Kazahsztán a magyar úton
Asztana a gazdasági diplomácia erősítésével segíti a befektetések növekedését.A világ ötven legfejlettebb országa közé törekvő Kazahsztán a magyar tapasztalatokat is felhasználva erősíti gazdasági diplomáciáját. Az ambiciózus tervek megvalósításához ugyanis még több külföldi tőkére van szüksége. Ezért a magyar gyakorlathoz hasonlóan stabilitást és kiszámíthatóságot ígérve, kedvezmények sorával csábítja az országba a befektetőket.
Fotó: shutterstock.com
Kazahsztán egyszerre gazdag és szegény. Gazdag, mert nemcsak olaja és gáza van, de 1225-féle ásványkincset is rejt a világ kilencedik legnagyobb kiterjedésű országának földje. És ennek ellenére szegény, mert közel három évtizeddel ezelőtti függetlenné válásakor óriási hátránnyal indult. Ebből a hátrányból már rengeteget ledolgozott, ám ahhoz, hogy tervei szerint 2050-re a világ ötven legfejlettebb országa közé kerüljön, tőkére, befektetésekre van szüksége.
Hogy mire alapozza ambiciózus elképzeléseit az országot 1991 óta elnökként irányító Nurszultan Nazarbajev? Mindenekelőtt azokra az eredményekre, amelyeket a majdnem 18 milliós közép-ázsiai ország függetlenné válása óta a gazdasági növekedés és a szociális körülmények javítása terén elért. A 2010-es évek elejéig több mint 160 milliárd dollárnyi befektetést fogadott, a kőolaj kitermelése háromszorosára, a földgázé az ötszörösére emelkedett, és a világ öt legdinamikusabban fejlődő gazdaságának egyikévé vált, miközben a versenyképességi rangsorban az 51. helyre jött fel. A nemzeti össztermék a 2000-es években átlagosan évi 7,6 százalékkal növekedett, így Kazahsztán 2012-ben beléphetett az ötven legmagasabb GDP-vel rendelkező állam közé. Az egy főre jutó éves GDP az 1998-as 1500 dollárról 2012-re 12 ezer dollárra emelkedett, ezt a növekedést azonban kissé megtörte a gazdasági válság, így ez a mutató jelenleg 10 ezer dollár körüli. A lakosság átlagjövedelme a tizenhatszorosára nőtt a függetlenség elnyerése óta, a nyugdíj a tízszeresére, miközben a létminimum alatt élők száma a hetedére, a munkanélkülieké pedig a felére csökkent.
Ám, mivel ez a növekedés az export mintegy négyötödét kitevő energiahordozóknak köszönhető, az olajárak 2014-es zuhanása magával rántotta a tengét, a gazdaság súlyos válságba került, és csak lassan ébredezik. A Világbank adatai szerint 2015-ben és 2016-ban csupán 1,2, illetve 1,1 százalékkal nőtt a nemzeti össztermék. Ezt 2017-re ezt sikerült 4 százalékra feltornázni, 2018-ban pedig már 4,1 százalékkal bővült. Az idei év első hónapjában a növekedés 2,9 százalékos.
Befektetések nélkül azonban nem gyorsulhat fel a növekedés, a modernizáció és az új technológiák mellett sok pénz kell a gazdaságban elengedhetetlen szerkezetváltáshoz is. Mert Kazahsztán nem akar örökké az energiahordozók és a nyersanyagok exportjára alapozni. Első lépésként fejlesztené a feldolgozóiparát, ezzel párhuzamosan pedig az alternatív energiaforrások kutatását célzó átgondolt programnak köszönhetően „zöldül” az energetikai szektor. Nem véletlen, hogy Kazahsztán a természetes energiaforrások jegyében 2017-ben világkiállítást rendezett. Aztán a többi ágazat, köztük a mezőgazdaság fejlesztése kerülhet előtérbe. A kazah gazdaság legmeghatározóbb elemeinek ugyanis az energiahordozó-lelőhelyek, valamint a termőföldek tekinthetők, így az ezekre épülő kitermelő ágazatok jelentik a gazdaság motorját.
De mit tud ajánlani Kazahsztán a befektetőknek? Mindenekelőtt azt, hogy az utóbbi pár év gondjai ellenére a posztszovjet térség egyik legerősebb és legdinamikusabban fejlődő gazdasága az övé. Emellett politikai és gazdasági értelemben stabil és kiszámítható. Nem véletlen, hogy a gazdasági szerkezetváltás lassúságát látva Nazarbajev elnök a napokban a kormány feloszlatásával próbált új lendületet adni a fejlődésnek. Ne felejtsük el, hogy a hatalmas olaj- és földgázlelőhelyek mellett az ország világelső a cink-, a volfrám- és a barit-, második az ezüst- és az urán-, harmadik a réz-, valamint a fluorit-, negyedik a molibdén- és ötödik az aranybázis terén. Vonzóvá teszi Kazahsztánt földrajzi elhelyezkedése is. De a kínálat gazdagsága és a geopolitikai fekvés mellett legalább ennyire fontos, hogy mennyire vonzó a befektetői környezet. A DoingBusiness ezt felmérő rangsorában Kazahsztán 190 ország közül a 36. helyen áll.
Aligha meglepő tehát, hogy az elmúlt évtizedben érkezett 264 milliárd dollárnyi közvetlen befektetés nagy része éppen az energetikai, valamint az ásványkincseket bányászó és feldolgozó ágazatokba érkezett. A kazah állam azonban szeretné a tőkét a többi, köztük mindenekelőtt az agrárszektor felé is terelni, amelyhez különféle támogatásokat és elsősorban az adózás terén kedvezményeket nyújt. Ezeknek köszönhetően 2018 első fél évében 15,4 százalékkal nőtt és 12,3 milliárd dollárt tett ki a beáramló tőke nagysága. Ezek a befektetések már jelentős részben a feldolgozóipart erősítették.
Az állam és a befektetők érdekeinek szinkronizálását több szervezet és minisztérium is segíti. Így a világban uralkodó trendekhez alkalmazkodva, a közelmúltban mások mellett a magyar tapasztalatokat is felhasználva már a külügyminisztérium is erős külgazdasági profilt kapott. A befektetéseket koordináló szervezetek közül kiemelkedik a szolgáltatások sorát nyújtó Kazakh Invest, amely egyebek mellett a tőkét nagy kedvezményekkel csábító 11 különleges gazdasági övezett működését is összefogja. Tavaly e szervezet égisze alatt 3,1 milliárd dollár értékben 27 befektetés indult el, és jelenleg 39,6 milliárd dollár nagyságrendben 157 projektet fog össze.
Hogy mennyire ambiciózusak a kazah tervek, azt mutatja az Astana Expo 2017 területén még tavaly év elején dubaji mintára felállított nemzetközi pénzügyi központ (MFCA). A Nazarbajev elnök által felvetett központ ötlete külföldi tőkéből valósult meg, és a kulcspozíciókat britek töltik be. A régióban példátlan adózási és bérleti kedvezményeket nyújtó központban a hivatalos nyelv az angol, mint ahogy a belső független bíráskodás is az angol jogi normákon alapul. Már a megnyitás előtt 55 cég regisztrálta itt magát, 2020-ig pedig ez a szám a tervek szerint 500-ra emelkedhet. Kazahsztán ezzel bekapcsolódott a Torontótól Tokión át New Yorkig az egész világot behálózó pénzügyi központok sorába. A közép-ázsiai piacokra, az Eurázsiai Gazdasági Unióra, a Kaukázuson túli területekre és a Közel-Kelet országaira egyaránt rálátással bíró különleges földrajzi fekvését kihasználva Asztana a széles értelemben vett régió pénzügyi és kereskedelmi központjává és az itt futó új selyemút révén Nyugat-Kína és Európa közötti híddá válna.
Az eddigi eredmények, a geopolitikai fekvés és az ambiciózus tervek a jövőben komoly szerepet biztosíthatnak neki Közép-Ázsiában. Ez lehetőséget kínál az Asztanában a legnyugatibb testvéreknek tartott Magyarország számára is. Erre az érzelmi közösségre alapozva talán a gazdasági kapcsolatok is ütemesebben fejleszthetők. Mert szép dolog, hogy Asztana tanulhatott a közép-európai átmenet tapasztalataiból, és ugyanúgy a gazdasági diplomáciára helyezi a hangsúlyt, ám a hasonló gondolkodás egyelőre a stratégiai partnerség és a gyakori kölcsönös látogatások ellenére is kevés konkrét eredményt hozott.
A kereskedelmi forgalmat, a befektetéseket tekintve a csehek, a lengyelek és a románok is jobban állnak. Sokat segíthet ezen, hogy Magyarország a még 2015-ben 40 millió dolláros tőkével a befektetések támogatására létrehozott alap mellett 450 millió eurót különített el a közös gazdasági és kereskedelmi projektek élénkítésére, hátterének biztosítására. De az éledés jele az is, hogy a több mint tíz éve a kazah piacon jelen lévő Mol is befektetett már mintegy 200 millió dollárt a Fedorovszkij nevű olajmezőn lévő lelőhelyek feltárásába és kiaknázásába.
A kazah terveket figyelve komoly lehetőségek nyílnak az együttműködésre, a befektetésekre az agrárszektorban is, és Varga Mihály tavasz végén esedékes látogatásán talán már konkrét projektekről is szó lesz. Ez idő tájt ugyan a két ország jégkorongozói az asztanai világbajnokságon éppen azért feszülnek majd egymásnak, hogy melyikük jusson fel a legnagyobbak közé, a két ország kapcsolatát azonban nem a versengés, hanem immár stratégiai együttműködés jellemzi. Ezt a keretet kellene valódi tartalommal megtölteni. Nagy lépés volt ezen az úton, hogy már van közvetlen légi összeköttetés a két ország között. A következő cél az, hogy e járatokat ne csak turisták, hanem üzletemberek is használják.
