Jól jár Európa az ukrán menekültekkel

Az orosz–ukrán háború miatt jelentősen csökkent Ukrajna lakossága, mivel mintegy 8 millióan kényszerültek elhagyni az országot a statisztikák szerint, míg az ország népessége 43,79 millió fő volt 2021-ben, azaz a háború kirobbanása előtt. Közülük több mint ötmillióan regisztrálták is magukat menekültként valamelyik európai országban az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) 2023. március 28-as adatai szerint. 1,5 millió ukrán menekültet vettek nyilvántartásba Lengyelországban, több mint 112 ezer főt Szlovákiába, közel 110 ezret Romániában, majdnem ugyanennyit Moldovában, míg hazánkban 34 280 menekült regisztrált menedékért. Eközben Németország közel 1 millió, Csehország kicsit több mint 500 ezer, Olaszország közel 200, Spanyolország 160, Franciaország bő 100, Ausztria 90 és Hollandia 85 ezer ukrán menekültnek adott otthont. A háború pusztítása vagy a kényszerű frontszolgálat elől menekülők elsősorban a békét keresik az Európai Unióban, és ehhez minden segítséget meg is kapnak, de aki hosszabb távra is berendezkedne a befogadó országban, mást is találhat. Munkát. Ugyanis az EU-nak irdatlan nagy szüksége volna most dolgos kezekre. Nem véletlen, hogy tavaly március 4-én a tagállamok teljes egyetértésével aktiválta az unió az átmeneti védelemről szóló irányelvet; ez a program már több mint egy éve segíti az ukrán menekültek integrációját, mert tartózkodási engedélyt, hozzáférést biztosít a munkához, a szociális juttatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a megfelelő szálláshoz és lakhatáshoz.

Drámai munkaerőhiány

Az európai munkaerőhiány problémája már évek óta jelen van, és egyre sürgetőbbé válik a megoldása. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2022 harmadik negyedévében az EU-ban 15,5 millió álláshely volt betöltetlen. Az előző év azonos időszakához képest ez 1,2 milliós növekedést jelent, és a legmagasabb érték, amit valaha feljegyeztek.

„A Covid–19-világjárványból való kilábalást a legtöbb tagállamban a munkaerőhiány meredek növekedése jellemezte. A gyors gazdasági fellendüléssel párhuzamosan 2021-ben hamar újra megjelent a munkaerőhiány, különösen bizonyos ágazatokban és foglalkozásokban. A munkaerőhiány 2021 végére az ipar, a szolgáltatások és az építőipar területén számos országban elérte vagy meghaladta a világjárvány előtti szintet, a csökkenő munkanélküliség és a munkaerőpiaci pangás közepette” – írja az Európai Bizottság tavaly novemberben kiadott együttes foglalkoztatási jelentésre irányuló javaslata. A dokumentumból az is kiderül, hogy azok a fő foglalkozási csoportok, amelyek 2021-ben hiányról számoltak be az EU-ban, az egészségügyhöz és a tartós ápolásgondozáshoz, az informatikához, a közlekedéshez, az építőiparhoz és a mérnöki szakmákhoz kapcsolódtak, de a zöldátálláshoz kapcsolódó egyes ágazatokban is megfigyelhető volt a szakképzett munkaerő hiánya. 2022 harmadik negyedévében a munkaerőhiány a szolgáltatások terén 35, az építőiparban 32, a feldolgozóiparban pedig 27 százalék volt. Országokra lebontva az uniós dokumentum szerint ugyanebben a negyedévben Németországban (42 százalék), Szlovéniában (41), Magyarországon, Lengyelországban (40) és Horvátországban (39 százalék) volt a legnagyobb hiány az iparban, míg a szolgáltatások terén Máltán (70 százalék), Hollandiában (61), Németországban és Írországban (49), Svédországban (48) és Finnországban (44 százalék) volt a legmagasabb. Hozzáteszik, a népesség elöregedése a munkaerőpiacra is negatív hatással van. A demográfiai trendek miatt az EU munkaképes korú (20–64 év közötti) népessége abszolút értékben csökkent az elmúlt évtizedben, a 2012. évi 269 millióról 2021-ben 264 millióra.

Van tudás és munkakedv is

A munkaerőhiány rontja az üzleti teljesítményt, és fékezi a gazdasági növekedést is. Több országban jelentős a hatása az árakra és az inflációra is, mivel a hiányzó munkaerő miatt a bérek emelkednek, amit az üzletek az árakban is tükröznek; nem csoda, hogy a háború elől menekülőkben sokan ennek a problémának a megoldását is látják.

– Az ukrán menekültek jellemzően magasan képzettek és konvertálható tudásuk van. Az egyetlen probléma a nyelvtudás hiánya lehet, de ez áthidalható – mondja a Demokratának Veres Kristóf György. A Migrációkutató Intézet vezető kutatója rámutat, Lengyelországban, ahol már korábban is számottevő ukrán diaszpóra alakult ki, gyorsan és gördülékenyen ment az újonnan érkezettek integrálása a munkaerőpiacra, annyira, hogy az általa megkérdezett politikusok egyhangúan azt mondták, többen is jöhetnek, munkahely is van bőven.

A kutató úgy látja, Magyarországra nem érkezett annyi ukrán menekült, hogy ez problémát okozzon, a hivatalos számok szerint mindössze 34 ezer fő regisztrált az átmeneti védett státusra, bár ennél vélhetően többen vannak.

– Különböző szakképzettségekkel jönnek, gyakran éppen azokkal, amelyek hiányszakmák Magyarországon, így hazánk akár jól is járhat, ha hosszabb távon maradnának és munkába állnának, főleg annak tükrében, hogy mekkora ipari beruházások készülnek a közeljövőben – húzza alá Veres Kristóf György.

A Migrációkutató Intézet egy márciusi elemzéséből az is kiderül, hogy Németország sem lő akkora bakot, mint a 2015-ös migrációs hullám során betelepítettekkel, ugyanis az ukrajnai menekültek 72 százalékának van felsőfokú végzettsége, és a Németországban tartózkodók körülbelül 78 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a későbbiekben biztosan vagy valószínűleg az országban szeretne munkát vállalni.

„Ehhez azonban szükséges a megfelelő nyelvtudás elsajátítása, amelyhez a Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal biztosítja az integrációs kurzusok ingyenes látogatását” – áll a tanulmányban, amelyből az is kiderül, 2022-ben rekordmagas volt a társadalmi beilleszkedést elősegítő tanfolyamokon és nyelvi kurzusokon való részvétel, 500 ezren látogatták a képzéseket, amelynek jelentős részét az ukrán menekültek tették ki. Kezdő orientációs tanfolyamon 24 500, integrációs tanfolyamon közel 229 ezer, szakmai nyelvtanfolyamon pedig közel 5000 ukrán menekült vett részt.

Ennek eredményeképp mind több ukrán tud kilépni a munkaerőpiacra, és várhatóan a kurzusok elvégzésével még többen fognak majd munkát vállalni. A 2022 novemberével lezáruló statisztikák szerint körülbelül 125 ezer ukrán állampolgárnak volt már bejelentett munkahelye Németországban, ami 67 ezerrel több, mint a háború kitörése előtt – összegzi a Migrációkutató Intézet.

Ismétli magát a történelem

A mostanihoz nagyon hasonló eseményeknek egyszer már szemtanúja volt Európa, mégpedig a kilencvenes években, a délszláv háború idején. Az 1991 nyarán kirobbant fegyveres konfliktus csaknem minden szempontból emlékeztet az orosz–ukrán háborúra. Kontinensünkön, közvetlen szomszédságunkban zajlott, és rengeteg, közel kétmillió polgári lakost kényszerített menekülésre. Hazánkba eleinte elsősorban magyarok érkeztek a Vajdaságból, illetve Észak-Szlavóniából, ám miután Vukovár elesett, a horvátok is tömegesen keltek útra az ország meg nem szállt területei, illetve Magyarország felé. 1992-ben a bosnyákok is megindultak, hamarosan már az összes menedékkérő 50 százalékát ők adták. Ekkor már nagyjából 50 ezer regisztrált menedékkérő tartózkodott Magyarországon, és ugyanennyien, ha nem többen voltak, akik nem jelentkeztek a hatóságoknál. Megtehették, hiszen ahogy most, hazánk akkor is nyitva tartotta a határait a szomszédban zajló háború elől menekülők előtt, még akkor is, amikor Nyugat-Európában kötelezővé tették a vízumot a bosnyákok számára. Ám ezzel nincs vége a párhuzamoknak. Tavaly február–márciusban jelentősen megnövekedett az autóforgalom az ukrán–magyar határ innenső oldalán és az M3-as autópályán is. A nyugaton élő rokonok, családtagok érkeztek a határon átjutó szeretteikért. Párducz Árpád, a Migrációkutató Intézet kutatója emlékeztet, a délszláv háború idején sem volt ez másképp.

– Legtöbben nem a délszláv háború hatá­sára vándoroltak ki Jugoszláviából, hanem már évekkel korábban Nyugat-Európába költöztek. A kivándorlást korábban állami szinten is támogatták különböző pragmatikus okokból, például hogy a társadalmi feszültségeket kordában tartsák – mondja a Demokratának a kutató, hozzátéve, évekkel a konfliktus kitörése előtt családtagokkal együtt elérte a másfél milliót a nyugaton, többnyire Németországban munkát vállalók száma. A jelentős diaszpóra később megkönnyítette a háborús menekültek elhelyezkedését; akárcsak ma, akkor is az építőipar volt a Balkánról érkezők legnagyobb felvevőpiaca, de a szolgáltató és az egészségügyi szektorban, például az idősek gondozásában is rengeteg munkalehetőség adódott – húzza alá Párducz Árpád. Azt is elmondja lapunknak, hogy Magyarországon 3-400 ezer menekült haladt át a háború kirobbanását követően, illetve később, amikor Bosznia-Hercegovinában is elkezdődtek a harcok, további 150-200 ezer ember érkezett, de a többség azonnal továbbhaladt Nyugat-Európába Ausztrián keresztül. Nálunk elsősorban a Vajdaságból érkezett magyarok maradtak hosszabb távon, nekik sikerült is beilleszkedni, és többségük nem is tért már vissza szülőföldjére. A háború miatt kivándorolt nem magyar népesség zöme viszont idővel hazatért, még Nyugatról is. Az orosz–ukrán háborúnak még közel sincs vége, de gyanítható, hogy hasonló folyamatok kezdődnek majd, ha elhallgatnak a fegyverek. Ahogy az a Migrációkutató Intézet tanulmányából kiderül, a Németországba érkezett ukrán menekültek körében 2022 augusztusa és októbere között készített felmérés szerint a menekültek több mint fele csak korlátozott ideig kíván Németországban maradni, legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy a háború végeztével szeretnének hazatérni. Mindössze 26 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy hosszú távon Németországban képzeli el jövőjét, 27 százalék pedig még nem döntötte el, hogy meddig akar maradni, azaz vélhetően a háború után – az európai munkaadók legnagyobb bánatára – az ukránok többsége a hazatérést fogja választani. Ez azonban a jövő zenéje, hiszen a tapasztalatok szerint a tényleges hazatérések száma számos tényezőn múlik. A konfliktus hosszú elhúzódása csökkenti a kedvet, hiszen az idő elteltével a menekültek gyökereket eresztenek új hazájukban. Meghatározó az is, hogy milyen állapotok uralkodnak majd az anyaországban a fegyverek elcsendesedése után. Egy erősen nacionalista, háborús oligarchák által vezetett Ukrajna például már aligha lenne vonzó egy magának biztos németországi egzisztenciát teremtő ukrán család számára.