Fotó: MTI/EPA (szerk.)
Hirdetés

Vélhetően a jövő évi európai parlamenti (EP) választásokon is az Európai Néppárt (EPP) alakíthatja meg a legerősebb frakciót. A Der Föderalist március végi felmérései azt mutatják, hogy az EPP 162 mandátumot szerezhet, míg hagyományos szövetségesei, a Szocialisták és Demokraták (S&D) 137, a liberális Renew pedig 94-et. A Zöldek 42, a szélsőbalos GUE/NGL 44 helyre számíthat. Ami a Néppárttól jobbra álló erőket illeti, a lengyel kormányzó Jog és Igazságosságot és a Giorgia Meloni olasz kormányfő pártját, az Itália Testvéreit (FdI) soraiban tudó Európai Reformisták és Konzervatívok (ECR) 78 mandátumra számíthat, a még markánsabban jobboldalinak számító Identitás és Demokrácia (ID – amelynek például az olasz Liga, a francia Nemzeti Tömörülés, az Osztrák Szabadságpárt vagy az Alternatíva Németországnak a tagja) 68 helyet szerezhet.

A baloldali frakciók gyakran szavaznak együtt, a jobboldaliak jellemzően nem, de akárhogy is, külön-külön egyik oldalnak sincs magában többsége a fenti becslések szerint. Az Európai Néppárt mindenesetre az elmúlt években döntéseivel maga is a baloldali többség részét képezte. Ráadásul miközben a szélsőbalos képviselők egy részét még elfogadják maguk közül valónak a mainstreambe tartozó politikusok, addig az ECR-től és az ID-től elzárkóznak, a pozíciók elosztásakor is egységfrontot alakítottak, hogy a két jobboldali frakció ne kapja meg a szabályok szerint neki járó bizottsági helyeket.

Manfred Weber, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa tavaly júniusban vette át a frakcióvezetés mellé a pártcsalád vezetését is a lengyel Donald Tusktól. Az elmúlt hónapokban két, politikai irányváltást sugalló lépést is tett, ami minimum meglepetést, párttársai egy részéből pedig ellenérzéseket váltott ki.

Irányváltás

A bajor politikus január elején XVI. Benedek nyugalmazott pápa temetésére utazott Rómába, és ha már ott volt, találkozott az olasz kormány néppárti tagjaival. Antonio Tajani külügyminiszter és Silvio Berlusconi, a Forza Italia elnöke mellett azonban Manfred Weber Giorgia Meloni kormányfővel is tárgyalt, aki pedig egyenesen az ECR pártcsalád elnöke. Meloni pártjának politikusai a sajtónak arról beszéltek, hogy egyebek mellett a Néppárt és a reformkonzervatívok közti esetleges együttműködésről is szó esett a találkozón.

Korábban írtuk

Noha érdemi előrelépésről ezen a téren egyelőre nem tudni, mindenképpen figyelemre méltó, hogy Weber hajlandó volt a Néppártól jobbra is körülnézni. Orbán Viktor magyar miniszterelnök éppen ezt javasolta, még 2021 tavasza, a Fidesz kilépése előtt. A magyar kormányfő többször is felhívta rá a figyelmet, hogy a balliberális frakciókkal való együttműködés végső soron gyengíti a Néppártot, és egyre távolabb tolja a Fidesz által támogatott, egykor Helmut Kohl volt német kancellár nevével fémjelzett irányvonaltól és értékrendtől.

Tavaly ősszel a Budapester Zeitungnak a miniszterelnök így foglalta össze véleményét az Európai Néppártról: „Egy baloldali pártcsalád. A probléma az, hogy nem csupán baloldali, hanem még doktrínáiban is baloldali. A másokkal való együttműködést csak úgy tudja elképzelni, hogy balra minden ajtaja nyitva van, jobbra pedig zárva. Ez egy nagyon rövidlátó politika. Egy olyan centrumpártnak, amilyennek az Európai Néppárt továbbra is lenni kíván, mindkét irányba nyitva kell tartania kapuit. De az EPP ezt nem teszi. Ez ellen küzdöttem, és ezt a csatát elvesztettem az Európai Néppárton belül. Nem tudtam megakadályozni, hogy azok a körök érvényesüljenek, amelyek szerint az ajtóknak csak a baloldal felé kell nyitva lenniük. A Fidesz vesztes csatát vívott az EPP-n belül. Végül kénytelenek voltunk visszavonulni.”

Azóta Weber mégiscsak úgy dönthetett, hogy érdemes jobbra nyitni, ami a Néppárt megmaradt jobbszárnyának szimpatikus lehet. Ezzel szemben éppen honfitársai kifogásolták a római találkát. Februárban a Euronews arról írt, hogy a pártcsaládban még mindig meghatározó német Kereszténydemokrata Unió (CDU) soraiban nem méltányolták, hogy Weber a vezetőséggel való egyeztetés nélkül kezdett tárgyalni az olasz kormányfővel. Még elégedetlenebbek lehetnek azok a Néppárton belüli liberálisok, akik néhány éve a Fidesz elleni küzdelem élharcosai voltak. Az ECR-rel való esetleges laza szövetség létrejöttét Weber számára megkönnyíti a tény, hogy Melonira hat az Európai Bizottság nyomásgyakorlása, azaz azon törekvése, hogy az uniós forrásokra rászoruló vezetőt rákényszerítsék a fősodorbéli álláspontok átvételére. Az ukrajnai háború ügyében Giorgia Meloni koalíciós társainál lényegesen Kijev-pártibb, a migráció ügyében azonban továbbra a szigor és a lezárt határok híve.

Ez azonban már lehet, hogy korántsem akkora probléma, mint korábban. Tavaly ősszel Manfred Weber még azzal vádolta Orbán Viktort, hogy a migrációs válság idején megnyitotta a határokat, és beengedte a migránsokat. Idén februárban már arról beszélt, hogy meg kell fékezni az illegális bevándorlást, Európa pedig alvajáróként sétál bele egy óriási migrációs válságba. Akkor még a Euronewsnak hozzátette, hogy a magyar migrációs politika „nem az európai modell,” és a Néppárt sem ebbe az irányba menne. Egy EP-vitában ugyanakkor azt is mondta, hogy a migráció megfékezéséhez szükség lehet határkerítések felhúzására, és azok finanszírozásában az Európai Bizottságnak is részt kellene vennie. Ez a magyar kormány többéves követelése.

Új szelek

Milan Zver, a Fidesszel jó viszonyt ápoló Szlovén Demokrata Párt (SDS) EP-képviselője lapunknak hangsúlyozta, mindig is amellett érvelt, hogy a Néppártnak konzervatívabb álláspontra helyezkedve újra jobbközép párttá kell válnia. „A liberálisokkal és a szocialistákkal való szövetségeink a múltban mindig is hátrányosak voltak számunkra, a következő ciklusban tehát a természetes szövetségesünkkel, az ECR-rel kell összefognunk” – fűzte hozzá.

A Néppárt sokat változott, jelenleg közelebb vagyunk az ECR-hez, mint bármikor korábban” – mondta lapunknak Tomáš Zdechovský, a cseh kereszténydemokrata KDU–ČSL EP-képviselője, hozzátéve, hogy nemcsak Melonival kommunikál Weber, hanem az ECR-es cseh kormányfő, Petr Fiala felé is nyitott. A politikus szintén abban bízik, hogy a 2024-es EP-választás eredménye fényében nem a balliberális, hanem a konzervatív erőkkel való összefogás lesz majd előnyösebb a Néppártnak. Az ID-vel való esetleges együttműködést firtató kérdésünkre kifejtette, hogy noha a tagállamokban vannak erre példák, európai szinten nem tudják elképzelni velük a szövetségkötést.

A korrupció árnyéka

Német párttársai nem csak a fentebb említett kifogásaikkal okoztak fejfájást Webernek. Április elején a belga rendőrség átkutatta a Néppárt brüsszeli székházát. Számítógépeket ellenőriztek, valamint dokumentumokat és adatokat kértek a 2019-es EP-választási kampány során állítólag elkövetett korrupcióval kapcsolatban folyó nyomozással kapcsolatban.

Mario Voigt CDU-s képviselő volt Manfred Weber néppárti frakcióvezető digitális kampánymenedzsere a 2019-es EP-kampányban. A vizsgálatok középpontjában a digitális kampányra vonatkozó megbízás odaítélése áll egy türingiai cégnek, Voigt pedig a CDU vezetője Türingiában. Tavaly szeptemberben a türingiai tartományi parlament igazságügyi bizottsága a német ügyészség vizsgálatáig felfüggesztette a mentelmi jogát, bár nem világos, hogy ez az ügy összefügg-e vele. Noha az EPP saját szempontjából érthető módon igyekezett kisebbíteni az eset súlyát, és arról beszélt, hogy a rendőrség csak ellátogatott a székházba, az Euractiv forrásai szerint voltak, akik Weber felelősségét firtatták, mondván, személyesen ő hozta be Voigtot a kampányba. A brüsszeli portál arról is írt, hogy Donald Tusk volt EPP-elnök pártja, a Polgári Platform úgy igyekezett távol tartani magát a razzia okozta politikai károktól, hogy a Néppárt Varsóba tervezett frakcióülésének elhalasztását kérték. Hozzá kell tenni, hogy Tusknak egyéb oka is lehet pikkelni Weberre, hiszen első számú hazai ellenfele, a Jog és Igazságosság annak az ECR-nek a meghatározó ereje, amellyel a bajor pártelnök éppen barátkozni próbál.

A házkutatással kapcsolatban Milan Zver lapunknak hangsúlyozta, meg kell várni a német és a belga hatóságok nyomozásának eredményét, és felelősségre kell vonni azokat, akiknek felmerül a bűnössége. Tomáš Zdechovský úgy látja, hogy a Néppárt együttműködik a hatóságokkal, a kérdéses ügynek pedig nincsenek Voigton túlmutató szálai.