Ha pár évvel ezelőtt felmérést végzünk arról, hogy kicsoda Abu Muszab al-Zarkáwi, százezerből talán ha egy ember tudta volna a választ. Aztán 2003 nyarán az amerikai csapatok bevonultak Irakba, és attól kezdve a jordániai születésű férfi világsztárokat megszégyenítő karriert befutva a hírek főszereplőjévé vált. Az amerikai propaganda az irakiak ellen elkövetett minden merényletet az ő nevéhez kötött. Később a civileket érő támadások megszaporodtával már akkor is rá mutogattak, ha petárda pukkant valamelyik iraki sikátorban. Akadtak ugyan kételkedők, akik valószerűtlennek tartották a Zarkáwi köré szőtt legendákat. Ők azonban a hírközlés perifériájára szorultak. Nemrég azonban a Washington Post olyan dokumentumokat közölt, melyek kipukkasztották a Zarkáwi-lufit.

Az amerikai propaganda szerint Abu Muszab al-Zarkáwi az Egyesült Államok második számú külső ellensége. A hírekben való szereplései számát szemlélve viszont úgy tűnik, magát a főgonoszt, Oszama bin Ladent is letaszította trónjáról. Ami nem kis teljesítmény, mivel míg az afgán hegységben rejtőző Bin Laden olykor videofelvételeken életjelet ad magáról, addig Zarkáwiról szinte kizárólag írott hírek látnak napvilágot, így alig akad valaki, aki tudná, hogy néz ki.

A Pentagon szerint Zarkáwi és terrorbrigádja az, aki rettegésben tartja Irak békés népét. Bush 2004. június elsején így írta le Zarkáwit: „Ez a fickó egy al-Kaida-tag, aki már Szaddám eltávolítása előtt is Bagdadban volt, és még ma is Irakban van. Mint tán emlékeznek, az a terve, hogy hidegvérű gyilkosságokkal elterjeszsze az erőszakot. Meg kell találnunk őt, és akkor az irakiakra szebb jövő vár.”

Egészen napjainkig a Zarkáwi utáni hajtóvadászat adott legitimitást a megszállók iraki jelenlétének. Pedig Zarkáwit illetően mindössze annyi volt bizonyított, hogy valós személy. Hogy fogott-e valaha fegyvert a kezében, valójában van-e köze a jelenleg Irakban uralkodó állapotokhoz, hogy egyáltalán él-e, hal-e, pusztán találgatások tárgyát képezte.

A találgatásoknak vége. Egy, a Washington Postban megjelent cikk szerint Zarkáwi nem több egyszerű árnyképnél, amivel a Pentagon riogatja a világot. Az írás bebizonyítja, hogy az amerikai vezetés dollármilliókat költött arra, hogy ellenségképet teremtsen polgárai számára, hogy aztán dollármilliárdokat felemésztő hadjáratokat indíthasson a saját maga által kreált fantom felkutatására. Arra, hogy ezzel mi volt a célja, a cikk nem tér ki. Ennek ellenére a taktika világos: hogy a mesterséges ellenségképpel Washington saját nagyhatalmi ambícióihoz elnyerje a világ támogatását.

A cikk szerzőjének birtokába jutott egy 2004-es belső katonai dokumentum, amely három módszert sorol fel a Zarkáwi-legenda ápolására. Az első, az egyszerű médiumok alkalmazása. A második, a 626-os elitalakulat látványos bevetése, amelynek feladata egyébként a volt baathista-vezetők levadászása. A harmadik pedig a PSYOP, ami amerikai katonai körökben a propagandamunkát jelenti. Ez utóbbi eredetileg az iraki embereket vette volna célba, de mint tudjuk, később a nyugati nyilvánosságot is behálózta. Hogy így történt, nem meglepő. Az iraki misszió amerikai főparancsnoka, George W. Casey tábornok az „otthoni”, vagyis amerikai és európai polgárokat nevezte meg a háború hatodik célpontjaként.

A PSYOP-program irányításával megbízott Kimmitt tábornok nyilatkozataiban, bár elzárkózott a részletes információk közlésétől, anynyit bevallott, hogy valóban volt egy felsőbb irányítású információkampány, melynek célja a Zarkáwi-mítosz megteremtése volt. Kimmitt szerint a célközönség elsősorban az iraki és másodsorban az amerikai nép volt.

A Zarkáwi-kampány pontos költségeiről nincsenek nyilvános adatok. Annyi mindenesetre bizonyított, hogy az Egyesült Államok 2004-ben 24 millió dollárt költött propagandacélokra Irakban, amit elsősorban rádió- és televízió-hirdetésekre, valamint Zarkáwi arcképével ellátott röplapokra költöttek. A terv sikeres volt. Egy, a Washington Post birtokába jutott, belső használatra kiadott katonai dokumentum „minden idők egyik legsikeresebb információs kampányaként” definiálta a műveletet.

A Washington Post leleplező cikke azonban egy valamit elfelejtett megemlíteni. Ez pedig a saját és a többi hasonszőrű sajtóorgánum szerepe a Zarkáwi-legenda felépítésében. Hiszen abban, hogy a Zarkáwi-projekt ilyen nagy karriert futott be a fejlett világban, az amerikai és az őt vazallusként követő európai médiumok játszották a kulcsszerepet. Ők voltak azok, akik a kezdetektől együttműködést véltek felfedezni Szaddám Huszein követői és Zarkáwiék között. Ők voltak azok, akik Fallúdzsa ostromát, melyben több ezer civil vesztette életét, az amerikaiak Zarkáwi-terrorhálózat elleni háborúja részeként definiálták. Ennek bizonyítására felesleges példákat és idézeteket kiragadni. A Washington Posttól, az Independenten és a Le Mondon át egészen a Népszabadságig vagy a Magyar Hírlapig minden „politikai korrektségre” törekvő orgánum a Pentagon szócsöveként funkcionált és funkcionál a mai napig. Azokat pedig, akik miután veszik a fáradtságot, hogy a dolgok mélyére tekintsenek, összeesküvés-elméletek gyártásával vádolják meg.

A taktika napjainkban sem változott. A szamarrai síita szent mecset ellen elkövetett robbantásos merényleteket, csakúgy mint a síiták sérelmére elkövetett vallási alapú támadásokat mind-mind Zarkáwi nyakába igyekeznek varrni. Szép teljesítmény mindez, egy olyan személytől, aki – mint az előkerült titkos dokumentumok bizonyítják – nem létezik, pusztán árnykép, az ördög falra festett képe. Az Irakban folyó emberi vér viszont nagyon is valódi. A robbantások, mészárlások nem szellemek, hanem valódi, hús-vér emberek művei.

Hogy ezek kik lehetnek, azt ma még nem könnyű bizonyítani. Azt igazsághoz viszont több apró momentum is közelebb vihet bennünket. Múlt év októberében Bászra városában iraki rendőrök lefüleltek két álruhás brit ügynököt, amint éppen egy autóbombát próbáltak üzembe helyezni. Arról pedig, hogy Washington, ha az érdekei úgy kívánják, szívbaj nélkül képes civileket gyilkolni, a dél-amerikaiak tudnának mesélni. Emellett egy valami biztos: az amerikaiaknak szükségük van egy pontosan körülhatárolható ellenségképre, hogy megmagyarázhassák iraki jelenlétüket. A részleteket összerakva így már nem nehéz rájönni, hogy kik is állhatnak az Irakban napjainkban elkövetett terrortámadások mögött.

A Washington Post írását követő napokban Donald Rumsfeld védelmi miniszter sajtótájékoztatót tartott. Egy kellemetlenkedő újságíró rákérdezett a PSYOP-program körüli hírek hitelességére. Rumsfeld vélhetően nem volt felkészülve a kérdése. Legalábbis erre utal a válaszul adott, vékonynak is alig nevezhető magyarázata, miszerint nem szabad mindent elhinni, mert „a terroristák nagyon ügyesen befolyásolják az amerikai sajtót”.

A védelmi miniszter nem hazudott. Csupán azt mulasztotta el részletezni, hogy kik ezek a terroristák. A Zarkáwi-lufi, a Washington Postban közölt információknak hála, kipukkadt. De mi van Oszama bin Ladennel? Hogy van és miképpen boldogul Omar molla a negyven feleségével? És ha már itt tartunk: igazából mi történt szeptember 11-én?

Sayfo Omar