Így nehéz lesz

A bejelentés a legkevésbé sem volt meglepő. Nem csupán azért, mert az első ciklusát töltő elnökök gyakorlatilag mindig is újra indultak, hanem azért sem, mert a közlést az utóbbi hónapokban már többször beharangozták, majd elhalasztották, így szinte biztosra lehetett venni, hogy előbb vagy utóbb megtörténik. A kérdés csak az volt, mikor.

A csetlő-botló, idős, kognitív zavarok egyértelmű jeleit mutató elnök persze nem állt ki a szavazópolgárok elé, helyette egy néhány perces kampányfilmet jelentetett meg, amely néhány semmitmondó szólamon, progresszív-liberális hívószavon, illetve a Donald Trumppal és az ő támogatóival ijesztgető felvételen kívül az égvilágon semmit nem tartalmazott.

Az amerikai szavazók nagy része nem örülne egy második Biden–Trump-összecsapásnak. Egy friss Yahoo News/YouGov közvélemény-kutatás adatai szerint a megkérdezettek legtöbbje (38 százalék) „fáradtságot” érez, ha egy megismételt Biden–Trump elnökválasztási versengésre gondol. A második helyen a „félelem” végzett 29 százalékkal, míg a válaszadók 23 százaléka a „félelmet és szomorúságot” jelölte meg. A pozitív érzelmek közül „reményt” éreznek a legtöbben, de ezt is mindössze 23 százaléknyian.

A bejelentést megelőzően vezető liberális médiumok hangadói is kijelentették, jobban örülnének, ha Joe Biden helyett egy másik, lehetőleg jóval fiatalabb jelölt indulna a Demokrata Párt színeiben akár Donald Trump, akár valaki más – minden bizonnyal Ron DeSantis floridai kormányzó – ellenében. A fenti, április közepén készített reprezentatív kutatásból az is kiderült, hogy a demokrata szavazók mindössze 27 százaléka lelkesedne Biden jelöléséért; ez az arány a demokratákhoz húzó, pártpreferencia nélküli szavazók körében lényegesen magasabb, de ott is csupán 43 százalék.

Azt is megtudhattuk, hogy bár a republikánus szavazók körében Donald Trump egyértelmű, 14 százalékpontos előnnyel vezet Ron DeSantis előtt, a floridai kormányzó kicsit jobban szerepelne egy Bidennel való összecsapásban, de még így is alulmaradna négy százalékponttal. A helyzet tehát továbbra is hasonló, mint a novemberi félidős választások előtt, amikor a demokraták több államban is erősödni tudtak. A Republikánus Párt ugyanis jelenleg igencsak megosztott, aminek az oka maga Donald Trump. A volt elnök még véletlenül sem próbálja oldani a feszültséget, sőt, láthatóan élvezi, hogy már most olajat önthet a tűzre, ami elsősorban várható kihívója, a floridai kormányzó állandó támadásában valósul meg.

Ez pedig nem biztos hogy szerencsés stratégia. Ha visszatekintünk a félidős választásokra, láthatjuk, hogy a Trump által támogatott jelöltek egyáltalán nem szerepeltek fényesen. Az egyik legkirívóbb példa a billegő Pennsylvania állam, ahol a nem sokkal korábban agykárosodást szenvedő, elismerten kognitív problémákkal küzdő és azóta pszichés zavarok miatt orvosi kezelésre vonult demokrata párti szenátorjelölt, John Fetterman is képes volt legyőzni „Trump emberét”, Mehmet Ozt.

A baloldali média nagy sikerrel hitette el az amerikaiak nagy részével, hogy Donald Trump minden szempontból – emberileg, erkölcsileg, politikailag – vállalhatatlan és támogathatatlan politikus. Az ő személye önmagában meg tudja mozgatni a protestszavazókat, illetve a bizonytalanoknál a demokrata jelölt felé billentheti a mérleget. Ráadásul ha a szigorú tényekhez ragaszkodunk, akkor el kell ismernünk, hogy Trump nem volt olyan kiemelkedő elnök, mint az őt támogatók által kreált legenda sugallja. Tény, hogy sok olyan gondolatot kimondott, amit a konzervatív szavazók többsége hallani akart, ám a legfontosabb ígéretei egy részének gyakorlati megvalósításába – így például a washingtoni politikai mocsár felszámolása vagy a fal megépítése a mexikói határon – bele sem fogott.

Bár Donald Trump és mindhárom felnőtt gyermeke Floridában él, kampánycsapata legutóbb éppen egy egészen bizarr, e-mailben kiküldött közleményben támadta az államot és annak republikánus kormányzóját. Annak ellenére, hogy DeSantist közel 20 százalékpontos előnnyel választották újra novemberben, és a republikánusok az egyébként félresikerült félidős választások során éppen Floridában tudták elérni legnagyobb sikereiket, a Trump-kampánycsapat szerint „DeSantis valódi eredménye a szenvedés és a nyomorúság. Pusztítást hagyott maga mögött szerte Floridában, és az emberek megsínylik, hogy PR-játékokat űz ahelyett, hogy ténylegesen elvégezné azt a munkát, amitől jobb lenne a rá szavazók élete.” Mindeközben a valóság az, hogy Floridába az elmúlt években több mint 700 ezren költöztek át, és ezzel az Egyesült Államok leggyorsabban növekvő szövetségi állama lett. Donald Trump a Republikánus Párt Lee megyei szervezete által megtartott vacsorán nem sokkal később aztán már azt mondta: „Nagyon örülök, hogy Florida állam büszke, keményen dolgozó hazafiai közt lehetek. Nagyszerű állam ez. Nagyszerű hely.” Mindezzel párhuzamosan miközben rendszeresen szidja DeSantis kormányzói tevékenységét, addig amikor csak lehetősége van rá, azt hangoztatja, a floridai politikus valójában neki és az ő támogatásának köszönheti, hogy újraválasztották.

Ha mindez finoman szólva is zavarosnak hangzik, sajnos el kell keserítenünk a kedves olvasót: ez bizony a Trump-kampány. Így pedig nehéz lesz.

Donald Trump már egyszer elveszített egy választást Joe Bidennel szemben. A republikánusok csupán minimális előnyre tudtak szert tenni a félidős voksoláson annak ellenére is, hogy mind Joe Biden, mind az általa vezetett adminisztráció támogatottsága kifejezetten alacsony, és a gyakorlatban ezt az ellentmondást nagyon nehéz lesz feloldani egy olyan megosztó politikai személyiséggel, mint Donald Trump – akinek elkötelezett hívei egy része talán nem is lenne hajlandó DeSantisra szavazni.

A 2022-es budapesti CPAC konferencián Orbán Viktor miniszterelnök nagyon pontos győzelmi receptet adott az amerikai konzervatív politikusoknak. Ugyanő még 2019 szeptemberében, amikor ismételten megválasztották a Fidesz elnökévé, beszédében azt mondta: „…zártuk a sorainkat, vállt a vállnak vetettünk, őszinték voltunk egymáshoz, és végül minden nehézségből mindig kilábaltunk. Ezért vagyunk mi fent, és az egymást folyton-folyvást eláruló liberális baloldal pedig ezért van lent. Ronald Reagan ezt nevezte a tizenegyedik parancsolatnak. Igen, a politikában szükség van a tizenegyedik parancsolatra. Ez úgy hangzik, ne mondj rosszat a fideszes társadról.” Persze az Egyesült Államokban, ahol a valódi előválasztásnak komoly hagyománya van, annak során ugyanazon párt jelöltjei is versenyeznek saját társaikkal a jelöltségért, és nem bánnak egymással mindig kesztyűs kézzel. Mégis, Donald Trumpnak talán nem ártana jobban odafigyelni Orbán Viktor tanácsaira.