsak az unió, hanem már az ENSZ is foglalkozik, legközelebb e hónapban, a környezetvédelmi programjának miniszteri értekezletén tárgyalja, ahol várhatóan egyezményt írnak alá a higany alkalmazásának korlátozásáról. Az unió azonban nemcsak a forgalmazást, hanem magát az exportot is megtiltaná.

Mivel a világon évente felhasznált 3600 tonna higany egyharmadát az EU adja el, az Európai Bizottság azt reméli, hogy a termelés ilyen mértékű csökkentésével ösztönzést ad az alternatív anyagok kifejlesztésére. Bár Stavros Dimas, az EU környezetügyi megbízottja szerint a tilalomnak csekély mértékű gazdasági hatása lesz, Spanyolországot biztosan érzékenyen érinti majd, ugyanis az unió egyetlen olyan országa, ahol higanybányászat folyik.

Az EU által exportált anyag egyébként döntő részben a klórt előállító klór-alkáli iparból származik, amely ágazatban már jelenleg is folynak átalakítások a higany kiiktatására. Az Európában maradó háromszáz tonna higanyból a legtöbbet – 120 tonnát – a vegyipar használja fel, közvetlenül ezután következik a fogászati felhasználás, 70 tonnával.

A szakértők szerint az ötvözet nem a páciensekre jelent veszélyt, hanem elsősorban a fogtechnikusokra, illetve a keveréket összeállító asszisztensekre. A lázmérők egyébként a toxikológusok szerint olyan kis mennyiségű higanyt tartalmaznak, hogy ha eltörnek, és valaki belélegzi a gőzt, vagy hozzáér a fémhez, nem jelentkeznek mérgezéses tünetek.

– A higany elsősorban nem e mindennapi formájában veszélyes – mondja Kozák Kristóf, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium munkatársa. – A gyártás során a levegőbe és a vízbe kerül, majd felhalmozódik a táplálékláncban, legfőképpen a halakban, mi pedig megesszük, és nem is tudunk róla. Folyamatos bevitel esetén pedig igen kis mennyiség is ártalmas lehet.

Japánban derült ki egy vegyi üzem környezetében születő csecsemők külső elváltozása, a Miniamata-károsodás kapcsán, hogy hiába volt az üzem higanykibocsátása jóval határérték alatti, a folyamatos kibocsátás miatt károsította a kismamák, így a babák szervezetét is. Bár Magyarországon a klórgyártáshoz, elektródák előállításához már évek óta nem használnak higanyt, a nehézfém nálunk is felhalmozódott az érintett két gyártelep talajában.

A balatonfűzfői Nitrokémia területén most folyik a szennyezés felszámolása. A BorsodChem esete nagyon érdekes, a talaj alatt 50-60 méter mélyen a higany beépült a kőzetbe, s mivel így nem fenyegeti a vizeket, a természeté lett a végleges megoldás. De magára a törvényre valószínűleg sokáig kell még várnunk, főleg az érdekeiket védő cégek miatt. Másrészt a törvény megszületéséhez az Európai Parlamentnek és az Európa Tanácsnak is el kell fogadnia a szabályozást. De az EP valószínűleg szigorúbb szabályozást fog követelni, mint az Európa Tanács, így akár két éven át is elvitatkozhatnak a kérdésről.