Igen, van jövőnk!

– Ön képviselte a dél-afrikai gazdákat a világ legnagyobb mezőgazdasági szervezeteinek élén. Mi jellemzi a legjobban a búr farmereket?

– A dél-afrikai gazdálkodók a bolygó legrugalmasabb és legleleményesebb termelői közé tartoznak, mivel a világ legnépszerűbb boltjainak polcaiért is képesek kiváló minőségű élelmiszerekkel versenybe szállni állami támogatás, védelem nélkül és nullához közelítő kutatás-fejlesztési pénzekkel a dél-afrikai kormány részéről. Ezért mindazt, amire szükségük van a versenyképességhez, maguknak kell megteremteniük.

– Egyre többet hallani Magyarországon is a dél-afrikai farmgyilkosságokról. Volt-e esélye pozíciói segítségével felhívni rájuk a figyelmet?

– Amikor megválasztottak a WFO elnökévé, elszántam magam, hogy ráirányítsam a figyelmet a főként európai gyökerű zimbabwei gazdálkodók nehéz helyzetére, akiknek gazdaságait kártalanítás nélkül sajátították ki, valamint a dél-afrikai farmokon elkövetett szörnyű támadásokra és brutális gyilkosságokra. Valóban megvolt ez a lehetőség, amikor a hat kontinens gazdálkodóihoz fordultam szerte a világon.

– És megértésre talált?

– Igen, támogatást, együttérzést és gyakran segítséget is kaptam a világ legnagyobb gazdaszervezeteitől, egészen a legkisebb és legszegényebbekig. Mindannyian a nyilvános információk hiányára panaszkodnak, főként az angol nyelvű média tudósításainak elmaradására.

– Talán nem véletlenül… Hány búr gazdálkodó család adta fel eddig a küzdelmet és távozott a farmgyilkosságok kezdete óta?

– Mielőtt a farmgyilkosságok témája kezdte volna eluralni a mezőgazdasági tervezést és vitákat, körülbelül 120 ezer gazdálkodónk volt. Eddig több mint háromezren haltak meg a gazdák elleni támadásokban, és sokan hagytak fel a termeléssel. Ma már csak körülbelül 32 ezer, kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodónk maradt.

– Hallani arról is, hogy a dél-afrikai állam elkezdte kisajátítani a búrok gazdaságait. Miként hat ez a gazdákra és családjaikra?

– Ki ültetne fát, ha nem lenne biztos benne, hogy lesz szüret? Kevés dolog fékezi annyira a befektetési kedvet, mint a kompenzáció nélküli kisajátítás. Ezért küzdünk mi, gazdák olyan keményen ellene. Szilárd meggyőződésünk: hamis az a narratíva, hogy 350 évvel ezelőtt „elloptuk” volna a földet, és meg vagyunk győződve róla, hogy a korrupció, a kapzsiság, a nepotizmus és az alkalmatlanság a földreform kudarcának valódi mozgatórugója.

– Hogyan lehet segíteni a gazdálkodó családok gyermekeit, hogy elsajátítsák a szükséges készségeket?

– A legtöbb búr gazdálkodó már elvesztette a hitét abban, hogy az állami egyetemek és főiskolák majd felruházzák a gazdálkodó ifjúságot a versenyképesség megőrzéséhez szükséges ismeretekkel. Ezért bensőséges a viszonyunk az olyan magánkezdeményezésekkel, mint amilyen az Akademia Egyetem, a Soltech és a Bo-Karoo (a Szolidaritás Mozgalom által alapított oktatási intézmények – a szerk.), ahol gazdálkodóként magunk vállaltunk felelősséget azért, hogy minőségi, érdemi és alapos képzést biztosítsunk a mezőgazdaság legújabb technológiái és módszerei terén. Úgy döntöttünk, hogy magunk vesszük kézbe a dolgot.

– Lehet-e még így jövője a búr gazdáknak és a gazdálkodó ifjúságnak Dél-Afrikában?

– Igen! Dél-Afrika sok más dolog nélkül is meg tud lenni, de mindannyiunknak naponta háromszor ennünk kell. Senki sem gazdálkodik olyan hatékonyan Afrikában, mint a búr családok.

A cikkek elkészítését támogatta a Magyar–Dél-Afrikai Baráti Társaság.

A búrok útja című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.