Hőszivattyú? Pénzszivattyú! Óriási a kétségbeesés

Jelenleg a német lakások több mint felét gázzal és minden negyediket fűtőolajjal fűtik. Csak minden hetedik lakásban van távfűtés. Most Robert Habeck gazdasági miniszter (Zöld Párt) bejelentette, hogy 2024-től már nem engedélyezik új gáz-, illetve olajkazánok beszerelését. Az épületenergetikai törvény (GEG) módosítása révén csak olyan új fűtési rendszer telepíthető, amely legalább 65 százalékban megújuló energiával üzemel. Azoknak a háztartásoknak, amelyekben a meglévő fűtés meghibásodik, három évük van a megújuló rendszerre való átállásra. 2045-től lép életbe a teljes fosszilistilalom.

A közelmúltban az Európai Bizottság a földgázfelhasználás 15 százalékos csökkentését írta elő. A magyar és a lengyel tiltakozás ellenére már tavaly is született egy ilyen rendelet, de a mostani annál is veszélyesebb. A korábbi ugyanis téli időszakra vonatkozott, amikor az ipari felhasználás mellett a lakossági is jelentős volt a fűtés miatt. Így összességében könnyebb volt a spórolás, mint a nyári, alacsonyabb fogyasztás mellett, aminek a zöme szinte kizárólag ipari felhasználás.

– Ha az ipar földgázfelhasználását mesterségesen csökkenteni kell, akkor az azt jelenti, hogy a gazdaság visszaesését kockáztatjuk – hívta fel a figyelmet az új javaslat veszélyeire Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.

A jelek szerint a németek ezt úgy oldják meg, hogy a gázfűtés megtiltásával gyakorlatilag elvonják a gázt a lakosságtól, nem sokat törődve az ellátásbiztonsággal és még kevesebbet a közhangulattal. A zöldpárti törvénymódosítás értelmében 2024-től az új épületekben már csak háromfajta fűtési rendszer engedélyezhető: a hőszivattyú, a távhő és a közvetlen elektromos fűtés.

Ezeket a berendezéseket a meglévő épületekbe is be lehet szerelni. Kivételt képeznek az úgynevezett hibrid rendszerek, amelyekben a különösen hideg napokon a hőszivattyút fosszilis tüzelés egészíti ki. Ezek abban az esetben engedélyezettek, amennyiben a fűtés 65 százaléka megújuló energiából származik. Hosszas vita után bevették még az engedélyezett megoldások körébe a biometánt és a zöldhidrogént (nincs jelentőségük, alig lehet példát találni használatukra) a koalíciós feszültség enyhítése céljából.

Mélyen a zsebükbe kell tehát nyúlniuk a németeknek, ugyanis a hőszivattyú egyben pénzszivattyú is, telepítése egy kisebb vagyonba kerül, üzemeltetése drága, hatékonysága pedig megkérdőjelezhető. A német fogyasztói tanácsadó központ (Verbraucherzentrale) a levegőshőszivattyú-berendezés árát és a telepítés költségeit 20-25 ezer euró közé teszi típustól függően. Ehhez hozzá kell adni a padló-, fal- vagy mennyezetfűtés kiépítését, valamint a puffertartály árát, az ingatlanban végzett átalakítási munkálatok költségét és a zajszigetelést.

A geometrikus hőszivattyú alaphangon 15-25 ezer euróba kerül, emellett a szondáknál fúrásimélység-méterenként további 50-75 euróval kell számolni, sziklás területen ez akár 100-ig is felszaladhat méterenként. Egy talajvíz-hőszivattyú 20-25 ezer euróba kerül készülékenként, ehhez jön a talajvíz-csatlakozás költsége, ami további öt- és tízezer euró között mozog. Ezek a fúrások ráadásul engedélykötelesek, vízvédelmi területen például nem adható ki engedély. Emellett a talajvíz kémiai összetétele miatt a szűrők eltömítődhetnek.

Ha mindent összeadunk, az elektromos hálózat bővítésétől kezdve az ingatlanban végzett átalakításokig alapáron elértük a negyven-ötvenezer eurót (átszámolva tizenhat-húszmillió forint).

Egy beruházás általában valamikor megtérül. Ám a hőszivattyú elektromos árammal működik, ami nem biztosítja a gyors megtérülést. Egy 120 négyzetméteres lakás fűtése és meleg vízzel való ellátása a Bosch kalkulációja szerint évi ezer euró, amihez még hozzá kell adni a hőszivattyú karbantartási költségeit is. Állami támogatás a beszerelési és telepítési költségekre vehető igénybe, szigorú feltételek teljesítése esetén, és a mértéke 35 százalék.

Ehhez képest Robert Habeck arról akarja meggyőzni a lakosságot, hogy a hőszivattyús fűtési rendszerek nem lesznek drágábbak a gáznál. Ez azonban egyszerűen nem igaz. Még egy napelemmel felszerelt családi ház sem képes annyi áramot termelni, amennyi a hőszivattyú energiaigénye, különösen télen, amikor fűteni kell, tehát mindenképp szükség van a hálózati áramra. Ami az energiaárakat illeti, egy kilowattóra áram átlagosan 48,12, egy kilowattóra gáz 10,31 centbe kerül Németországban. A gázfűtés tehát jóval olcsóbb, az áram árának kevesebb mint negyede.

Való igaz, hogy a jó hatásfokú hőszivattyúk több meleget adnak le a befektetett villamos teljesítménynél. A hőszivattyú hatásfokát a COP- (Coefficient of Performance) érték határozza meg. Ha például az adott berendezés COP-értéke 4, az azt jelenti, hogy 1 kilowatt villamos teljesítménnyel 4 KW hőteljesítmény állítható elő.

Neves gyártók gyakran reklámoznak 4,7-es COP-értéket, elhallgatva azt a tényt, hogy ez csak +7 fokos külső hőmérsékleten és 35 fokos fűtővíznél érvényes. Az épületet a 35 fokos víz valóban kifűti, de 50-55 fokos meleg vizet ne várjunk tőle. Minél hidegebb a kinti levegő, annál rosszabb a levegős hőszivattyúk hatékonysága. A leghatékonyabbak általában a geotermikusak, de ezek telepítése rendkívül drága, és nem mindenhol megengedett.

Végül itt a legfontosabb kérdés, hogy miből állítja elő Németország az elektromos fűtéshez szükséges áramot. A Német Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a korábbi évekhez hasonlóan 2022-ben is a szén volt a villamosenergia-termelés legfontosabb bázisa. A Németországban megtermelt és a hálózatba betáplált áram egyharmada széntüzelésű erőművekből származott, és részaránya 2021-hez képest további 8,4 százalékkal nőtt. A második helyen a szélenergia áll, amelynek részesedése 24,1 százalék a villamosenergia-mixen belül.

Németország összesen 509 milliárd kilowattóra áramot termelt és táplált be a hálózatba, 1,9 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az atomerőművi kapacitás drámai csökkentése következtében a nukleáris energiából származó villamos áram már csak a teljes energiatermelés 6,4 százalékát teszi ki. A földgáz is jelentősen visszaesett, a teljes áramtermelés 11,4 százalékát adja. Az egyéb hagyományos energiahordozók 2,6 százalékkal járulnak hozzá az energiatermeléshez. A szél 24,1, a naperőművek 10,6, a biogáz 5,8, a vízerőművek 3,2, az egyéb megújulók 2,6 százalékkal járulnak hozzá a német áramtermeléshez erős ingadozások mellett.

A fenti adatokból két dolog következik: az egyik, hogy a két legolcsóbb energiaforrást, az atom- és a gázerőművi kapacitást drasztikusan csökkentették, ugyanakkor a széntüzelésű erőművekét növelték. A második, hogy a lakosságot egy erőteljes és teljesen piacidegen kormányzati beavatkozással drága hőszivattyús rendszerek kiépítésére kényszerítik, amelyhez az áram több mint harmadát továbbra is környezetszennyező szénerőművekben állítják elő.