„Ízléstelen” védelem

Věra Jourová EU-biztos műveletlenségéről és súlyos aránytévesztéséről tanúskodó kijelentésével még egy dolgot elárult: a gendermozgalom nem egyéb, mint ideológia, amely most válogatás nélkül üzent hadat a világvallásoknak, tehát mindennek, ami transzcendens, hogy szétszórja a világban az ateizmus és a marxizmus talaján szárba szökő istentagadás természetellenes tanait.

Jourová kijelentése egy újabb kampány része, amelyet megelőzött a hit és az LMBTQ-diszkrimináció kapcsolatáról a közelmúltban megfogalmazott ENSZ-jelentés, amelyet a szervezet genfi székhelyén, a tanács 53. ülésszakán vitattak meg. A Victor Madrigal-Borloz, az ENSZ szexuális orientációval és gender identitással foglalkozó független szakértője által jegyzett jelentés vitájában kormányok mellett részt vettek liberális szervezetek és LMBTQ-lobbicsoportok is. Az ominózus jelentést szerkesztő Victor Madrigal-Borloz Costa Rica-i ügyvéd 2013 óta áll az ENSZ alkalmazásában. 2018 óta dolgozik az Emberi Jogi Tanácsnál, amelynek szakértőjeként a nemzetközi LMBTQ-lobbi forgatókönyvét hajtja végre. Többször bírálta Magyarországot a gyermekvédelmi törvény és a magyar kormány konzervatív családpolitikája miatt.

Az ENSZ szakértője vallási és spirituális narratívákról beszélt, amelyek szerinte történelmileg, eredendően függnek össze az erőszakkal, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetéssel, a szexuális és gendersokszínűség elnyomásával, valamint a „ciszgender” és „heteronormatív” szabályok erőltetésével. (Ciszgender = normális nemi identitás; heteronormatív = a többség heteroszexualitásának megfelelő.)

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa arra tesz kísérletet, hogy a nemzetállami kormányokat az egyházi közösségek lelkiismereti és szólásszabadságának csorbítására kötelezze, ha azok kritikusan viszonyulnak az LMBTQ-ideológia tételeihez. A jelentés egy „új normatív tér” megteremtését tartja szükségesnek, aminek jegyében az egyes kormányok törvényi szinten írhatnák felül a vallási elveket és kötelezhetnék állampolgáraikat egyes LMBTQ-alapvetések elfogadására. A dokumentum szankciókat sürget azon vallási szervezetekkel szemben, amelyek nem hajlandók elfogadni az LMBTQ-doktrína alapvetéseit.

Ehhez csatlakozott Jourová asszony, hadat üzenve a vallásoknak, válogatás nélkül mindnek, mert szerinte veszélyt jelentenek az LMBT-emberekre.

Nem spontán folyamatokról van szó, hanem egy jól szervezett, a társadalom átalakítását a zászlajára tűző tan térnyeréséről. E sajátos mozgalom számára a vallás mellett a nemzet és a család struktúráinak felbomlasztása is kifejezett cél, mi több, ez utóbbira is úgy tekintenek, mint az elnyomás egyik színterére.

Érdemes megnézni, vajon hogyan viszonyulnak az egyes vallások a homoszexualitáshoz, illetve az LMBT-emberekhez.

A Kelet elfogadóbb

A három nagy keleti vallás (hinduizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus) megegyezik abban, hogy etikáját a világ immanens (azaz belsejében rejlő, természetéből következő) erkölcsi rendjére alapozza. Nincs jelentősége annak, hogy az erkölcsi törvény hordozójaként, illetve végrehajtójaként feltételeznek-e egy személyes vagy személytelen isteni lényt vagy sem, hiszen az erkölcsi cselekvés, valamint az ebből következő sorsot meghatározó irányelv mindig a kozmoszban benne rejlő dharma (természetes rend, a természet törvénye) vagy a tao (jelentése: út) szerint alakul.

A konfuciánusoknál a tao a tanítás és az út, amit az embereknek követniük kell. A hinduk szerint a modern civilizáció tévedése, hogy az emberek azonosítják magukat a testükkel, miközben valódi önazonosságunk szerint lelkek, pontosabban szellemi lények vagyunk. A nyílt homoszexualitás csupán modern jelenség, és arra volna szükség, hogy ezt magánjellegű dologként kezeljék az emberek, a hangsúlyt az élet magasabb céljaira helyezve. Hitük szerint ugyanis az emberek fő célja Isten szolgálata. Ebből nem zárják ki a homoszexuális embereket sem, de ugyanakkor előírják nekik a homoszexuális cselekedetektől való tartózkodást. Hitük szerint ugyanis ezek akadályozzák az Istennel való kapcsolatot. A szexualitás általában akadály, és ezért egyes hindu csoportok még a heteroszexuális házaspároknak is csak korlátozásokkal engedélyezik. A homoszexuális emberek diszkriminálásáról, hátrányos megkülönböztetésükről azonban szó sincs.

Hasonló a helyzet a buddhizmus esetében is: teljes önmegtartóztatást ír elő, mert a buddhista hit szerint a szexuális vágy (irányától függetlenül) egyike azoknak a dolgoknak, amelyek a legerőteljesebben ki tudják zökkenteni a hívőt a spirituális gyakorlatából. A buddhista tanítások többségében nem esik utalás a homoszexualitásra, ezért a thai, a japán és a kínai buddhista iskolák elfogadók a homoszexuálisokkal szemben. Ennek megfelelően általában a társadalmak és a politika is megengedően áll az egyneműek szexuális kapcsolatához.

Mások, például a tibetiek szerint viszont a homoszexualitás ízléstelenség, és ezért tiltott. Szerintük a világban levő elégedetlenség és gondok, illetve ezek következménye, a szenvedés mind a tudatlanságból származik, és az ízléstelenség ennek az egyik formája. Ez utóbbi álláspontot képviseli a tibeti buddhisták vezetője, a dalai láma is. Szerinte a homoszexualitás helytelen és szigorúan tilos.

A Tóra tiltja

Egészen másfajta a szerkezete a közel-keleti gyökerű vallásoknak, a judaizmusnak, kereszténységnek és az iszlámnak. Ez a három vallás eredendően teocentrikus. A világ személyes kormányzójának létezésében való hit nincs a hívők tetszésére bízva, hanem a valláshoz tartozás elengedhetetlen előfeltétele. Ezekben a vallásokban a mulandó földi élet rövid időszaka alatt tanúsított magatartás határozza meg az örök üdvösség vagy az örök kárhozat változtathatatlan, maradandó állapotát, amely a végítélet után következik.

Ami a homoszexualitás megítélését illeti, a judaizmus bizonyos irányzatai lényegesen elfogadóbbá váltak az utóbbi időben. Pedig a Tóra kifejezetten tiltja a férfiak homoszexuális kapcsolatát: „Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk. (Mózes 20:13)”.

Ugyanakkor nem mond semmit a leszbikus irányultságról vagy az ilyen cselekedetekről. A nők közötti szexuális viszony soha nem esett olyan szintű ítélet alá, mint a férfiak viselkedése. Egyes zsidó jogi hatóságok – nézeteiket olyan kutatásokra alapozva, amelyek azt mutatják, hogy a homoszexualitásnak fiziológiai alapja van, vagy arra a feltételezésre alapozva, hogy származástól függetlenül melegnek vagy leszbikusnak lenni nem szabad választás kérdése – úgy érveltek, hogy mivel a homoszexuálisok nem választják meg szexuális irányultságukat, az ilyen cselekedeteket nem lehet megtiltani. Arra támaszkodtak, hogy a hagyományos zsidó törvények nem tesznek felelőssé olyan dolgokért, amelyek kívül esnek az egyén irányításán, és hogy a teljes cölibátus nem érték a zsidó hagyományban.

Felmerült az azonos neműek házasságának és a melegek ordinációjának kérdése is. Míg a reform- és rekonstrukciós mozgalmak mindkét intézkedést helyeslik, az ortodoxak nem. A meleg és leszbikus témák iránti tudatosság és érzékenység azonban a hagyományos körökben is megnövekedett. A konzervatív mozgalom mindkét intézkedést jóváhagyja, de a rabbi belátására bízza, hogy megtartja-e a melegházassági szertartást, vagy sem.

A bűnt kell elítélni

A kereszténység legnagyobb felekezete a katolikus egyház. Ferenc pápa álláspontja a homoszexualitással kapcsolatban közismert: különbséget kell tenni a bűn és a bűncselekmény között. Homoszexuá­lisnak lenni nem bűncselekmény, de bűn. A kettő között különbséget kell tenni. Az is bűn, ha szeretetlenek vagyunk egymás iránt, fejtette ki. A pápa ezzel a katolikus tanításra utalt, amely szerint a homoszexuális embereket tisztelettel kell kezelni, a homoszexuális cselekedetek azonban eredendően rendellenesek.

Ferenc pápa a római katolikus egyház katekizmusát idézte, amikor azt mondta, hogy a homoszexuálisokat be kell fogadni, és respektálni kell őket, nem pedig kirekeszteni vagy diszkriminálni. „Mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és azért az erőért, amellyel mindannyian a méltóságunkért küzdünk” – mondta a pápa.

A protestáns egyházak esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az evangélikusok sokféleképp rendelkeznek a homoszexualitásról. Nincs egyetlen világi teste az összes evangélikusnak, és az evangélikus egyházak legnagyobb szövetsége ellentétes nézeteket képviselő tagszervezeteket tömörít. A német evangélikus egyház például a genderpropaganda terjesztőjévé vált. Friss hír, hogy feljelentették egy tárlat rendezőit Németországban, amiért homoszexuálisok pornóképeit állították ki egy nürnbergi evangélikus templomban. A közfelháborodás olyan nagy volt, hogy néhány nap után bezárták a kiállítást.

Börtön, halálbüntetés

A zsidó–keresztény világkép ellen folyó genderháború harcosai keveset beszélnek róla, de a Föld számos pontján máig üldöztetésnek vannak kitéve a homoszexuális emberek, sok esetben állami eszközökkel. Afrika, Ázsia, Óceánia és Latin-Amerika számos országában büntetendő a homoszexuális kapcsolat.

Ma a Föld számos államában, így Afri­ka 54, Amerika 12, Óceánia 12, Ázsia 22 országában büntetik valamilyen módon, ha valaki homoszexuális kapcsolatot létesít. Akadnak országok, amelyeknek csak egyes tartományaiban tilos az egyneműek közötti szexuális érintkezés (így az indonéziai Aceh tartományban, ahol a pénzbírságtól többéves börtönbüntetésig terjedhet a szankció), és olyan országok is, ahol csak a férfiak esetében szankcio­nálandó a homoszexuális megnyilvánulás (ilyen Közép-Ázsia két országa, Üzbegisztán és Türkmenisztán). Jamaicában tíz évig terjedő kényszermunka jár a homoszexuális kapcsolatot létesítő férfiaknak.

Legutóbb májusban az ugandai parlament fogadott el egy olyan törvényt, amely a korábbinál is súlyosabb büntetésekkel fenyegeti az azonos neműek szexuális kapcsolatát, egyes esetekben a halálbüntetést is kiszabhatóvá teszi. A homoszexualitást a gyarmati idők óta üldözi törvény az 54 afrikai országok többségében.

Egészen konkrétan az tehát a helyzet, hogy ma állami eszközökkel kizárólag migránsokat kibocsájtó országokban büntetik, üldözik vagy gyilkolják meg a homoszexuálisokat. Ez a tény valahogy elkerülte az ízig-vérig bevándorláspárti Věra Jourová figyelmét.