Keresztút helyett ramadán

A karácsonyi díszkivilágításon is túltesznek Frankfurtban, a város sétálóutcáján, az Alte Oper környékén látható ramadáni fények, amelyek a város polgármestere, Nargess Eskandari-Grünberg (Zöldek) szerint „az egység fényei, amelyek a diszkrimináció, a muszlimellenes rasszizmus és az antiszemitizmus elleni kiállást jelképezik”.

Hasonló a helyzet Kölnben is, a híres kölni dóm városának muszlimlakta városrészét idén először ramadáni fényfüzérek díszítik. Köln feladta magát, legalábbis ez derül ki a közösségi médiában keringő reakciókból:

„Erre nincsenek szavak.” „Lassan már azt kérdem magamtól, kinek kell itt integrálódnia?”, teszi fel a kérdést az egyik hozzászóló.

A német közmédia (WDR.de) egyik véleménycikke szerint most jött el az ideje a német ramadánnak. Az iszlám ugyanis Németország része. „Csak az a kérdés, hogy ezt a németek figyelmen kívül hagyják-e, vagy gazdagodásként ünneplik”, írja a szerző, aki szemlátomást az utóbbi csoportba tartozik.

A helyzet úgy áll, hogy Frankfurtban nyolcvanezer muszlim él. Frankfurtra és Kölnre is igaz, hogy e nagyvárosok lakóinak egyharmada már nem német, és a városlakók több mint fele migrációs hátterű, ami azt jelenti, hogy a szülei közül legalább az egyik bevándorló volt. A bevándorlók zöme uniós országokból érkezett, de sokan vannak Európán kívülről. A legaggasztóbb a helyzet az iskolákban, ahol egyes városrészekben, a kisiskolások körében már többségbe kerültek a muszlim gyerekek.

E számok tükrében nem meglepő, hogy az Ufuq nevű iszlám szakközpont, amelyet a német családügyi, ifjúsági minisztérium több mint kétmillió euróval támogatott, arra szólította fel a tanárokat, hogy ne tekintsék többé az iskolát „vallásilag semleges” intézménynek: az óratervezést az iszlám kultúrához kell igazítani!

Ami a ramadáni böjtöt illeti, az Ufuq például azt kéri a tanároktól, hogy ne keltsék a böjtölő diákokban azt az érzést, hogy amit tesznek, egészségtelen. Ramadán idején napkeltétől napnyugtáig tilos enni, inni – vizet sem szabad.

Az Ufuq mellett egyes szövetségi tartományok is iránymutatásokat adtak ki a ramadán idejére a muszlim diákokkal való bánásmódról. A rajna-vidék-pfalzi oktatási minisztérium felhívásából részletet közölt a Nius.de. A minisztérium közlése szerint „az egész napos böjtölés kihat a teljesítményre és a koncentrálóképességre. Ez különösen akkor jelent problémát, ha olyan időszakra esik, amikor dolgozatot íratnak. De testnevelésórán is hozzá kell igazítani a terhelést ezekhez a keretfeltételekhez, a böjtölő diákok ugyanis napközben nem vehetnek magukhoz semmilyen folyadékot, még vizet sem. Figyelembe kell venni, hogy az iszlám felfogás szerint nincs tiltva a böjt a pubertáskor előtt. Ezért rugalmas megoldásokra van szükség, hogy biztosítva legyen a tanulók teljesítőképessége, különös tekintettel a dolgozatíratásokra”, áll a minisztérium levelében.

A közösségi médiát is ellepték a ramadáni dekorációk, amelyeket ki lehet függeszteni az osztálytermekben; a ramadán-munkafüzetek és tanárok, akik a ramadán ünneplésére szólítanak fel. Egyikük Gina Waibel az Instagramon. Rendszeresen tesz közzé videókat és cikkeket, amelyek az iszlám rituálékra tanítják a gyerekeket. Munkafüzeteiben a kislányokat például teljes fátyolban ábrázolja.

Nem tudni, hogy vajon az oktatási minisztérium felhívására cselekedett-e az a két ügybuzgó tanárnő, aki egy Frankfurt közeli iskolában megtiltotta az ötödikes diákoknak, hogy az órán vizet igyanak. A tiltást azzal indokolták, hogy a 27 tanulóból hárman böjtölnek, és tekintettel kell lenni rájuk. Mivel tíz-tizenegy éves gyerekekről van szó, normális esetben a vizeskulacsuk ott van a padon, és ha szomjasak, isznak. De a ramadán alatt a német gyerek sem ihat, számolt be róla egy felháborodott édesapa a Nius.de portálnak az esetről. Később kiderült, hogy a pedagógusok önálló akciójáról volt szó, az iskolavezetés nem írt elő ilyesmit.

A németek egy része valami felfoghatatlan megfelelési vágytól vezérelve igyekszik túlteljesíteni a normát. Tény, hogy a demográfiai változások egyértelműen az elmuszlimosodás irányába hatnak. Egyértelműen erre utalnak a fenti példáknál csakúgy, mint a sertéshúsmentes iskolai menzák, az iszlám egyetemi imatermek vagy a kölni müezzin. A ramadáni díszkivilágítás a köztereken még nyilvánvalóbbá és mindenki számára láthatóvá tette a muszlimok egyre nagyobb térnyerését. Beszédes, hogy a kölni müezzinhez hasonlóan a ramadáni fényfüzéreket sem kérte egyetlen mecset sem, a város önkormányzata saját kezdeményezésre hagyta jóvá őket.

A német közbeszédben folyamatos vita zajlik arról, hogy az iszlám Németország része-e. Vagy inkább fordítva van, Németország lett valamiképp az iszlám része? Az mindenképpen bizonyos, hogy a német lakosság véleménye markánsan eltér a sokszínűséget és toleranciát hirdető, fennkölt politikai állásfoglalásoktól. Jól mutatja mindezt, hogy az RTL Aktuell felmérése szerint a megkérdezettek 92 százaléka nem ért egyet a ramadáni díszkivilágítással. Ugyanerre az NTV felmérésében a megkérdezettek 94 (!) százaléka válaszolt nemmel. Ettől függetlenül felkapcsolták a díszfényeket.

Minden frankfurti ismeri a Freßgasst, magyarul „zabálóutcát”. A sétálóutca a gasztronómiai élvezetek Mekkája, szó szerint. Félholdak, díszkivilágítás, Happy Ramadan feliratok és Allahu Akbar kiáltások. A zabálóutca idén tavasszal a muszlim böjt központjává vált. Arra feltehetően nem gondolt senki, hogy mit keresne itt egy muszlim, aki egész nap nem ehet és nem ihat. Nyilvánvalóan semmit, úgyhogy az utca napközben eléggé kihalt. Az üzleteknek jelentős bevételkieséssel kell számolniuk. Az egyik fodrászüzlet tulajdonosa nyíltan elmondja a Nius.de riporterének, hogy a németeknek egyáltalán nem tetszik ez az átalakulás, és mind kényelmetlenebbül érzik magukat. Az ő üzletére is felszerelték a díszkivilágítást, amire a város 75 ezer eurót költött. Toni Papadopoulos dohányboltot üzemeltet a sétálóutca közelében egy mellékutcában. Ő maga görög ortodox, és szégyennek tartja, hogy egy keresztény ország saját vallása ennyire visszaszorulóban legyen, miközben „mások nyomulnak.” A legtöbben azonban nem nyilatkoznak, legfeljebb annyit, hogy már így is épp eléggé felidegesítették magukat.

Mert miközben az adventi vásárokat több városban téli vásárrá nevezték át, a Szent Márton-napi felvonulásokat fényfesztiválra, a középületeken és az osztálytermekben a kereszteket letakarták vagy eltávolították, az adventi vásárokat betonoszlopokkal és hálókkal vették körbe, hogy ne tudjon valami muszlim ámokfutó kamionnal a forralt bort kortyolgató vagy körhintázó tömegbe hajtani, addig ugyanott, ugyanabban a belvárosban ramadáni fények gyúlnak. Mindeközben a keresztények legnagyobb ünnepéről, a húsvétról, a megelőző nagyböjtről, a húsvéti készülődésről kevés helyen esik szó…

A fősodrú médiában egymást érő ramadánt éljenző nyilatkozatok rámutatnak a németség súlyos identitásvesztésére. Végül is mihez kellene igazodniuk, hová kellene integrálódniuk a migránsoknak, ha a helyi kultúra halott? Ha a német identitást, a hagyományokat, a kereszténységet a helyiek megtagadják? Ha már nincs közösség, se vallási, se kulturális értelemben, ha már nincs nemzet, sőt már konszenzus sincs arról, hogy mi is az a nemzet, akkor óriási vákuum keletkezik. Ez a vákuum egyre növekvő szívóhatást fejt ki a nagyon is élő, erős és terjeszkedni vágyó iszlámra. És Galilei óta tudjuk, hogy a természetben légüres tér nem létezik, mert a természet a vákuumot nem tűri, ezért megtölti, amivel tudja.