Indexen Derrick Németországa

A Derrick az 1970–1990-es évek legendás német bűnügyi sorozata, generációk nőttek fel rajta Európa-szerte. 2024. október 20-án ünnepelte első sugárzásának 50. évfordulóját: 1974-ben ekkor vetítették le az Erdei ösvény (Waldweg) epizódot.

Horst Tappert egyedi stílusával, nyugodt, precíz nyomozati munkájával és karizmatikus játékával nézők generációit ragadta magával. A Derrick időtállónak bizonyult, évtizedekkel a premierje után is megőrizte varázsát. A sorozat minden idők legkelendőbb német televíziós produkciójává vált, több mint száz országban vetítették.

Mi tette különlegessé? Kerülte a látványos akciókat vagy az őrült üldözéseket. Derrick és hűséges asszisztense, Harry Klein, akit Fritz Wepper alakított, a finom feszültségre, a pszichológiai mélységekre támaszkodott, a nyomozás kettőjük közös intellektuális teljesítménye volt, amelyben a megfigyelés, a reakciók és az apró lélektani részletek különös jelentőséggel bírtak.

A 70-es, 80-as évek Münchenje, ahol a legtöbb epizód játszódik, ma már nosztalgikusnak tűnik az újraegyesítés előtti Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) idilli hangulatával.

Derricket, akit Horst Tappert alakított, a „jó német” megtestesítőjeként tartották számon. A felügyelő férfiasan kemény, hajthatatlan és tényszerűen józan maradt, amivel szeretetet és tiszteletet érdemelt ki szerte a világon. Tappert kitűnően hozta Derrick szerepét az összesen 281 epizód során, a forgatások több mint két évtizedében, 1973-tól 1998-ig. Azután 2013-ban, öt évvel a halála után váratlanul kiderült róla, hogy a második világháború idején a Wehrmachtnál szolgált.

E felfedezés árnyékot vetett örökségére. A ZDF bejelentette, hogy nem ismétli többé a bűnügyi sorozat epizódjait.

Itt azonban feltűnik egy különös ellentmondás: a Derrick-sorozat forgatókönyvírója, Herbert Reinecker aktív részese volt a náci gépezetnek. Ő maga hozta nyilvánosságra náci múltját 1990-ben: nyilvánosan beismerte, hogy a birodalmi Németország propagandistája volt. Reinecker sikeres író és újságíró volt, a náci rezsimnek is dolgozott, propagandát írt, és kapcsolatban állt olyan SS-személyekkel, mint az SS-Standartenführer vagy későbbi kiadó, Wolfgang-Ulrich von Stauffenberg.

Ám ezzel az NSZK kultuszminisztériuma minden jel szerint jól együtt tudott élni. Olyannyira, hogy Herbert Reinecker gyakran szerepelt a német médiában, novellákat és rádiójátékokat írt, később sikeres krimisorozatok szerzője lett, a Derrick mellett a Felügyelő (Der Kommissar) is az ő tollából származik. Egészen különös, hogy Horst Tappert katonamúltja viszont csak 2013-ban vált ismertté, öt évvel a halála után, miközben több forrás is egybehangzóan megerősíti, hogy Tappert és Reinecker már a náci érából ismerték egymást. Tappert egy légvédelmi tartalékegységben szolgált, ott ismerte meg Reineckert. Tappert mint Wehrmacht-katona és Reinecker mint háborús propagandista tudósító között a kapcsolat a háborús évek alatt végig fennállt, a háború után pedig újra együtt dolgoztak a Német Szövetségi Köztársaságban. Ám kettejük ifjúkori barátsága valamilyen különös okból egészen 2013-ig rejtve maradt.

Nehéz elhessegetni azt a gyanút, hogy a sorozat száműzésében Tappert múltja csak ürügyül szolgált. A Derrick-széria tartalma és mondanivalója legalább annyira szúrhatta az állami műsorszolgáltató szemét, mint Tappert múltja, ami Németországban egyáltalán nem számít egyedinek…

Sokkal inkább azért lehetett útban a legendás sorozat, mert az ötven évvel ezelőtti Németország társadalmi értékeit és normáit tükrözi. Azt a világot vetíti elénk, amikor Németország nyugati felét még a rend, a tisztelet és a társadalmi normák széles körű elfogadása jellemezte. A rendőrség tekintélyét senki, még maguk a bűnözők sem vonták kétségbe.

Ma viszont épp ezeknek a normáknak a lebontását, az alapértékek megkérdőjelezését, az igazság és a bűn relativizálásának korát éljük. Derrick mint a rend, a hitelesség, a magabiztosság és az elegancia megtestesítője már a múlté, a hétköznapi bűncselekmények, a tolvajok, kurvák, pénzhamisítók világa nem illik bele a káosz felé száguldó Németország migránsokkal elárasztott „utcaképébe”.

Vajon mit kezdene ma Derrick felügyelő a karácsonyi vásárokba teherautóval behajtó terroristákkal, a késelő migránsokkal, a tömeges nemi erőszakkal, a korrupcióval? Hová lett a rendőrség tekintélye a rendőröket kővel és üvegekkel dobáló antifákkal? Mit szólna Harry Klein, ha nem egy halott lenne a gyilkosság helyszínén, hanem vérző sebesültek és halottak százai? A klasszikus krimik józan ésszel feltárható indítékrendszerét pedig felváltaná valamilyen őrült ideológiából táplálkozó rögeszme?

Míg a Derrickben a bűnös mindig megkapja a méltó büntetését, a letartóztatás katartikus pillanatában szinte maga is megkönnyebbül, átélve, hogy az ítélet nemcsak törvényes, hanem morálisan is megérdemelt, addig a mai kor embere azzal szembesül, hogy egyre nő a szakadék a jog és az igazság között. Nyílik az olló, vele a felderítetlen bűncselekmények száma, amelyek így következmények nélkül maradnak. Gyakran szerepet cserél tettes és áldozat. A tettest kimentik, esetleg felmentik, az áldozatot kioktatják. Akit elkapnak, gyakran megússza szokatlanul enyhe ítélettel, vagy addig húzzák az időt a maratoni perekben, hogy már senki sem követi nyomon, amikor végül futni hagyják. A rendőrség tekintélye éppúgy csorbát szenved, mint az állampolgár biztonság iránti alapvető igénye.

Ezért lett a Derrick-sorozat minden bizonnyal az eltörléskultúra áldozata: az ötven évvel ezelőtti Nyugat-Németország normarendszere felhígult, az a világ letűnt, már csak az idősebbek emlékezetében létezik. Derrick NSZK-ja átlátható, biztonságos világ, amelyben a bűnözés kézben van tartva, az állam működik. A ZDF-cenzúra pedig úgy döntött, ezt a világot a mai néző ne lássa, ne kérdőjelezze meg az újabb generációk szélsőliberális értékrendjét.