Jelentős különbségek mutathatók ki nők és férfiak között: nemcsak biológiai, hanem lelki és személyiségbeli eltérések is. Ezek mozgatják a párkapcsolatokat, családokat, így a társadalmi berendezkedésre is hatással vannak. Ezeket a különbözőségeket elhazudni annyi, mint mindenkit megfosztani saját adottságaitól, elbizonytalanítani identitásában és válságba zülleszteni legalapvetőbb attribútumaiból.

Hirdetés

Már senki sem veszi észre az önellentmondást abban, hogy az elfogadás nevében a progresszív irányzatok a legkevésbé elfogadóak a saját tanaikhoz nem illeszkedő valósággal szemben: nem fogadják el a velünk született és kultúrákon át öröklődő nemi sajátosságokat.

Mint azt a Mandiner írja, szerintük bárki bárminek is születik, a nők ne legyenek nőiesek, a férfiak ne legyenek férfiasak, sőt, a férfiasság mérgező, ha a férfiaktól ered, és hasonló őrültségek.

És a lényeg: igyekeznek elfogadóbbá nevelni a gyermekeket, ezért már óvodás korban elkezdik a semlegesítést, az identitások lebontását – csak ezzel éppen elbizonytalanítják őket az identitásukban és személyiségükben, komoly gondokat okozva ezzel. Ez pedig nem újdonság, Svédországban már 2017-ben népszerűvé váltak a „gender-neutral” (nemileg semleges) óvodák.

Kapcsolódó cikkünk

A kiindulási alap az, hogy káros, hogyha nemi szerepeket látnak a gyermekek, és visszafordíthatatlan negatív következményei lehetnek. Egy – a WHO által finanszírozott – nemzetközi tanulmány szerint lelki és fizikai egészségügyi kockázatokkal jár, ha születési nemhez kötődő szerepekkel találkoznak a fiatalok. Más tanulmányok egyenesen azt állítják: káros, hogyha nemi „feltételezéseknek” tesszük ki a gyermekeket.

Milyen káros „veszélyekre” hivatkoznak? Például – állítják – nem mindegy, hogy a kisgyerekek mivel játszanak, és mit engedünk nekik:

mivel a fiúk inkább játszanak építőkockákkal, a lányok pedig babákkal, ezért a lányok később hátrányba kerülnek azon területeken, amelyeket a gyermekkori kockaépítés fejleszt.

Ezért szerintük az óvodapedagógus vagy a rendszer a felelős – nem pedig az, hogy a lányok ösztönösen gondoskodnak babákról, a fiúk pedig maguktól is érdeklődnek az építés iránt.

A gendersemleges svéd óvodákban kényesen odafigyelnek a szóhasználatra: nem nevezik a gyermekeket fiúknak vagy lányoknak, kerülik a nemre utaló szavak használatát, és jelzőket. A sors iróniája, hogy amikor egy svéd óvodaigazgató előadást tartott az „innovatív” módszereikről, akkor olyan példát hozott, hogy:

„Nem mondjuk azt, hogy: ‘Frida olyan gyönyörű, aranyos és segítőkész’, és hogy: ‘Mohammed olyan vad és durva’”.

A másik ilyen „veszélyforrás”, hogy a lányoktól elvárják, hogy hallgassanak a felnőttekre, amely később jobb tanulmányi eredményekhez vezet (ez mondjuk önmagában a lányokra biztos nem jelent veszélyt). A baj csak az, hogy az igazság egészen más: a felnőttek a fiúktól ugyanúgy elvárják, hogy hallgassanak rájuk, csak a fiúk – általánosságban – természetüknél fogva jobban feszegetik a határokat. Nemtől függetlenül mindenkitől elvárjuk, hogy tartsák be a játékszabályokat, viselkedési normákat, kereteket, amelyek a közösség érdekeit szolgálják.

De nézzük meg a 2024-es Olaszországot, ahol tavaly egy kisvárosban lecserélték a rózsaszín és a kék kötényecskéket egységesen zöldre, nehogy a kislányok kislánynak, a kisfiúk kisfiúnak érezzék magukat, nehogy különbözőséget tapasztaljanak egymás között, és ez a különbség nehogy bántson valaki mást.

A Mandiner cikke IDE kattintva érhető el.