Az Európai Unió mezőgazdasági minisztereinek döntése értelmében hektáronként 45 euró támogatást kapnak az energianövényeket termelő gazdálkodók. Korábban ez csak a régi tagországokra volt érvényes, de most sikerült elérni még azt is, hogy az új támogatási forma a „rövid vágásforgójú, fás szárú energiaültetvényekre”, vagyis az energiaerdőkre is kiterjedjen, ami a biomassza-felhasználás szempontjából jelentős előrelépés. Eközben a bioüzemanyagok elterjedését segíti, hogy januártól kevesebb jövedéki adót vetnek ki a biokomponenst tartalmazó üzemanyagra, mint a hagyományosra.

A fás szárú energiaültetvények ilyen mérvű támogatásának azért van hazánkban nagy jelentősége, mert a magyarországi fakitermelés már most sem tudja fedezni a biomassza-erőművek faigényét, pedig még további üzemek is létesülnek. Így a tűzifapiacon az elmúlt hónapokban hiány alakult ki, és többen attól félnek, Magyarország erdőállománya is veszélybe kerül. Miközben a biomasszából hiány mutatkozik, a bioetanol alapját adó gabonából feleslegünk van. Az országnak évente kétmillió tonna kukorica- és feleannyi kalászosgabona-feleslege keletkezik. Ám egyelőre csak két működő gyár, a Győri Szeszgyár Zrt. és a szabadegyházi Hungrana Kft. termel bioetanolt, a további üzemek – Kabán, Adonyban, Gönyűn, Mohácson, Fadd-Domboriban, Marcaliban – még épülőfélben vannak. Viszont a kereslet már januártól alaposan növekedni fog, ugyanis a biodízel és a bioetanol után fizetett jövedéki adó 85 és 103 forint lesz, szemben a biokomponens nélküli üzemanyagok 93 és 113 forintos árával. A hazánkban forgalomba kerülő E85 pedig jövedékiadó-mentességet kap. Bár útjainkon jelenleg csupán 30-40 olyan Saab kocsi fut, amely a 85 százalék bioetanolt tartalmazó üzemanyaggal is képes működni, nemsokára kapható lesz a Ford modellje is. Az E85 árelőnye az adómentesség miatt literenként 80 forint lenne – ám a fogyasztás harmadával nagyobb, ami 30-40 forintra csökkenti az árelőnyt. Tankolni ugyanakkor egyelőre csak egy fővárosi és néhány vidéki állomáson lehet majd. Az FVM pedig kísérleti jelleggel bioetanol-programot indít majd. A tárca egy sajátosan magyar modellt tervez, amely az állattenyésztésre épülne, vagyis a kukorica felhasználása során keletkezett mellékterméket az állattenyésztők hasznosítanák, így az etanolgyártás nem vonna ki jelentős terménymennyiséget a takarmánybázisból. Az állattenyésztők ugyanis takarmányár-robbanástól tartanak a „biobiznisz” erősödése miatt. A bioüzemanyagok iparának biztos jövőjét az uniós előírások adják, melyek szerint a hajtóanyagokhoz 4,4 százalékban kell biorészt keverni, majd ezt az arányt 2010-ig 5,75-re emelni. Bár az unió már bejelentette, hogy ezt az előírást a tagállamok valószínűleg nem tudják majd teljesíteni, és az energiabizottság januárban módosított javaslattal áll elő, a növekedés folytatódni fog. A bioüzemanyagok részaránya egyelőre csak egy százalék feletti az unióban, aminek egyik valószínű oka, hogy a nagy léptékű cél elérése nem kötelező a tagországok számára. Így az energiabizottság egyes tagjai most szeretnék büntetéssel sújtani a normáktól elmaradókat. Az uniós bizonytalanságok ellenére a világ számos pontján egyre jobban hódít a bioüzemanyag. Az egyik legnagyobb olajtermelő, Oroszország is bekapcsolódott a termelésbe, méghozzá rögtön a világ legnagyobb bioetanol-gyártó komplexum megépítésével. A szibériai Omszkban az orosz Titan agrár-ipari csoport és a cseh ALTA építkezik, a 150 ezer tonnás kapacitású üzem 2008-ban kezd majd működni, Európába és Ázsiába exportál majd. Az USA nemrégiben vált a a legnagyobb etanoltermelővé, míg a második helyre szorult Brazília egyre merészebb a felhasználást tekintve. Az ott forgalmazott benzin kötelező etanolaránya ugyanis már most húsz százalék, ám ezt a rekordszintű cukornádtermésnek köszönhetően néhány hete 23 százalékra emelték. A brazil kormánynak azonban még ez sem elég, az illetékes minisztérium nemrégiben bejelentette, hogy januárban tárgyalják ezen arány 25 százalékra való emelését. Mivel Brazília a világ legnagyobb cukortermelője és exportálója, a döntés szakértők szerint befolyásolni fogja a globális cukorárat is, hiszen az ország havi etanolfogyasztása negyvenmillió literrel nő. Ambíciók azonban Európában is vannak. A Südzucker, Európa legnagyobb cukoripari csoportja azt tervezi, 2010-ig megszerzi az európai bioetanol-piac tíz százalékát. A cégnek ugyanis az EU júliusban életbe lépett új cukoripari rendtartása miatt négy gyárat kellett bezárnia, és e jelentős veszteségeket a bioetanolt gyártó egységek fejlesztésével kívánja ellensúlyozni. Ugyanakkor az energetikai célú termesztés semmiképpen nem válthatja ki egészen az üzemanyagokat. A szélesebb körű elterjedésnek egyrészt területi korlátai vannak, másrészt társadalmi veszélyei. Szakmai becslések szerint a világ 120 millió tonnányi növényiolaj-felhasználásából 9 millió tonnát fordítanak alternatív üzemanyagok előállítására, de ez az arány a jövőben növekedni fog, és mivel a termelés egyelőre nem tart lépést az igényekkel, drágulhatnak az étkezési olajok. A bioüzemanyagok egyértelműen rivalizálnak az élelmiszer-termeléssel, márpedig ez előbb-utóbb szociális feszültségekhez vezet. Fehérváry Krisztina