Holttest a Visztulában

A varsói Kosztka Szent Szaniszló templom 37 évesen vértanúságot szenvedett plébánosa akkor már évek óta az istentelen kommunista diktatúra célkeresztjében volt. 1980-ban lett a lengyel főváros acélmunkásainak lelki gondozója, e missziója által törvényszerűen közel került a Szolidaritás mozgalomhoz. A katonai diktatúra által 1981 decemberében bevezetett statárium után ez a kapcsolat csak szorosabbá vált, Jerzy atya minden erejével segítette a bebörtönzött lengyel hazafiak családjait, az e küldetés jegyében szerveződött hálózat megkerülhetetlen főszereplőjévé vált.

1982 januárjától Jerzy atya minden hónap utolsó vasárnapján este hét órakor a hazáért celebrált szentmisét. Szentbeszédeinek híre gyorsan elterjedt egész Lengyelországban, így távolabbi városokból is gyakran érkeztek a szabadságra és az igazságra vágyó hívők a Kosztka Szent Szaniszló templomba, később már a templom köré, mert olyan sokan gyűltek össze, hogy nem fértek be az istenházába.

E prédikációiban rendre a félelem, ugyanakkor a hatalom képviselői iránti gyűlölet és bosszúvágy legyőzésére biztatta híveit. A hazafias szentmisék természetesen rögtön felkeltették a kommunista állambiztonság figyelmét. Az ügynökök rendszeresen megpróbálták provokálni Jerzy atya híveit, miközben a nyílt megfélemlítés eszközeit is bevetették: a rendőrök vízágyúkkal, pórázon tartott kutyákkal sorakoztak fel a plébánia körül, várva a beavatkozás lehetőségét. Ilyenkor előfordult, hogy távolabbi vidékekről kellett rendőröket átirányítani Varsóba, mert a helyi állományból, megnyitva szívüket Jerzy atya kérő szavai előtt, megtagadták, hogy részt vegyenek a hívek megfélemlítésében.

A diktatúra megkísérelt nyomást gyakorolni a lengyel Egyház vezetésére, hogy távolítsák el állomáshelyéről Jerzy atyát, de legalábbis hassanak oda, hogy véget érjenek a hazafias misék. A lengyel főpapság azonban ellenállt a nyomásnak. Ezután, már 1982 őszétől rendszeressé váltak a fizikai támadások: Jerzy atya autóját festékkel öntötték le, „ismeretlen tettesek” betörtek a plébániára és feldúlták azt, a rendőrség pedig „nem találta” az elkövetőket. 1982. december 13-án, a statárium bevezetésének első évfordulóján hajnalban becsöngettek a plébániára, majd szinte azonnal – szerencsére még azelőtt, hogy Jerzy atya odaért volna a hálószobából – bomba robbant az ajtónál.

Ezután sohasem volt egyedül, a hívek és paptestvérei felváltva, szervezetten vigyáztak rá. A kommunista állambiztonság is fokozta a nyomást, kihallgatás kihallgatást követett, 1984 nyarán pedig elhatározták, hogy – korábban meggyilkolt paptestvéreihez, Kazimierz Kluź, Honoriusz Kowałczyk és Wacław Schenk atyákhoz hasonlóan – végeznek vele. A gyilkosság megszervezésére önként jelentkezett Grzegorz Piotrovski, a lengyel belügyminisztérium egyházellenes ügyosztályának vezetője, aki Leszek Pekałát és Waldemar Chmielewskit bízta meg a végrehajtással. Az első kísérletre 1984. október 13-án nem sokkal éjfél előtt került sor, amikor Jerzy atya sofőrjével, Waldemar Chrostowskival Gdańskból tartott hazafelé. Az országút szélén hirtelen előbukkant egy alak, aki egy súlyos tárgyat akart a szélvédőre dobni, hogy balesetet okozzon. Chrostowski lélekjelenlétének köszönhetően a merénylet sikertelen maradt.

„Csak az képes legyőzni a rosszat, akiben magában is túlárad a jó, akinek gondja van arra, miként fejlődjön és miként gazdagodjon az istengyermekség emberi méltóságot meghatározó értékeiben. Gyarapítani a jót és legyőzni a rosszat azt jelenti, hogy gondot viselünk az istengyermekség méltóságára, saját emberi méltóságunkra. Az életet méltó módon kell megélnünk, hiszen csak egyetlen életünk van! (…) Megőrizni a méltóságot, hogy gyarapíthassuk a jót és legyőzhessük a rosszat – azt jelenti, hogy akkor is megőrizzük belső szabadságunkat, önmagunk maradunk bármely élethelyzetben, ha külső szabadságunktól megfosztanak. Isten gyermekeiként nem lehetünk rabok. Istengyermekségünk magában hordozza a szabadság örökségét. (…) Megőrizni a méltóságot, hogy gyarapíthassuk a jót és legyőzhessük a rosszat, azt jelenti, hogy az életben az igazságosság vezérel minket. Az igazságosság az igazságból és a szeretetből fakad. Minél mélyebb az igazság és a szeretet az emberben, annál mélyebb benne az igazságosság is. Az igazságosságnak együtt kell járnia a szeretettel, mert szeretet nélkül nem lehetünk egészen igazságosak. Ahol hiányzik a szeretet és a jóság, ott helyükbe beáramlik a gyűlölet és az erőszak. S ha a gyűlölet és az erőszak vezérel, nem beszélhetünk igazságosságról. Ebből fakad, hogy oly fájdalmasan érezhető és nyilvánvaló az igazságtalanság azokban az országokban, ahol a hatalom nem a szolgálatra és a szeretetre, hanem az erőszakra és a kényszerre támaszkodik. (…) Ahhoz, hogy a rosszat jóval győzzük le, ügyelnünk kell a bátorság erényére. A bátorság erénye – az emberi gyengeség, különösen a félelem és a rettegés legyőzése. A keresztény ember nem felejtheti el, hogy félni csak attól kell, ha valaki a meddő nyugalom néhány ezüstjéért elárulja Krisztust. A keresztény ember nem elégedhet meg csupán a rossz, a hazugság, a gyávaság, a kényszer, a gyűlölet, az erőszak elítélésével, de neki magának kell az igazságosság, a jó, az igazság, a szabadság és a szeretet valódi tanújának, szószólójának és védelmezőjének lennie. Bátran kell emlékeztetnie saját magát és másokat is ezekre az értékekre. (…) Nem harcolhatunk erőszakkal azért, hogy a rosszat jóval győzzük le. (…) Az erőszak minden megnyilvánulása az erkölcsi alsóbbrendűség bizonyítéka. A legszebb és legmaradandóbb küzdelmek, melyeket az emberiség ismer – az emberi gondolat küzdelmei. A legnyomorúságosabbak és legrövidebbek – az erőszak küzdelmei. Az az eszme, melynek fegyverre van szüksége a fennmaradáshoz – magától elhal. Torz az az eszme, amely csak erőszakkal tud fennmaradni. (…) Imádkozzunk, hogy mentesek legyünk a félelemtől, a rettegéstől, de mindenekelőtt a bosszúvágytól és az erőszaktól!”

– mondta utolsó homíliájában.

Bár paptestvérei kérték, hogy maradjon ott éjszakára, Jerzy atya sofőrjével hazaindult. Egy FIAT szegődött a nyomukba, Bydgoszcztól mintegy 15 kilométernyire megelőzte és megállásra kényszerítette őket. A sofőrt, Chrostowskit megbilincselték és a FIAT-ba ültették, Jerzy atyát Grzegorz Piotrowski kirángatta az autóból, és bűntársaival együtt ököllel és dorongokkal ütni-verni kezdték őt. Amikor elvesztette eszméletét, száját felpeckelték, és autójuk csomagtartójába dobták. Eközben egy másik autó bukkant fel az óton, Jerzy atya sofőrje ezt észlelve kiugrott a hátsó ülésről, így az arra járók látták, mi történik. Chrostowski így megmenekült, mivel a gyilkosok elhajtottak Jerzy atyával. Így értesült az egyházi vezetés még aznap éjjel a történtekről.

A merénylők egy erdőbe hurcolták Jerzy atyát, ismét brutálisan verni kezdték, nyaka köré kötelet hurkoltak, orrát széles ragasztószalaggal beragasztották, hogy ne kapjon levegőt. Végül ilyen állapotban követ kötöttek a lábára, és bedobták a Visztula tározójába.

A brutális gyilkosság világszerte mérhetetlen felháborodást keltett, Jerzy atya november 3-i temetésén mintegy 350 ezer ember vett részt. A kommunista diktatúra kénytelen volt őrizetbe venni a gyilkosokat, saját embereit, Piotrowskin, Pekalán és Chmielewskin kívül a parancsot kiadó Adam Pietruszka főosztályvezetőt is. Utóbbi végül 25 év börtönbüntetést kapott, Pekalának 15, Chmielewskinek 14 évet kellett börtönben tölteni, Piotrowski 2001-ben szabadult. Akkor azt nyilatkozta, hogy semmit sem bánt meg, és egy vallásellenes lapnál tervezett elhelyezkedni, de végül nevet változtatott, és eltűnt a nyilvánosságból.

Jerzy Popiełuszko atyát 2010. június 6-án boldoggá avatta XVI. Benedek pápa. Halhatatlan lelke a sátánista ihletésű gyilkosság után is szárnyalt Lengyelországban, öröksége, példája nagyban hozzájárult a szabadság visszavívásához. Félelem nélküli hitvallása ma, 40 évvel később is erőt ad és utat mutat akkor, amikor az ugyancsak sátánista ihletésű liberális egyházellenesség és krisztusgyűlölet támadja Lengyelországot.