Johnson: nem lehet szó az átmeneti időszak meghosszabbításáról
Nem lehetséges a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) január 31-i határnapja után tervezett 11 hónapos átmeneti időszak meghosszabbítása – közölte szerdán Londonban Boris Johnson brit miniszterelnök Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével. Von der Leyen kijelentette ugyanakkor, hogy ennyi idő alatt lehetetlen olyan átfogó szabadkereskedelmi megállapodás elérése, amilyenre London törekszik.
Johnson és von der Leyen szerda este tartott megbeszélést a Downing Streeten. Ez volt kettejük első hivatalos kétoldalú találkozója az új Európai Bizottság megalakulása, illetve a december 12-én rendezett brit parlamenti választás óta.
A választáson a Konzervatív Párt – amely addig kisebbségben kormányzott – a vártnál jóval nagyobb arányú győzelemmel kényelmes, 80 fős többséget szerzett a londoni alsóházban.
A szerdai megbeszélésen a londoni miniszterelnöki hivatal tájékoztatása szerint Johnson kijelentette az Európai Bizottság vezetőjének, hogy a brit kormány széleskörű, az árukra és a szolgáltatásokra egyaránt kiterjedő szabadkereskedelmi megállapodást szeretne kötni az EU-val, az ennek elérésére szolgáló, alapesetben december 31-ig tartó átmeneti időszakot azonban nem lehet meghosszabbítani.
London már a decemberi parlamenti választás utáni programtervezetében jelezte, hogy a Brexit-megállapodás ratifikálásához kapcsolódva külön jogszabályban kívánja megtiltani saját magának és a parlamentnek az átmeneti időszak meghosszabbítását.
Az átmeneti időszak időtartama alatt jórészt a jelenlegi szabályrendszer marad érvényben a kétoldalú viszonyrendszerben.
Boris Johnson a szerdai megbeszélésen a Downing Street szóvivőjének beszámolója szerint kijelentette azt is: az Európai Unióval fenntartott jövőbeni partneri viszonynak nem lehet feltétele az, hogy az Egyesült Királyság bármilyen formában „igazodjon” az uniós előírásokhoz, és az Európai Unió bíróságának sem lehet a jövőben semmiféle döntési joghatósága az Egyesült Királyság területén.
Johnson kifejtette, hogy a brit kormány a január 31-én esedékes kilépés után a lehető leggyorsabban hozzá akar kezdeni a jövőbeni partneri viszonyról, illetve a kanadai mintájú szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokhoz az Európai Unióval.
A brit kormány már korábban is jelezte, hogy a Kanadával kötött uniós egyezményhez hasonló, de annál jóval szélesebb körű, félhivatalos megjelöléssel „Kanada-plusz-plusz-plusz” szabadkereskedelmi megállapodásra törekszik az EU-val, olyanra, amelynek hatálya kiterjed a szolgáltatások kereskedelmére is.
A nemrégiben létrejött kanadai-EU szabadkereskedelmi szerződés elsődleges problémája az Egyesült Királyság szempontjából az, hogy nem terjed ki a szolgáltatások kereskedelmére, márpedig a brit hazai össztermék (GDP) 80 százalékát a szolgáltatási szektor állítja elő, és ezen belül is kivételes súlya van a londoni City pénzügyi szolgáltatási szektorának.
London teljes exportján belül a pénzügyi és a kapcsolódó egyéb szolgáltatások exportjának értéke eléri az évi 100 milliárd fontot (39 ezer milliárd forint), a londoni gazdaság teljes exportjának 50 százalékát.
Boris Johnson és Ursula von der Leyen a szerda esti megbeszélés után nem tartott közös sajtótájékoztatót, de az Európai Bizottság vezetője nem sokkal a találkozó előtt, a patinás London School of Economics közgazdasági és politikatudományi egyetemen tartott előadásában kijelentette: 2020 végéig – vagyis az átmeneti időszak lejártáig – lehetetlen olyan átfogó szabadkereskedelmi megállapodást elérni, amilyenre a brit kormány törekszik.
Hozzátette: ha nem hosszabbítják meg az átmeneti időszakot, „akkor sincs veszve minden”, de ebben az esetben „prioritásokat” kell meghatározni arra, hogy mit lehet elérni ennyi idő alatt.
„Elmegyünk addig, ameddig csak tudunk, de az az igazság, hogy (az Egyesült Királyság és az EU) partneri viszonya nem lesz és nem is lehet ugyanolyan szoros, mint eddig” – fogalmazott Ursula von der Leyen.
Hozzátette: az emberek szabad mozgása nélkül nem lehetséges a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása.
Ez egyértelmű utalás volt arra, hogy az átmeneti időszak lejártával London az ausztráliai pontozásos elbíráláshoz hasonló, egységes – vagyis az Európai Unióból és az unión kívüli országokból érkezőkre egyformán érvényes – bevándorlási szabályozást kíván életbe léptetni, amely megfelelési kritériumokhoz köti a letelepedési kérelmek jóváhagyását.
Másoknál előnyösebb elbírálásra számíthatnak például azok, akik a brit üzleti szektor számára elsődleges fontosságú munkát tudnak végezni, és azok is, akik maguk létesítenek olyan üzleti vállalkozásokat, amelyek brit munkavállalókat alkalmaznak és Nagy-Britanniában adóznak.
