Szürkeértékesítés a fogyasztás 30 százalékánál

Bár a magyarországi tejfogyasztás nő, a hazai termelést visszaszorítja az olcsó import. Az előnytelen versenyre falvakban és kisvárosokban meglepő választ találtak a termelők: ismét hódít a házi tejértékesítés, ami becslések szerint immár az eladások 30 százalékát teszi ki. Az így értékesített tej nagy része uniós szempontból a szürkegazdaság produktumának számít.

Bár az úgynevezett reggeli italok és egyéb tejnek látszó készítmények visszaszorulóban vannak, korai lenne még a magyar tejgyártás sikeréről beszélni. Az uniós csatlakozás óta folyamatosan ömlik hazánkba a lényegesen olcsóbb import. Olykor kétes minősége ellenére a szlovák, lengyel vagy szlovén behozatal tízszeresre duzzadt az elmúlt két évben, ma már a hazai felhasználás negyede import. Hiába nőtt tehát hét százalékkal a tejforgalom, nőtt 160-164 kilogrammra a korábban 150 kilogrammnyi fogyasztás, a hazai termelők számára mégis kisebb lett a piac. Míg 2004-ben 1,55 milliárd liter tejet vettek át tőlük a feldolgozók, tavaly csupán 1,48-at. A legborúlátóbb becslések szerint a következő években 20 százalékos piaczsugorodásra számíthatnak a termelők.

A behozott cikkek minőségét illetően a Tej Terméktanács aggasztó adatokat közöl: az általuk ellenőrzött 595 tétel fele kifogásolható volt. A dömpingáron érkező tejimport oka alapvetően az, hogy a csökkenő uniós támogatások miatt a külföldi tejüzemeknek még némi veszteség mellett is megéri értékesíteni hazánkban az odakint felhalmozódott felesleget. További gondot jelent a diszkontláncok térnyerése, amelyek szintén igen alacsony áron kínálják a tejtermékeket.

Így sok kistermelő rendhagyó megoldásokat választ, hogy vevőt találjon portékájára. Van, aki az áruházláncok saját márkás termékeinek előállításában vállal szerepet, és olyan is akad, aki külföldön próbál szerencsét, az ottaninál minőségében vagy árban kedvezőbb terméket kínálva. Aki azonban óvakodik a sokszor kockázatos újításoktól, annak marad a továbbra is biztos pontot jelentő házi árusítás. Ez a nagyüzemeknek is komoly konkurencia, 28-29 százalékot hasít ki a hazai piacból. Leginkább falvakban és kisvárosokban hódít ez az értékesítési forma. Az árusítás elvileg kvótához kötött, kvóta-kilónként 40 forintot kellene befizetni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak, sokan azonban nem törődnek ezzel. A kvóta nélküli tejárusítás kevés kockázattal jár, a rendszeres piaci ellenőrzések során ugyanis szinte csak az élelmiszer-biztonsági előírások betartását vizsgálják. A gazdák azzal védekeznek: a kvótavásárlást finanszírozni kellene valahonnan, erre viszont nagyon sokszor nincs kellő fedezet. Bakos Erzsébet, a Tej Terméktanács szakértője a következőkben foglalja össze a házi tejárusítás előnyeit: az árakat a piaci kereslet-kínálat határozza meg, az eladó azonnal pénzéhez jut, a nyerstej érzékszervileg nagyobb élvezetet nyújt, mint a lefölözött, 1,5 százalék zsírtartalmú termék, hiszen a tejnél a zsír az ízhordozó.

Ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy nem használjuk ki a tejtermelésre előirányzott kvótánkat, amely az ipari feldolgozás esetén 1,7 milliárd, míg a házi értékesítés terén 164 millió liter. Utóbbi érdekessége, hogy a kvótából hivatalosan csupán 30 millió litert használnak fel a gazdák. Ha viszont komolyan vesszük a hazai fogyasztásról szóló adatokat, valamint a házi tejeladás 30 százalékos részesedését, kiderül, valójában 200-250 millió literre tehető tej- és tejtermékmennyiség mozog az úgynevezett szürkegazdaságban.

A Földművelésügyi Minisztérium újabban a házi tejárusítás szigorítására törekszik. Egy február közepén hozott rendelet szerint a kistermelő naponta 200 liter tejet, illetve abból készített, legfeljebb 40 kilogramm tejterméket értékesíthet. Jelenleg hivatalosan 1040 termelőnek van házi tej értékesítésére jogosító kvótája, s további kettőszáznegyvenen jelezték, hogy szívesen vásárolnának az MVH-tól.

Simon Rita