A 45 éves államfő olyan nagy kihívással néz szembe, amilyenre Mexikó függetlenségének kikiáltása óta nem volt példa. Az új elnök megválasztását követő köszönőbeszédében egyik fő feladataként a szervezett bűnözés elleni fellépést nevezte meg és leszögezte, hogy nem köt alkut a bűnözőkkel. Pena 40 ezer fős, a hadsereg tagjaiból kiválogatott fegyveres alakulat felállítását ígérte, melynek elsődleges feladata a fegyveres bandák elleni harc lesz. Szeme előtt Mexikóváros sikertörténete lebeg, mely a hatóságok hasonlóan radikális fellépésének köszönhetően mára biztonságos várossá vált, ahol a bűnelkövetési ráta alig fele az országos átlagnak.

A 2006 óta tartó drogháborúkban közel 60 ezer ember vesztette életét. Az eddig legvéresebb év a tavalyi volt, amikor az áldozatok száma meghaladta a 12 ezret. Eközben az elkövetőknek mindössze négy százaléka került börtönbe.

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a határ-menti Ciudad Juárez városában egy év alatt több embert öltek meg, mint amennyi az afganisztáni hadszíntér civil áldozatainak a száma volt. Az országot tizenkét éve kormányzó konzervatív Nemzeti Akciópárt (PAN) két államfőjének nem hogy nem sikerült sarokba szorítaniuk a kábítószerkartelleket, de azok a rendőrség és a hadsereg soraiba is beférkőztek. Ráadásul minél keményebben léptek fel a hatóságok a bűnözők ellen, a harc annál véresebbé vált. Míg korábban leginkább a fegyveres leszámolások voltak divatban, mára már nem ritkák a lefejezések és csonkítások sem. Nem csoda, hogy a mostani elnökválasztáson a PAN jelöltje, Vázquez Mota a harmadik helyre csúszott vissza kihívóival szemben.

Pena Nieto személyében így tizenkét év után újra az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) jelöltje foglalhatja el az elnöki széket. A PRI jelöltjei 71 éven keresztül vezették az országot. A korábbi gyakorlat szerint az elnököt egyetlen mandátumra választották, majd a távozó elnök egyszerűen kijelöltje saját utódját. A „rendszerváltás” 2000-ben jött el, amikor a PAN színeiben induló Vicente Fox szerezte meg az elnöki posztot. Hat évvel később ugyancsak a PAN jelöltje, Felipe Calderón győzedelmeskedett. Most azonban a mexikóiak ismét a PRI emberét juttatták hatalomra.

A bűnözési statisztikák ellenére hiba lenne Mexikót a bukott országok közé sorolni. Miközben az utcákon fegyver az úr, és egyes településeken a lakosok sötétedés után nem mernek kilépni házaikból, az ország gazdasága virágzik. A komolyabb bevételt jelentő ágazatok közül egyedül a turizmus szenvedett jelentősebb visszaesést az évek óta tomboló erőszak miatt. Mexikó fő bevételi forrásának, az olaj árának emelkedése azonban jócskán kompenzálta a veszteségeket. Az elmúlt két évtized alatt az egy főre jutó GDP 40 százalékkal gyarapodott, 2011-ben a gazdaság 4,5 százalékkal nőtt, egyedül 2010-ben pedig hétszázezer (!) új munkahely keletkezett. Mióta az olajipart megnyitották a magánbefektetők előtt, a külföldi vállalatok is egyre szívesebben fektetnek be az országban. Az elmúlt évek során az állami alkalmazottak nyugdíjai nőttek, a középosztály pedig egyre szélesebb. A munkalehetőségeknek köszönhetően, egy idei áprilisi felmérés szerint az Egyesült Államokba irányuló emigráció jelentősen csökkent a korábbiakhoz képest.

A kedvező gazdasági mutatók ellenére azonban az államigazgatás továbbra is a húsz évvel korábbi hagyományokat tükrözi. Nem telik el úgy egy év, hogy ne robbanna ki korrupciós botrány, vagy ne kerülnének nyilvánosságra drogkartellek által megvesztegetett politikusok ügyei. A helyzetet jól mutatja, hogy még az amerikai Wal-Mart áruházláncról is kiderült, hogy kenőpénzt fizetett terjeszkedésének engedélyeztetése érdekében. Nem véletlen, hogy az elnöki hivatalban a mexikóiaknak alig 13 százaléka, a rendőrségben pedig mindössze 6 százaléka bízik.

A drogkartellek a sajtót is rettegésben tartják. Miután az elmúlt évek során több tucat újságíróval és oknyomozóval végeztek fegyveresek, az öncenzúra állandóvá vált a médiában. A biztonsági helyzet, de különösen a drogcsempészet kérdése az ország északi szomszédját, az Egyesült Államokat is súlyosan érinti. A mexikói drogkereskedelem ugyanis elsősorban amerikai piacra dolgozik.

Az elmúlt évek során számos kormányközi megállapodás és akcióterv született a kartellek megzabolázása érdekében. Ezek többsége azonban nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Eső után köpönyeg. Noha a problémák gyökeréről kevés szó esik, nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a mexikói drogkartellek felemelkedése közvetett módon éppen az amerikai gazdaságpolitika eredménye.

Mexikó az Egyesült Államok harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, mely déli szomszédja importjának 65 százalékát vásárolja fel. 1977 és 1981 között az Egyesült Államok gazdasága kisebb válságot élt át, a munkanélküliség nőtt, az import pedig csökkent. Az olaj, ezüst, kávé, gyapot, réz és más Mexikóból származó termékek ára csakúgy, mint a délre irányuló turizmus, csökkenni kezdett. A mexikói állam külföldi, elsősorban amerikai kölcsönökkel próbálta elkerülni a csődöt. Az 1982-es költségvetésnek több mint harmadát fedezték ily módon. A mexikói vezetők azt remélték, hogy a turizmusból, exportból származó bevételek középtávon elegendőek lesznek a kölcsön törlesztésére, a bankok pedig tekintettel az ország olajexportjára, hajlandóak lesznek rugalmas feltételeket biztosítani a visszafizetésre.

Reményeik azonban szertefoszlottak. Az amerikai állam, hogy lassítsa az inflációt, megemelte a dollár értékét, a kamatok elszabadultak, a mexikói gazdaság pedig kis híján padlóra került. Az emberek dollárra váltották vagy külföldre menekítették pezójukat, az ország gazdasága majdnem összeomlott. Innentől datálható a különféle bűnbandák felemelkedése, mivel a kábítószerbiznisz könnyű bevételt jelentett a reményvesztett fiataloknak.

Helyzetüket a regionális viszonyok átalakulása is erősítette. A 80-as évekig kolumbiai kartellek uralták az Egyesült Államokba irányuló drogcsempészetet. A fokozódó amerikai nyomás miatt azonban egyre inkább rákényszerültek terepük feladására. Miután 1993-ban az amerikai különleges erőkkel együttműködő kolumbiai hatóságok meggyilkolták a kolumbiai drogcsempészet fejének tartott Pablo Escobart, eljött a mexikóiak ideje. A különböző kartellek hamar ellenőrzésük alá vonták a Kolumbiából Egyesült Államokba tartó kábítószer útvonalát. Mára az Amerikában forgalomban lévő drogok 90 százaléka Mexikóból érkezik. Ezzel egy időben észak felől fegyverek áramlanak Mexikóba. A liberális amerikai fegyvertartási törvények miatt a mexikói bandák könnyen jutnak egyszerűbb, utcai harcok során használt lőfegyverekhez.

A drog igen jó üzlet. Mexikói hatóságok becslése szerint a drogból származó jövedelem évi 50 milliárd dollárra rúg, mely a mexikói költségvetés három százalékával egyenértékű. A drogbárók pénzük jelentős részét amerikai bankokban mossák tisztára. Az amerikai hatóságok szerint a szigorú intézkedések ellenére az illegális pénzmozgásoknak csupán egy százalékát sikerül lefülelni. Tennivaló tehát a határ mindkét oldalán lesz még bőven.

Sayfo Omar