Jó szomszéd lesz Szlovákia?
Magyarország számára nem csak a szomszédság miatt fontos, hogy milyen kormány alakul Szlovákiában. És nem csak azért, mert Felvidéken él 500 ezer nemzettársunk, de a visegrádi szövetség sorsa sem lehet közömbös számunkra.
Az idén február 29-én lezajlott parlamenti választás eredményei rácáfoltak az előzetes várakozásokra. Szó sincs földindulásról. Amikor 2018 februárjában otthonában meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát, olyan hangulat alakult ki az országban, hogy számítani lehetett a kormányzó baloldali Smer–SD, vagyis Robert Fico pártjának választási vereségére. Amelyből nem maradt ki Bugár Béla Most–Híd nevű, szlovák–magyar vegyes pártja sem, hiszen tagja volt a Smer vezette koalíciónak.
A választást Igor Matovič OĽANO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) elnevezésű alakulata nyerte meg, a szavazatok 25,2 százalékával. Érdekessége e győzelemnek, hogy az OĽANO várható eredményét közvélemény-kutatók és politikai elemzők is legalább tíz százalékkal alacsonyabbra kalibrálták előzetesen. Azt várták, hogy a liberális és magát elsősorban zöld erőnek mutató PS–Spolu (Progresszív Szlovákiáért – Együtt) pártszövetség lesz a választás befutója. Ez az alakulat az államfő Zuzana Čaputová egykori pártja; az elemzők bíztak az elnök asszony tekintélyében, továbbá a párt nyugatias hangvételében, és 20 százalék fölötti eredményt jósoltak nekik. Ehhez képest számukra letaglózó eredményt, mindössze 6,94 százalékot értek el. Ami azt jelenti, hogy be sem jutottak a parlamentbe. Több elemző is csalódva ostorozta ezután a választókat, mondván, egy részük maradi és konzervatív, a másik pedig a posztkommunista-nosztalgia rabja. Más elemzők pedig arról beszéltek, hogy távozott a populista Smer–SD, és ennek örülni kell, de annak már aligha, hogy egy másik populista formáció jön helyette.
Indulni, de merre?
Érdekes alakulat az OĽANO. Körülbelül száz fő zsebében lapul a párt tagsági könyve. Hagyományos belső szerkezete nincs – fejletlen a szakpolitikai struktúrája és belső szervezeti rendszerre –, az elnök Igor Matovič pedig tartózkodik minden konkrét ideológiai megnyilvánulástól. Jobboldali, vállalkozásbarát alakulatnak mondja pártját, amely felpörgetné az innovációt, mindemellett pedig jelentősen csökkentené a bürokráciát. Választási programnak ez meglehetősen kevés. Ehelyett a leendő miniszterelnök azt tervezi, hogy internetes, azaz e-mailes lakossági szavazás formájában alkotja majd meg a végleges kormányprogramot. Matovič még annyit tett hozzá ehhez, hogy az OĽANO kormánya Európa- és NATO-barát politikát szeretne folytatni.
A párt igyekezett mindenkit megszólítani választási kampányában, elemzők szerint a szélsőjobbtól kezdve egészen a felvidéki magyarokig mindenhonnan rabolt magának szavazókat. Például olyan hangzatos szlogenekkel, hogy „verjük össze a maffiát!”. Szakértők úgy becsülik, hogy a magyarok tíz százaléka harapott az efféle csalikra.
Az emberek az OĽANO-t és az általa alakítandó kormányt az egykori, 2006-ig regnáló jobbközép Mikuláš Dzurinda-kabinet utódjának szeretnék hinni. Dzurinda futtatta fel az 1993 óta független Szlovákia gazdaságát, és teremtett átlátható rendet az országban. Jó kapcsolatokat épített ki az első Orbán-kormánnyal, és neki köszönheti a szlovák társadalom, hogy az egy főre jutó GDP tekintetében jelentősen előbbre került a keleti tagállamok körében. És ha Mikuláš Dzurinda kormányfő nem is használta az illiberális gazdaság- és társadalomszervezés fogalmát, tény, hogy ebben a szellemben vezette Szlovákiát. Kérdés, hogy Igor Matovič mit tud kezdeni ezzel az elvárással.
Mellbevágó különbség
Lelassult a szlovák gazdaság, az idei évre 3 százalék alatti növekedést prognosztizálnak az elemzők. Nem pörög rendesen az autóipar – Szlovákiában Volkswagen, Jaguar, KIA, Peugeot, Citroën és K1 Attack márkájú kocsikat gyártanak –, pedig ez a szegmens adja a szlovák GDP 30,13 százalékát. Nagy gond, hogy igen jelentős az ország nyugati és keleti régiója közötti különbség, majd háromszoros a differencia a nyugati, pozsonyi és a keleti, eperjesi régió egy főre jutó nemzeti jövedelme között.
De nemcsak az a kérdés, miként akar javítani ezen Igor Matovič, hanem az is, milyen tervekkel lép a nemzetközi politika színpadára. Hogyan illeszkedik majd például a visegrádi szövetségbe? Kilépni nem szeretne, de saját szavai szerint békülékenyebb hangot ütne meg az EU-val szemben. Ahogy mondta: az európai politika fő áramában tartaná Szlovákiát.
Már látszik, hogy a Matovič által tervezett jobboldali koalícióban nem várható összhang több kérdésben sem. Hiszen tagja lesz a kormánynak a SAS (Szabadság és Szolidaritás) nevű formáció is, amely nyíltan EU- és Nyugat-ellenes. Belső viták várhatók a migráció és a melegházasság témájában is; tudni kell, Matovič mindkettőt ellenzi. Matovič a Brüsszellel szembeni békülékenység jegyében kritizálta, sőt, antiszemitának nevezte a magyar kormány Soros-ellenes plakátkampányát, a társadalmat hergelő taktikáját és Orbán Viktor médiapolitikáját. Dicsérte viszont a magyarok nemzeti konzultációját; sejteni lehet, hogy ez adta az ötletet számára az e-mailen összeállítandó, széles társadalmi alapokon nyugvó kormányprogramhoz.
A magyarság kimaradt
Az MKP által vezetett Magyar Közösségi Összefogás – amelynek a Magyar Fórum nevű párt és az Összefogás Mozgalom tagja még – 3,9 százalékot ért el a választáson. A Bugár Béla vezette Most–Híd pedig 2,1-t. Így a felvidéki magyarság a jövőben parlamenti képviselet nélkül marad. Lemondott Bugár Béla, és lemondott az MKP elnöke, Menyhárt József is. Bugár távozását már tavaly, a Most–Híd katasztrofális, 2,59 százalékos európai parlamenti választási eredménye után is sürgették, de maradt. És akadályozta egy átfogó magyar együttműködés megteremtését, noha erre pártja fiatal vonalán lett volna hajlandóság. Becslések szerint a magyar választók fele e súlyos és hosszan tartó megosztottság miatt inkább szlovák pártokra, többek között Matovič OĽANO-jára voksolt. Ha hinni lehet a híreknek, most viszont Bugár Béla hívta fel telefonon Menyhárt Józsefet a választás első részeredményeit figyelve, hogy belátja, nincs más út, csak az összefogás és az egységes magyar politika.
A Magyar Közösség Pártjában a közelgő tisztújító kongresszus dönt majd az elnök személyéről és a vezetőség összetételéről. Menyhárt József még nem tudja, indul-e a megmérettetésen, de riválisaival szemben állítja, hogy meg kell maradni az etnikai politizálásnál, ám ehhez rugalmasabb, áramvonalasabb pártra van szükség.
Lapzártánkkor még zajlanak a koalíciós tárgyalások egyeztetések. Matovič a SAS-t (Szabadság és Szolidaritás) valamint a Sme Rodina (Család vagyunk) nevű formációkat látná szívesen kormányában. Tárgyal a ZL (Az emberekért) nevű polgári liberális párttal is, ez az alakulat azonban még gondolkodik a csatlakozáson. Összességében egy jobbközépnek tűnő, de a valóságban inkább technokrata kabinet formálódik Pozsonyban.
Változások a keleti erőtérben
Magyarország számára szomszédjai közül az ukrán vezetés hajlíthatatlan asszimilációs stratégiája jelenti a legnagyobb gondot, ami a várakozásoktól eltérően az új államfő, Volodimir Zelenszkij hivatalba lépésével sem változott.
Problémát jelent az anarchiába süllyedt román politikai élet is, függetlenül Ludovic Orban jobbközép kormányának minapi bukásától. Bármilyen legyen is a bukaresti kabinet, annak mindig stabil programpontja Székelyföld meghódítása, elrománosítása. És minden magyar autonómiakövetelés azonnali elutasítása.
Miután Budapest támogatja Szerbia EU-tagságát, ebben az irányban más a helyzet. Öt közös kormányülést tartott már a két kabinet, Belgrád fontos gesztus gyakorolt legutóbb is, amikor erővel elszállította a magyar határon gyülekező, tekintélyes létszámú migránscsoportokat, mondván, nem akar miattuk Budapesttel összeveszni.
Ennél is jobb a viszonya Magyarországnak az Andrej Plenković vezette horvát jobbközép kormánnyal; Orbán Viktor nemcsak a két állam együttműködéséről, de közös történelméről is beszélt legutóbb a horvát miniszterelnöknek.
Hasonló hazánk viszonya Szlovéniához is, ahol az a Janez Janša alakít most jobbközép kormányt, aki nyíltan is Orbán Viktor régi barátjának és szövetségesének nevezi magát.
