A német kormány hadat üzent saját, még mindig erős gazdaságának
Ipartalanítás – az új pusztító program
Erőteljes ütésekkel löki a baloldali kormány Németországot a szakadékba. Az ipartalanítás, a munkahelyek elvesztése, a nagy ellátórendszerek kiüresedése és az elszegényedés mind-mind a vörös–sárga–zöld Scholz-kormány politikájának keserű gyümölcse.
Nincs még egy ország a világon, amelyik szántszándékkal tönkretenné a saját energiaellátását. Miközben a világ atomerőműveket épít, Németország az idén az utolsó kettőt is bezáratta. Az orosz gáz sem érkezik már a felrobbantott Északi Áramlaton, így a nyersanyagokban szegény ország kis túlzással a gőzgép korába süllyed vissza. Európa legfejlettebb gazdasága ugyanis a külszíni barnaszénre alapozza az energiaellátását – teszi mindezt a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében – a hadrendbe állított összesen 130 alacsony fűtőértékű lignittel hajtott szénerőmű csúcsra járatásával.
Nincs még egy ország a világon, amelyik fikciókra építene. Németország azonban pontosan ezt teszi.
Mindenki tudja, hogy az új technológiák, például a hidrogéngazdaság még évtizedekig váratnak magukra, és – ha egyáltalán – a legkorábban a 2050-es, 2060-as években lesznek széles körben elterjedtek. De Németország úgy számolja fel a működő rendszereit, mintha nem lenne holnap. A szélerőművekben előállított áram nem jut el északról délre, mert az elektromos hálózat bővítése évekkel elmarad az eredeti tervektől.
Nincs még egy ország a világon, amelyik leépítené a saját iparát. Németországban az energiaválság sokkal mélyebben érinti a gazdaságot, mint amit politikusok nyíltan bevallanak.
Kiderült, hogy a brüsszeli EP-képviselők körében közkézen forog egy titkos dokumentum, amely kendőzetlenül feltárja a német középvállalkozások rendkívül rossz helyzetét, állítja a dokumentum birtokában a Bild című lap. Az Európai Kerekasztal az Iparért (European Roundtable for Industry) című közvélemény-kutatás eredményei alapján már minden harmadik cég ügyvezetője, illetve vezérigazgatója befektetései felfüggesztésére vagy mérséklésére készül. Minden negyedik cég azt fontolgatja, hogy külföldre költözteti az alkatrészellátást, a gyártást, illetve felszámolja németországi munkahelyeit. A veszteség megszűnő munkahelyek millióiban mérhető.
Ebben a titkos dokumentumban az EU iparának versenyhátrányait is bemutatják az USA-hoz és Kínához képest, elsősorban a korábban piacvezető ágazatokban, mint például a vegyipar, az építőipar, a járműgyártás, az elektronika vagy a papír-, illetve a bútoripar. Konkrétan megneveznek olyan nagy múltú német cégeket, mint a BASF, a BMW, a ThyssenKrupp vagy a Volkswagen, amelyek már leállították a termelésüket, vagy a közeljövőben külföldre helyezik át a telephelyüket. A Német Ipari és Kereskedelmi Kamara a gazdaság további lassulására számít az idén. Wolfgang Große Entrup, a német vegyipari egyesület ügyvezető igazgatója „lopakodó ipartalanításról” beszél, amelynek fő okát a magas energiaárakban látja.
Nincs még egy ország a világon, amelyik lemondana a hazai tulajdon jogáról, miközben hagyományosan az exportból él.
A német ipar 62, a szolgáltatások 35, a kereskedelem 3 százaléka már külföldi tulajdonban van. Amerika áll az első helyen, Kína a tizediken. A Die Deutsche Wirtschaft (DDW) folyamatosan frissített rangsora jelenleg 7871 hazai céget tartalmaz, amelynek többségi tulajdona külföldi kézben van. Ezek a vállalatok együtt 1,22 billió eurós árbevételt és több mint 3,9 millió munkahelyet jelentenek. Ebből 1779 cég többségi tulajdonosa az USA-ban, 820 Franciaországban, 791 Svájcban, 586 Nagy-Britanniában, 534 Hollandiában, 469 Japánban, 457 Ausztriában, 326 Svédországban, 313 Olaszországban, 260 Kínában van. Magyarország öt céggel a 43. helyen áll.
Minden negyedik középvállalkozás a termelés kitelepítésén gondolkodik. A növekvő elégedetlenség oka a magas energiaárak mellett a szakemberhiány és a növekvő bürokrácia.
– Növekedünk, beruházunk, de már nem Németországban – mondja Thomas Töpfer, a jénai Hellma Materials tulajdonosa. A szintetikus kristályt előállító cégnek alig van versenytársa, a termék nélkülözhetetlen a félvezetőiparban. Töpfer úr a növekedés ellenére már egy eurót sem akar befektetni Németországban. A magas áramárak miatt már nem tud nyereségesen működni, emellett elvesztette a stabil, megbízható energiaellátásba vetett bizalmát is. Már kétszer volt áramszünet a gyárban, ami milliós nagyságrendű kárt okozott.
A német cégek egyre inkább külföldre helyezik át a telephelyüket és a tevékenységüket. Különösen az Egyesült Államok és Kína csábítja őket különböző támogatásokkal. A nemzetközi összehasonlításban is magas energiaárak és a bürokrácia, illetve annak költségei az adóterhek mellett óriási versenyhátrányt eredményeznek, ami egyre több kis- és középvállalkozás létét fenyegeti.
A Viessmann is úgy döntött, hogy eladja hőszivattyú-üzletágát amerikai versenytársának, a Carrier Global Corporationnek. A technológiát is átadják az amerikaiaknak. Mindezt épp akkor jelentették be, amikor a kormány életbe léptette azt a törvényt, amelynek értelmében jövő év elejétől az új építésű lakásokba nem szerelhető be gáz-, illetve olajfűtés, az új ingatlanok fűtését hőszivattyúval kell megoldani. Amit az USA-ban fognak gyártani…
A Viessmann azonban csak a jéghegy csúcsa, a még Németországban működő családi vállalkozások 69 százaléka külföldre készül. Ezek adják az ország gazdaságának a gerincét, számos ágazatban globális piacvezetők. Az autóipar már egy ideje Ázsiába, Dél- és Észak-Amerikába menekül. A teljesen automatizált folyamatokkal irányított gyártás különösen energiaigényes. De hasonló cipőben jár az akkumulátorgyártás is. A Northvolt leállította a tervezett schleswig-holsteini akkumulátorgyár építését, és az USA-ba készül. A BMW már ott, Dél-Karolinában bővít és modernizál, a közelmúltban jelentett be egy 1,7 milliárd eurós befektetést a tengerentúlon. Hasonló tervei vannak a Siemens Energynek is. Svájcba tart a WEFA, de még a koronavírus elleni oltások német úttörője, a Biontech is elhagyja az országot, és Nagy-Britanniába helyezi át rákkutatási üzletágát. A BASF tavaly bezárta ludwigshafeni gyárát, 700 munkahely szűnt meg. Miután a gázárak szabályosan felrobbantak, az ország legnagyobb ipari gázfogyasztója azzal szembesült, hogy 3,2 milliárd euróval kellett többet fizetnie a gázért, mint 2021-ben.
Nincs még egy ország, amelyik tétlenül nézné az energiaárak drágulását. A termelést sújtó legnagyobb költségtényező az energia: a szén, az olaj, a gáz több mint a kétszeresére drágult egyetlen év alatt. A legdrámaibb mégis a villamos energia árának növekedése: egyetlen év alatt 174,9 százalékkal nőtt. Németország gazdasága egy súlyos betegre hasonlít, akit akut tünetekkel szállítottak a sürgősségi osztályra. Még él, de az állapota rohamosan romlik, már éber kómában van.
Nincs még egy ország a világon, amelyik ilyen körülmények közt adókat emelne. Németország azonban pontosan ezt teszi. Az adóteher mértéke rekordokat dönt. A társasági adó (központi és regionális) együttes mértéke 2023-ban 29,94 százalék, az egyik legmagasabb az EU-ban. Csak Portugália előzi meg 31,5 százalékos adókulccsal. A világon is csak Mexikó, Ausztrália, Costa Rica és Kolumbia alkalmaz magasabb társaságiadó-kulcsokat.
A személyi jövedelemadó sávos, évi 40 ezer eurós jövedelem esetén 19,6, 60 ezer eurónál 25,4, 100 ezer eurónál már 32 százalékot vonnak le. Ehhez jön a társadalombiztosítás, amely 2023-ban a 14,6 százalékos betegbiztosításból, a 3,4 százalékos ápolási, a 18,6 százalékos nyugdíjbiztosításból, illetve a a 2,6 százalékos munkanélküli-járulékból áll. A magas adók és járulékok mellett a növekvő infláció rohamtempóban emészti fel a megtakarításokat és a befektetések értékét.
Feljegyzések szerint lord Hastings Ismay, a NATO első főtitkára az ötvenes években fogalmazta meg a NATO lényegét: „A németeket lent, az oroszokat kint és az amerikaiakat bent tartani.” Ha élne, alaposan meglepődne, hogy programját milyen könyörtelen elszántsággal hajtják végre mai követői.
