Kadirov, az influenszer

„Lassan meg kellene érteni, hogy nem győzhetnek!” – üzente a minap Ramzan Kadirov csecsen vezető Telegram-csatornáján az ukrán vezetőknek és a médiának. Korábbi posztjaihoz hasonlóan most is kinevette a kijevi politikusokat, és mint mindig, leereszkedő hangnemben beszélt Ukrajnáról, melynek polgárait előtte ördögöknek nevezte. A Kadyrov95 név alatt jegyzett csatornáján a csecsen vezető rendszeresen posztol videókat, amelyekben az ukrán erőket azonnali megadásra szólítja fel. Néhányszor azt is állította, hogy ő maga is Ukrajnában tartózkodik. Gyakran foglalkozik Volodimir Zelenszkijjel, akit hol bohócnak tart, hol pedig „megértően” védelmébe vesz, azzal a feltétellel, hogy leteszi a fegyvert.

Miután Június elején Ramzan Kadirovot fogadta Szergej Sojgu védelmi miniszter, a csecsen vezető az új orosz taktikáról értekezett csatornáján. „Olyan taktikák dolgoztunk ki, amely jelentősen felgyorsítja a különleges műveletek offenzív manővereit” – írta saját magát fényezve. Minden bizonnyal arra utalt ezzel, hogy a Donbasz elfoglalásáért folytatott akcióik során az orosz erők taktikát váltottak, és már intenzív tüzérségi „puhítás” után indítják csak meg a páncélos és gyalogsági műveleteket. Az új módszer hatékonynak tűnik, és egyre több áldozatot követel az ukrán oldalon. Kadirov a „különleges katonai művelettel” kapcsolatban még kifejtette, kezdetben voltak ugyan hibák, hiányosságok, de most már menetrend szerint haladnak, és „felszabadítják” Ukrajnát „ezektől a csalóktól”.

Kadirov posztjainak stílusát jól mutatja, ahogy Telegram-csatornáján az Azov­sztal bevételét ünnepelte. „Ezt kellett volna Ukrajnából az Eurovíziós Dalfesztiválra küldeni! Ezek a művészek profibbak, mert gyakorlati színészi képzésben részesültek. Több tapasztalatuk van az előadásban, mert szinte mindennap kamera előtt kellett dolgozniuk. És még szánalmasabbnak tűnnek, mindezt smink nélkül, világítás nélkül, sőt Sztanyiszlavszkij rendszere nélkül” – írta bejegyzésében azután, hogy az Azovsztal parancsnokai feladták magukat az orosz fegyveres erőknek, gúnyosan hozzátéve, hogy a következő versenyt Doneckben, a Köztársasági Bíróság területén rendezzük meg számukra, ami igazán érdekes műsor lesz. De kiosztotta a csecsen had­úr Olaf Scholz német kancellárt is, aki szerinte úgy viselkedik, mint egy „skizofrén”, nem pedig mint egy államférfi. Megkapta a magáét Joe Biden is, hiszen az amerikai elnököt a világ legnagyobb háborús és gazdasági bűnösének nevezte. Ramzan Kadirov arról is elmélkedett, hogy Oroszország ma nem Ukrajnával és a banderistákkal áll háborúban, hanem a NATO-val. Nem lepődhetünk meg azon, hogy többször kapott a csecsen vezetőtől Lengyelország is. Mint nemrégiben például kifejtette, Ukrajna lezárt ügy, és már Lengyelország érdekli, és amennyiben megkapják a parancsot, hat másodperc alatt megmutatják, mire képesek.

Közben időről időre beszámol a csecsen különleges egység, az Ahmat hadi sikereiről is. Be-beszól az ukránoknak, hogy nem tudják elpusztítani őket, egyre több önkéntes jelentkezik hozzájuk, és már két ezred harcol Ukrajnában. „Nem telik el nap anélkül, hogy ne érkeznének jó hírek a frontvonalról” – kezdi sokszor a bejegyzését Kadirov, akit általában segédje, Apti Alaudinov tájékoztat az ukrán frontról. Ezeknek a tudósításoknak az alaphangja alapvetően gyerekes, dicsekvő, és általában az ellenfél gyalázásába, megalázásába torkollik. Egyik friss videójában Kadirov azokat a különlegesen felszerelt terepjárókat mutatta be, amelyeket a frontra küldenek, hogy ezzel is segítsék az Ahmat harcosait. A csecsenek egyébként a fronton is rá vannak kattanva az autókra. Az elmúlt négy hónapban többször is „eltemetett” parancsnokuk, Magomed Tuszajev például egy Porsche Cayenne-nal veretett le Ukrajnába, és előszeretettel szelfizik a kocsi előtt. Amikor pedig megszereztek egy ukrán parancsnoki járműt, hadi trófeaként Ahmat 95-ös rendszámmal felszerelve Groznijba vitték, és a város főterén állították közszemlére. A csecsen önkéntesek kapnak új egyenruhát és fegyvereket is. Kadirov folyamatosan propagálja azt is, hogy hány új önkéntes indul Ukrajnába, hogyan folyik a kiképzésük. Egyszer például arról írt, hogy az orosz különleges erők képzik ki a csecsen önkénteseket, akik fontos részét alkotják az Ukrajna ellen indított offenzív műveleteknek. S természetesen az önfényezés, a lojalitás demonstrálásának részeként mindig hozzáteszi mindehhez, hogy a csecsenek Ukrajnában dicsőséget hoznak a hazának. Ugyanebben a szellemben Kadirov nevetségesnek nevezte a nyugati országok ellene és családtagjai ellen bevezetett szankcióit is. Mint hangsúlyozta, ő csak a Mindenható és az orosz elnök szankcióitól tart.

Ramzan Kadirov a szokásos formáját hozza. Dicséri önmagát és népét, demonstrálja a lojalitását, buzdít, követel és fenyegetőzik. Kimondottan élvezi, hogy állandóan idézik, komolyan veszik, ő pedig játszik a világgal, és tudatosan provokál. Ma már ott tartunk, hogy az orosz állami propaganda nehézkességének fényében Ramzan Kadirov igazi influenszerré nőtte ki magát. Telegram-csatornáját már több mint kétmillióan követik. De a csecsenek nem csak az információs térben mutatják meg magukat. Jelzésértékű, hogy Kadirovot komoly médiafigyelem mellett személyesen fogadta Szergej Sojgu védelmi miniszter, a nemzetbiztonsági tanácsot vezető Nyikolaj Patrusev pedig Groznijba látogatott. Mindezt megtámogatva a fronton a csecsen egységek a legforróbb helyeken jelennek meg. Ott voltak Kijev alatt a hosztomeli reptér körül dúló harcoknál, Mariupolban és most Szjevjerodonecknél is. Ukrajnában egyébként a csecsenek sajátos belháborút is vívnak, hiszen az ukrán oldalon két olyan csecsen zászlóalj is harcol, amelybe a függetlenségpárti egykori gerillák vagy utódaik jelentkeztek. A nyugati országrészben pedig – talán Kadirov médiaszerepléseit ellensúlyozandó – a csecsen függetlenség ikonikus alakjának, Dzsohar Dudajevnek az idézeteivel jelentek meg óriásplakátok.

A csecsenek egyébként nemcsak a XIX. században és a XX. század végén az oroszok ellen vívott háborúikban mutatták meg, hogy milyen harcosok, hanem Moszkva oldalán is. Sokan hősként haltak meg a II. világháború ütközeteiben, az utóbbi időben pedig ott voltak a 2008-as grúziai, majd a 2014-es kelet-ukrajnai harcokban is, és katonai rendészként segítették az orosz csapatokat Szíriában. Az ukrajnai harcokban sokak szerint messze nem olyan félelmetesek, mint a hírük, ám aligha véletlen, hogy mindig a legkomolyabb harcok helyszínén bukkannak fel. Kemény és harcedzett katonákról van szó, akik nem először fognak fegyvert, és a függetlenségért vívott háborúikban az 1990-es években megizzasztották az orosz hadsereget is. Ez a nemzedék persze lassan kiöregszik, így a fiatalok éppen az ukrajnai háborúban eshetnek át a tűzkeresztségen.

Ez pedig azért fontos, mert Kadirov emberei, a „kadirovcik” az ukrajnai háború végeztével is a csecsen vezető emberei maradnak. Olyanok, akikre számíthat a belső rend fenntartásában, az esetleges tiltakozások keménykezű megfékezésében, és mindig emlékeztetik Moszkvát a mintegy két évtizede fennálló „megállapodás” betartására. A csecsen harcosok Mariupolban vagy Szjevjerodoneckben ugyanis kimondatlanul azt is üzenik a Kremlnek, hogy addig jó, amíg az ő oldalukon harcolnak. Meg persze az ukrán fronton védik a kaukázusi köztársaság kiváltságait is. Dől a pénz Csecsenföldre, és Moszkva azt is hagyja, hogy a Ramzan Kadirov helyi kiskirályként vagy inkább helytartóként azt csináljon, amit akar. Nem hivatalosan bevezette az iszlám törvénykezést és a többnejűséget, aki pedig az ellenkezésnek csak a legkisebb jelét is mutatja, annak nincs maradása. A jogsértéseket látva lassan már Moszkvában sem mindenki fordítja el a fejét, az ukrajnai vitézkedés azonban ezen is segíthet. A gazdasági előnyökért cserébe mutatott politikai lojalitás modellje megerősítve működhet tovább.

Ne gondoljuk egy pillanatig se, hogy Ramzan Kadirov és csecsenjei az orosz birodalom hívei lettek. Mint ahogy Ramzan Kadirov apjával, Ahmat Kadirovval az élen a csecsenek egy része az 1999-ben kezdődött második háború előtt is jól felfogott érdekből, számításból állt át az oroszok oldalára. Az ifjú Ramzan tizenéves korában még az oroszok ellen harcolt, és akkor vette át a köztársaság vezetését, amikor apját a függetlenségpártiak 2004-ben meggyilkolták. Azóta úgy tűnik, hogy hű követője és csodálója Vlagyimir Putyinnak, ez a lojalitás azonban törékeny, és Moszkva részéről komoly ára van. Ramzan Kadirov és a csecsenek ebben a háborúban nem azért mutatkoznak birodalmibbaknak a birodalomnál, mert megváltoztak volna. Értékelik, hogy Moszkva rengeteg pénzt ölt bele Csecsenföld újjáépítésébe, és széles körű autonómiát, otthon lényegében szabad kezet kapott Kadirov. A csecsen vezető ki is emeli, hogy ő csak Putyinnak tartozik elszámolással. Közben azt is látják, hogy ez a számukra idilli állapot addig áll fenn, amíg a birodalomnak jól megy. Ehhez jön még, hogy elemükben érzik magukat, ha véres háborúsdit játszhatnak. Azt is tudják azonban, sőt el is várják, hogy ennek a hangos hősiességnek meglegyen a jutalma. Bizonyítják a cárnak a hűségüket, jól szórakoznak, erősítik a hírnevüket, és mindezt nem ingyen.