Ugyan hivatalosan még nem deklarálták az eredményt, mert négy körzetben még nem számolták össze a szavazatokat, de gyakorlatilag megbukott a népszavazáson a Lisszaboni Alkotmány, 53,6 százaléka nem, és 46,4 igen aránnyal. Hét olyan szavazókörzet volt, amelyik igennel szavazott, mindegyik más, tehát gyakorlatilag egész Írország elutasította, és majdnem 50 százalékos részvétel mellett utasította el a Lisszaboni Szerződést.

A történetére, a népszavazás előtti kampányra visszatekintve azt tudtuk, hogy az ír kormány erősen serkentette a szavazókat, hogy voksoljanak igennel, a fő politikai pártok is ezt hirdették, de a Sinn Fein ellenezte, és úgy látszik, hogy ők hatottak az ír szavazókra.

Mások szerint a Sinn Fein messze nem a legnagyobb politikai párt Írországban, tehát valójában nem a Sinn Fein nem kampánya volt az, amelyik győztesnek bizonyult, hanem két tényező. Az egyik, hogy maga Írország gazdasági nehézségekkel küzd, és nagyon sok ír szavazó úgy érezte, hogy az új tagországok belépésével, például ugyanúgy, ahogy Angliában, nagyon sok kelet-európai munkavállaló érkezett Írországba, s úgy érezték, hogy ezáltal kevesebb jut nekik, hogy túl gyorsak a változások, és attól féltek, hogy elvesztik a befolyásukat, vagy a saját maguk feletti rendelkezést. A másik pedig az, hogy nagyon sok belpolitikai oka volt a nem szavazatnak, nagyon sokan a gazdasági nehézségek miatt, illetve az ír kormánnyal való elégedetlenség miatt szavaztak nemmel. Tehát nem az igazi kérdésről szavaztak. Nagyon sokan úgy érezték, hogy nem értik egyszerűen, hogy miről szól a Lisszaboni Szerződés, és senki sem mondta el nekik közérthetően.

(MR)