Az erdélyi város belvárosi unitárius templomában megtartott ünnepségen az erdélyi országgyűlés 1568. január 13-i tordai határozatára emlékeztek, amely Európában elsőként rögzítette törvényben a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jogot.

Hirdetés

Kelemen Hunor beszédében rámutatott: a tordai ediktum „szembenézett azzal, hogy az Istenbe vetett hit közös, de formája változó”, és ezt nem lehet hatalmi eszközökkel irányítani, de nem is kell.

Hangsúlyozta: a tordai országgyűlés bátor politikai döntés hozott, mert korlátot szabott a hatalomnak. Kimondta, hogy van egy tér, ahova az államnak nem kell belépnie. „Mert ahol a hitet az állami hatalom gyakorlásának eszközévé teszik, ott előbb-utóbb minden mást is azzá tesznek. És ahol a lelkiismeret szabadsága sérül, ott a közösség körül lassan elfogy a levegő” – jelentette ki.

Hozzátette: a különbözőség nem szüntethető meg anélkül, hogy magát az együttélést ne rombolná le, a szabadság mindig mások jelenlétében nyer értelmet, csak akkor létezik, ha a másik szabadságát is elismeri.

Kapcsolódó cikkünk

Kelemen Hunor párhuzamot vont a tordai ediktum és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata között, kijelentve: „a megfogalmazás változik, az alapállítás nem: a szabadság ott kezdődik, ahol az emberi méltóság érinthetetlen”.

Ciprian-Vasile Olinici, a román kormány egyházügyi államtitkára beszédében kifejtette: a tordai döntés olyan mérföldkő, amely nemcsak Erdély történetében, hanem az alapvető jogok és szabadságok európai történetében is meghatározó. Lényege mélyen időszerű: annak elismerése, hogy a felekezeti sokféleség nem fenyegetést jelent a társadalmi rend számára, hanem olyan valóság, amelyet párbeszéddel, toleranciával és világos szabályokkal kell kezelni.

A tordai ediktum egyházi jellegén túlmutató jelentőségét hangsúlyozta Nicusor Dan román államfő is a megemlékezésre küldött üzenetében. Mint írta, a törvény a közös felelősség elvét nyilvánítja ki, miszerint „az egység a sokféleségben” a társadalmi szolidaritás, stabilitás, bizalom és béke alapja.

A tordai döntés és az unitárius egyház alapításának 458. évfordulójával kapcsolatban Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke a múltba nézés jelentőségéről és az igazi megértés fontosságáról beszélt. Bejelentette, hogy az unitárius egyház 2026-ot a küldetés éve mellett Balázs Ferenc-évvé nyilvánítja az erdélyi unitárius lelkész-író születésének 125. évfordulója alkalmából.

Yoshinori Shinohara buddhista lelkész, a Religions for Peace nemzetközi szervezet japán tagszervezetének főtitkára a tordai ediktum világszintű jelentőségét hangsúlyozta, és a szervezetnek az erőszak megfékezésére irányuló, békét elősegítő nemzetközi tevékenységét ismertette.

Az istentiszteleten a magyar és a román történelmi egyházak képviselői mellett a buddhista és a muszlim vallás képviselői is imát mondtak, majd Mátéfi Timea énlaki és Solymosi Alpár csíkszeredai unitárius lelkész prédikált.

Az ünnepségen a Magyar Unitárius Egyház által alapított János Zsigmond-díjat is átadták. A kitüntetést Balázs Mihály irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem emeritus professzora vehette át. A díjazottat Kovács Sándor, a Protestáns Teológiai Intézet rektora méltatta.

Mint elhangzott, a díjazott tudományos életműve irányadó az erdélyi antitrinitarizmus, a 16-17. századi vallási tolerancia és az unitárius eszmetörténet kutatásában, ugyanakkor iskolateremtő munkásságával megmutatta nemzedékek számára, hogy „múltunkat a maga bonyolultságában érdemes ismernünk”.

Balázs Mihály kijelentette: nem unitáriusként és nem erdélyi emberként a kutatói közössége nevében veszi át az egyetlen unitárius fejedelemről elnevezett díjat.

Az istentisztelet Dávid Ferenc szobránál zárult, ahol Farkas Emőd főgondnok mondott beszédet. Rámutatott: a vallásszabadság nem magától értetődő, hanem folyamatosan újraértelmezett felelősség, „élő gyakorlat, mely csak addig létezik, amíg nap nap után élünk vele”.

Az ünnepség az egyházalapító unitárius püspök szobrának megkoszorúzásával zárult.