Inkább a vörösök
Kézi vezérléssel akadályozta meg Angela Merkel német kancellár, hogy a türingiai parlamentben a CDU és az AfD által is támogatott, törvényesen megválasztott tartományi miniszterelnök betölthesse tisztségét. Szerdán megválasztották, csütörtökön lemondott és még ő kért bocsánatot. Íme a látlelet a németországi demokrácia állapotáról.
A botrány benne volt a pakliban. A tavaly őszi türingiai tartományi választás eredménye alapvetően rajzolta át a politikai erőviszonyokat az erfurti parlamentben.
A választók több mint fele elfordult a kormánypártoktól és a két szélső pólusra, az egymástól a lehető legtávolabb eső, szélsőségesnek kikiáltott alakulatra adta a szavazatát: a már csak Türingiában kormányzó kommunista utódpártra (Die Linke) és a második helyre befutó, bevándorlásellenes AfD-re. Ez a két, egymástól fényévekre járó és antagonisztikus viszonyban lévő párt lett az új többség, miközben a politikai fősodort meghatározó CDU, az SPD és a Zöldek, valamint az őket gyakran kisegítő FDP képviselői együtt sincsenek annyian jelen a türingiai parlamentben, mint ez a két nagy nyertes.
Ebben a szokatlan felállásban a többségi koalíciós kormányzásra csak akkor van lehetőség, ha valaki feladja az elveit.
A Türingiát korábban is kormányzó vörös–vörös–zöld (Linke–SPD–Grüne) koalíció úgy döntött, hogy bár az AfD megerősödése miatt a többségét elveszítette, folytatja a kormányzást kisebbségben a Baloldal miniszterelnöke, Bodo Ramelow vezetésével és a CDU külső támogatásával, amely azért burkoltan megüzente, hogy a kisebbik rosszat választja, és inkább támogat kívülről egy kisebbségben kormányzó kommunista utódpártot, mint a nácinak kikiáltott AfD-t…
A Baloldal miniszterelnök-jelöltje, Bodo Ramelow egészen múlt szerda délig abban bízott, hogy marad minden a régiben, és folytathatja a kormányzást.
A miniszterelnök-választás első két fordulójában nem sikerült megszereznie az abszolút többséget, mert a 90 képviselőből csak 42-en tartoznak a vörös–vörös–zöld frakcióhoz. Az első két fordulóban Ramelow-nak egy ellenfele volt, az AfD által támogatott független Christoph Kindervater.
A harmadik fordulóra viszont bejelentkezett egy új jelölt, és Bodo Ramelow abban reménykedett, hogy ez az új, FDP-s jelölt megosztja a CDU és AfD frakciót, így végül nevető harmadikként ő lesz a befutó. Hárman voltak tehát versenyben: Bodo Ramelow (Baloldal), Christoph Kindervater (AfD), és az új FDP-s jelölt, Thomas Kemmerich. A CDU nem állított saját jelöltet.
Bodo Ramelow abból indult ki, hogy az AfD ezúttal is a saját jelöltjét fogja támogatni, a CDU pedig, saját jelölt híján az FDP-sre szavaz. Teljesen biztos volt a győzelemben. Csakhogy nem ez történt. Az AfD, az FDP és a CDU képviselői is az FDP indulóját, Thomas Kemmerichet támogatták, aki így Bodo Ramelow előtt végzett, és sokak döbbenetére egyetlen szavazattal megnyerte a miniszterelnök-választást. Az AfD-frakció vezetője, a királycsináló Björn Höcke elsőként gratulált neki.
A kommunista utódpárt vezetője ekkor már csalódottságát nem is leplezve, a könnyeit törölgette, a Baloldal padsoraiból kiabálás hallatszott: „Szégyelljétek magatokat”! Repült a Ramelow-nak szánt virágcsokor, majd Kemmerich lába előtt landolt.
Többen puccsot emlegettek, néhányan hisztérikusan reagáltak, másokon úrrá lett a döbbenet. Pedig csak annyi történt, hogy Türingiában összefogtak, és egy jelöltre szavaztak a választások után amúgy többségben lévő konzervatív erők: a CDU, az FDP és az AfD.
Az AfD-s képviselők nem „kihátráltak a jelöltjük mögül”, hanem átszavaztak az FDP-s jelöltre, hogy megakadályozzák Ramelow győzelmét, ami egyet jelent a vörös–vörös–zöld koalíció folytatásával.
Bár a szavazás teljesen törvényesen zajlott le, és összhangban volt a választók akaratával, néhány órán belül kitört az országos botrány. Tüntetések kezdődtek több német nagyvárosban, és politikai nyilatkozatháború vette kezdetét. Egymás után érkeztek a berlini politikusok Erfurtba, hogy visszatereljék az eseményeket a szerintük helyes mederbe.
A Dél-Afrikában tartózkodó Angela Merkel megbocsáthatatlannak nevezte, hogy Thomas Kemmerich a CDU és az AfD szavazataival került a miniszterelnöki székbe, és leszögezte, hogy a CDU nem vehet részt egy ilyen kormányzásban. Kijelentette, hogy a szavazás eredményét meg kell semmisíteni.
Ezt hívják demokráciának Németországban!
Merkel nyilatkozatát követően már az FDP elnöke, Christian Lindner is hibának nevezte, hogy jelöltjük elfogadta a választás eredményét, mert ahogy mondta, az FDP semmi szín alatt nem hajlandó együttműködni az AfD-vel.
A berlini nyomásgyakorlás megtette a hatását. Megválasztása után egy nappal Türingia új miniszterelnöke bejelentette, távozik tisztségéből, és pártja helyi frakciója kezdeményezi a tartományi parlament feloszlatását, hogy „lemossák azt a szégyenfoltot, hogy az AfD támogatásával választották meg miniszterelnöknek”.
Kemmerich, aki a megválasztása pillanatában még alig bírta leplezni az örömét, egy nappal később már úgy nyilatkozott, hogy az AfD „aljas trükkel próbált kárt tenni a demokráciában”, és ő is az új választás kiírását javasolja. Mea culpa, mea maxima culpa.
Csakhogy az épp öt százalékot elérő FDP kereken öt szavazata nem elegendő az erfurti parlament feloszlatásához, mert ahhoz a képviselők harmadának, új választás kiírásához pedig a kétharmadának a szavazata szükséges.
Azután jött az újabb fordulat: Annegret Kramp-Karrenbauer megijedt, hogy túllőtt a célon. Mi lesz, ha az AfD tovább növeli a támogatottságát egy új választáson, amire egyébként megvan minden esélye? AKK a feloszlatás helyett mégis inkább a parlamentáris utat választaná, és új választások helyett „időt hagy a demokratikus megoldások megtalálására a helyi CDU-nak”. Magyarul, csak a miniszterelnök-választást kell megismételni. Erre viszont CDU-s politikusok bírálni kezdték Karrenbauert. Szerintük a párt főtitkára csak tovább növelte a káoszt.
Ekkor Alexander Gauland, az AfD társelnöke arra szólította fel a türingiai AfD-t, hogy az új miniszterelnök-választáson támogassák szavazataikkal a kommunista jelöltet, Bodo Ramelow-t, mert paradox módon egyedül ezzel a lépéssel lehet elkerülni, hogy hatalomra jusson. Aki ugyanis együtt szavaz az AfD-vel, annak a szavazata érvénytelen…
Micsoda pompás demokrácia!
Szombatra a káosz már a nagykoalíció felbomlásával fenyegetett. Össze is ült a nagykoalíció Berlinben, és végül mégis az új tartományi választás mielőbbi kiírása mellett döntöttek, amelyet immár elkerülhetetlennek neveztek. Elvárják továbbá, hogy a türingiai parlament azonnal válasszon új kormányfőt, de ki kell zárni, hogy a politikai többséget az AfD támogatásával biztosítsák, olvasható a határozatukban.
Márpedig Türingiában az AfD nélküli politikai többséget csak egy módon lehet biztosítani: a kommunista Baloldallal közösen. Sztálin elvtárs ébredezik.
