Népirtás, háborús és emberiség elleni bűnök – tömören így foglalható össze a leendő terjedelmes vádirat. Radovan Karadzsics 1992 és 1996 között volt a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, s Hága szerint ebben a minőségében adott utasítást Szarajevó hosszú és kíméletlen ostromára, valamint ő tervelte ki és ő rendelte el a hírhedt srebrenicai tömegmészárlást is. Szarajevó ostroma 43 hónapig tartott, s közel 12 ezer, zömében polgári áldozatot követelt, Srebrenicában pedig 8 ezer bosnyák férfit és fiatal fiút – egyébként fegyvertelen civileket – lőtt halomra a boszniai szerb hadsereg.

Radovan Karadzsics egy cipész fiaként született a montenegrói Savnikban 1945-ben. Középiskolásként került Szarajevóba, majd ott végezte el az orvosi egyetemet is. Pszichiáter, illetve terapeuta lett, szabad idejében pedig az irodalommal és a zeneszerzéssel kacérkodott. No meg a politikával.

Karadzsics Szlobodan Milosevics kedvenceként toppant a jugoszláv politika színpadára, s 1991-ben még egy olyan multikulturális, konföderatív Boszniáról álmodozott, amelyben nagy megértésben élnek bosnyákok, szerbek és horvátok. Nemsokára azonban a Nagy-Szerbia-gondolat hatása alá került. Megalakította a boszniai Szerb Demokrata Pártot, amelynek viszont a multikulturális állam helyett már egy nagyon is másféle ország szerepelt a programjában. Olyan, amelynek 70 százalékán szerb közigazgatás irányítja az életet, s amely kijárattal rendelkezik az Adriára, és minél előbb csatlakozik a szerb anyaországhoz. 1992 januárjában a párt programjának megfelelően ki is kiáltották a boszniai Szerb Köztársaságot, természetesen Radovan Karadzsics lett az új állam elnöke. A politikusnak 1993-ban azonban megromlott a kapcsolata mentorával, Szlobodan Miloseviccsel, olyannyira, hogy 1994-ben Belgrád jelentősen megnyirbálta a boszniai szerb hadseregnek küldött támogatást is. Karadzsics azonban csak 1996-ban, hónapokkal a délszláv háborút lezáró daytoni béke megkötése után vonult vissza. És kezdett bujkálni.

A hágai törvényszék ugyanis már 1995 nyarán elfogatóparancsot adott ki ellene. Karadzsicsot az elmúlt tizenhárom évben állítólag főként boszniai szerbek bújtatták. Néha hazaszökött Montenegróba, de Szerbia területén is rejtőzködött. Sokan segítették, még a legmagasabb szerb politikai körökből is. Hága ötmillió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére, ennek ellenére sem sikerült kézre keríteni. Karadzsics ugyanis a szerb nemzeti öntudat jelképévé vált, sokkal inkább, mint Szlobodan Milosevics. Csoda-e, ha az eltelt 13 év alatt a szerb biztonsági erők is mindig késve csaptak le azokra a helyekre, ahol egy-két órával előbb még Karadzsics rejtőzködött. Most viszont valamiért időben érkeztek.

Csak lőttek és lőttek

Az egykori elnök vádlistáján a srebrenicai vérengzés a legfontosabb pont. Ez a dráma már a délszláv háború végén, 1995-ben zajlott le, részletei épp úgy mutatják meg a jugoszláv polgárháború természetét, ahogy egy aláhulló vízcseppben is benne van a teljes élet.

Srebrenica városa biztonsági zóna volt, szétválasztotta egymástól a boszniai szerb fegyveres erőket és a bosnyák ellenállókat. A zóna elvileg védelmet nyújtott minden fegyveres cselekménnyel szemben, ENSZ-csapatok őrizték. Csakhogy a időnként éppen innen leptek meg bosnyák fegyveresek közeli szerb településeket és katonai egységeket. A szerbek válaszul lerohanták a biztonsági sávot. A lakosság ugyan időben elmenekült a holland ENSZ-csapatok közeli, Potocariban levő bázisára, de a szerbek utánuk mentek. És ahogy az ENSZ-katonák tétlenül nézték a zónából indított bosnyák rácsapásokat, úgy most a szerb beözönlést sem állították meg. Sőt, akkor sem léptek közbe, amikor a szerb alakulatok különválasztották a srebrenicai asszonyokat és gyerekeket, valamint a férfiakat. A kamaszoktól az aggastyánokig. Volt köztük ugyan több fegyveres bosnyák ellenálló, de a 12 ezres tömeg alapvetően ártatlan civilekből állt. A dühös szerbek viszont potenciális harcosnak tekintettek minden bosnyák férfit. Ráadásul akadtak olyan csoportok az összeterelt tömegben, akik megpróbáltak megszökni. Erre a szerb erők nagy kaliberű légvédelmi géppuskákkal, sőt gépágyúkkal is heves tűz alá vették a tizenkétezer összeterelt embert. Aztán a katonák végigjárták a halomban fekvő testeket. Aki nem halt meg, azt közvetlen közelről agyonlőtték. A káoszban elmenekülteket üldözőbe vették, akit elfogtak, azzal helyben végeztek. Az áldozatok számát 8 ezerre teszi a hágai törvényszék. A történteket egy 2005-ben tartott nagy, újratemetésekkel bővített megemlékezés idejéig a szerb társadalom jelentős része el sem hitte. Vannak, akik még ma sem hiszik. Hogy mi volt a szerepe ebben Radovan Karadzsicsnak, a pszichiáternek és terapeutának, az amatőr írónak és zeneszerzőnek, azt Hága vizsgálja ki. Ami a hollandokat illeti, ők már kanosszát jártak. A srebrenicai eseményekben mutatott katonai passzivitás, valamint az azzal járó szégyen és elviselhetetlen felelősség miatt lemondott az akkori holland kormány.

Könyvet írt, nyilatkozott

Mladen Bosics, a boszniai Szerb Demokrata Párt vezetője szerint Karadzsics letartóztatása csak előjátéka a boszniai szerb köztársaság erőszakos felszámolásának, amely egyébként az úgynevezett Koszovó-folyamat folytatása lenne. Bosics nem is igazságszolgáltatási, hanem kifejezetten politikai szervezetnek tekinti a Hágai Nemzetközi Törvényszéket. Bosznia-Hercegovina viszont soros elnökével, Haris Silajdzsiccsal az élen az ország, de mindenekelőtt a bosnyák nép függetlenségét félti. Nem is annyira a boszniai szerb köztársaságtól, mint inkább attól, hogy éppen ezen az államalakulaton keresztül nyomul be Belgrád újra a térségbe.

Karadzsics elfogása meglepetésként érte a szerbek jelentős részét, Boszniában és Szerbiában egyaránt. Már csak azért is, mert alig egy héttel korábban Rasim Ljajics, a hágai törvényszékkel együttműködő belgrádi kormányzati tanács elnöke még arról beszélt, hogy fogalmuk sincs, hol bujkálhat a volt elnök. Azóta belgrádi kormányzati körökből kiszivárgott, hogy egy külföldi titkosszolgálat működött közre a Karadzsics utáni kutatásban. Azt, hogy feladta volna magát egy új, európai Szerbia érdekében testévre, Luka Karadzsics zárta ki egy nyilatkozatában. Ez nem az ő stílusa lenne, mondta.

Pedig Radovan Karadzsics valójában nem is nagyon bujkált. Hosszú rejtőzködése alatt két könyvet is kiadott: egy drámát és Az eszement lándzsától a fekete meséig című verseskötetét. Legutóbb Új Belgrádban lakott, Dragan Dabics néven. Külsejét teljesen elváltoztatta, hosszú hajat és dús szakállt növesztett, az orrára tett szemüveggel pedig úgy nézett ki, mint egy modern jógi. Dolgozott is, méghozzá orvosként egy természetgyógyász központban. Relaxációs technikákat oktatott, és publikált a Zdrav Zsivot című egészségügyi lapban, egyszer még egy nagykikindai tévéfelvételen is szerepelt. Hogy az elváltoztatott külsőn kívül milyen konspirációs szabályokat tartott be Karadzsics, azt nem tudni. Annyi bizonyos csak, hogy egyedül volt, és még közvetlen szomszédai sem sejtettek semmit sem valódi kilétéről.

Karadzsicsot lapzártánk idején még Belgrádban őrzik, a szerb biztonsági szolgálat elit egysége vigyáz rá. Meglehetősen bonyolult kiadatási folyamat előtt áll, hiszen Hága csakis egy ilyen hivatalos eljárás útján kaphatja meg a boszniai szerbek egykori elnökét. Igencsak furcsa viszont, hogy mindenki mást mond a letartóztatásáról. A belgrádi nemzetbiztonsági tanács úgy nyilatkozott, hogy július 21-én, vagyis a múlt hétfő estéjén fogták el Karadzsicsot a szerbiai biztonsági erők. Ivica Dacsics, Szerbia szociáldemokrata belügyminisztere nyomatékosan kijelentette, hogy a rendőrség semmilyen formában sem vett részt az akcióban. Maga Karadzsics sem volt képes megoldani a rejtélyt. Elmondta, hogy abban a pillanatban, amikor lefogták, mindjárt egy fekete csuklyát húztak a fejére, úgyhogy ő senkit és semmit sem látott. Se rendőrt, se kommandóst. Azt viszont határozottan állítja, hogy nem július 21-én hétfőn, hanem előtte, július 18-án pénteken este fél tízkor tartóztatták le a Belgrád és a közeli Batajnica között közlekedő távolsági buszon.

Ha ez így van, akkor igencsak lázas hétvégéje volt a pénteki letartóztatás után a szerb politikai elitnek. Lakat alatt ült már Radovan Karadzsics, de még vissza lehetett volna táncolni, hiszen a döntéshozók szűk körén kívül senki sem tudott a lefogásáról. A helyzet a Koszovó elszakadását övező belgrádi kormányválsághoz hasonlíthatott, csak kicsiben.

A hétvégi vitában Boris Tadics államelnök és hívei győztek. Azaz a nyugatosok, akik a makacs szerb nemzeti tartást és a vele járó szegénységet brüsszeli orientációra akarják cserélni. Tadics pedig egyre merészebb. Hiszen Koszovó elszakadása és a szerb katonai beavatkozás elmaradása után mindenki a nacionalista és a radikális jobboldali erők győzelmét várta a szerbiai parlamenti, tartományi és helyhatósági választásokon, mégis a mérsékeltek győztek. És Karadzsics letartóztatása után sem söpörte el a belgrádi vezetést a népharag.

Kellemetlen vallomások

Ha már EU és szerb közeledés, hátra van még néhány lépcsőfok. Sajnos nem az ott élő magyarok kérdése. Bár Karadzsics letartóztatása volt az egyik leglényegesebb feltétel, amit Brüsszel Belgráddal szemben állított, a hágai törvényszék Ratko Mladics tábornokot is követeli. Hága úgy látja, Karadzsics volt a véres akciók értelmi szerzője, Mladics pedig a végrehajtója. Hogy Mladicsot mikor és miként tudják elfogni, nagy kérdés. Szerb sajtótudósítások arról írtak korábban, hogy a tábornokot nemcsak fegyveresek segítik és védelmezik, de egyenesen szerbiai katonai bázisokon bújtatják. Ez így együtt kemény küzdelmet ígér. De ha Mladics horogra is akad, még mindig hátra van Goran Hadzsics, a horvátországi szerbek vezetője, akit szintén színe előtt szeretne látni a hágai törvényszék. És míg e két vezető esetében könnyű lesz a törvényszék dolga, Karadzsics pere már előre is megizzasztja a hágai illetékeseket. Intelligenciája a szerb háborús vezetők szellemi szintje fölött áll. Sokat tud, netán sokat mond is, ami nemcsak több, ma is aktív szerb politikust érinthet, de az ENSZ is újra szembesülhet srebrenicai és délszláv impotenciájával. Persze Karadzsics sem számíthat semmi jóra, és a boszniai Szerb Köztársaság polgárai sem. Helyzetüket, státusukat egyre több kérdés feszegeti majd…

Örül viszont Ljiljana Karadzsics, az egykori elnök felesége. Ő a letartóztatás híréből tudta meg, hogy egyáltalán életben van a férje. Az asszony biztosan megkapja majd azt a tekintélyes fizetést is, amit a Hágában fogva tartott szerb vezetők családjának ítélt meg évekkel ezelőtt a szerb parlament. Ezt még Boris Tadics sem meri majd visszavonni. Brüsszel ide vagy oda.

Sinkovics Ferenc

Hősök és gyilkosok

A délszláv háborúban elkövetett bűnök feltárására felállított Hágai Nemzetközi Törvényszék jelenleg 37 személyt tart fogva. Eddig 161 személy ellen emelt vádat és eddig közel félszáz ítéletet hozott. A számonkérések között Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök pere volt a legfontosabb. A tárgyalássorozat négy éven át tartott és 270 millió dollárba került, ami gigantikus összeg a törvényszék 100 millió dolláros éves költségvetéséhez képest. Milosevicset a saját maga által létrehozott különleges belügyi egység, a Vörössapkások árulták el, így került Hágába. Hatvan pontban vádolta meg őt a törvényszék, ítélet azonban nem született az ügyében, mert Milosevics 2006. márciusában váratlanul meghalt hágai cellájában.

A lefolytatott vizsgálat semmiféle idegenkezűséget, de öngyilkosságot sem állapított meg. A jelentés szerint Miloseviccsel szívroham végzett. Híres pernek számított Biljana Plavsics hágai elszámoltatása is. A politikus asszony 1991-ben a boszniai szerbek elnöke volt, s mint ilyet a hágai törvényszék emberiségellenes bűnökkel, etnikai tisztogatással vádolta. Tízéves börtönbüntetést kapott, amit egy svédországi fegyintézetben tölt, igen kényelmes körülmények között.

A leghosszabb büntetést Radiszlav Krsztics szerb tábornok, a boszniai szerb hadsereg ötödik hadtestének parancsnoka kapta. Negyvenhat évre ítélték a srebrenicai vérengzésben játszott szerepéért. Azzal védekezett, hogy reguláris csapatai nem vettek részt a vérengzésben, azt Mladics tábornok fegyveresei követték el.

Krszticset Tihomir Blaszkics horvát tábornok követi a sorban a maga 45 évnyi büntetésével. Boszniai tisztogatásokért ítélte el Hága, jóllehet Blaszkicsot ma is afféle tisztáldozatnak tartják Horvátországban, aki tulajdonképpen ártatlan, de hazafias és önfeláldozó módon elvitte a balhét. Milan Lukics szerb szabadcsapat-parancsnokot három éve tartóztatták le Argentínában, Hága etnikai tisztogatással vádolja, de egy szerb bíróság már így is 17 évet mért rá. 1992–93 között Visegrad környékén csoportjával megállított egy autóbuszt, amelyen munkába igyekvő bosnyákok ültek. A fegyveresek leparancsolták az utasokat, majd lelőtték őket. Ugyancsak távolról, történetesen Nyugat-Szibériából került elő Dragan Zelenovics boszniai szerb rendőrparancsnok. Kínzás és nemi erőszak a két fő vádpont ellene Hágában.

Vannak egészen különös esetek is. Momir Nikolics szerb katonatiszt felderítőként tevékenykedett Srebrenicában a háború idején, és a hágai törvényszék megállapította, hogy ezzel komoly szerepet játszott a bekövetkező vérengzés előkészítésében. 27 évet kapott. A testület azonban rájött, hogy a per anyagába fordítási hiba csúszott, amely befolyásolta az ítéletet. A bírák végül 20 évre csökkentették a büntetést.

A különös ítéletek sorába tartozik Mirko Norac horvát tábornok újabb 7 éves büntetése. Egy másik vádpontért már kapott 12 évet, az újabb 7 esztendőt azért mérte rá Hága, mert nem akadályozta meg, hogy katonái erőszakot alkalmazzanak a foglyok kihallgatásánál. Norac vádlottársát, az albán származású horvát tábornokot, Rahim Ademit felmentették.

Ante Gotovina horvát tábornok pere még folyamatban van, akárcsak Vojiszlav Seselj, a Szerb Radikális Párt korábbi elnökének ügye. Gotovina, a francia idegenlégió egykori katonája legendává vált hazájában. Háborús bűnökkel vádolják, de ez meginogni látszik, miután bizonyítékok kerültek elő arról, hogy 1995 augusztusában éppen ő intette rendre csapatait, hogy megakadályozza a fosztogatásokat és erőszakoskodásokat.

Szerbiában egyébként Karadzsics elfogása mellett mostanában a bosnyák Naszer Orics felmentése borzolja a kedélyeket. A férfi muzulmán fegyveresek parancsnoka volt Srebrenicában 1992–1993 között, és háromezer szerb civil eltűnése miatt vádolták, első fokon el is ítélték. Nemrég azonban váratlanul felmentették minden vádpont alól.

A törvényszék mandátuma 2010-ig szól. Az ENSZ ugyan szeretné ezt meghosszabbítani, illetve épp a határidő rövidsége miatt több – relatíve kevésbé jelentős – ügyet visszautalna szerb bíróságoknak, Moszkva viszont arra készül – éppen Naszer Orics felmentése miatti felháborodásában is –, hogy javaslatot tegyen az ENSZ-ben a törvényszék megszüntetésére.