Kézi vezérlés

„Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket égetnek.” Heinrich Heine 1820-as jóslata 1933-ra vált valóra, amikor Joseph Goebbels náci propagandaminiszter vezetésével több tízezer könyvet égettek el. A hatalom akkor a „német szellem ellen” fellépő írók műveit listázta. Ma viszont olyan művek kerülnek indexre, amelyek a német kormány szerint veszélyt jelentenek a fennálló rendre. Mert fellépnek például az illegális bevándorlással szemben, vagy leleplezik a kormány propagandagépezetét. Indexen voltak például Udo Ulfkotte művei (ezt feloldották az író halála után), de a kormány hadat üzent az ellenzéki sajtó- és propagandakiadványoknak is.

Van egy szervezet Németországban, amely a családügyi, idősügyi, nőügyi és ifjúságért felelős minisztérium felügyelete alá tartozó önálló hatóság. A hivatal neve lefordítva: az ifjúságot veszélyeztető médiumok szövetségi ellenőrző pontja (BPjM). A bonni székhelyű szervezet feladata, hogy megvédje a fiatalokat a káros tartalmaktól.

Csakhogy ennél jóval többről van szó. A gyermek- és ifjúságvédelem égisze alatt a BPjM nyíltan cenzúráz: gyakorlatilag elnémítja a rendszer kritikusait és az ellenzéket. Közel tízezer mű egyetlen év alatt, köztük ellenzéki zenekarok dalai, rendszerkritikus szerzők művei, történelmi témákkal foglalkozó könyvek.

A konkrét lista azonban nem érhető el. Az interneten keringenek ugyan különféle összeállítások az indexre tett művekről, de hivatalos összeírás a világhálón nincs. Csak a BPjM nyomtatott közlönyéből tájékozódhatnak a terjesztők.

Az indok: „A demokratikus Német Szövetségi Köztársaságban (…) a hatóság el szeretné kerülni, hogy egy ilyen lista piacot teremtsen, illetve keresletet gerjesszen. A jogi szabályozás egyértelmű: az eladó felelőssége, hogy mit árul a boltban vagy magánemberként a piacon, ha pedig indexre tett könyvet árul, a terjesztésért büntethető.”

A BPjM 2016-ban az indexre tett tartalmak kapcsán többek közt az alábbi okokra hivatkozott: kemény pornográfia, a náci eszmék dicsőítése, a náci ideológia propagálása, a rasszizmus, az antiszemitizmus terjesztése, illetve alkotmányellenes szervezetek jelképeinek terjesztése. 59 esetben néplázítás volt az indok, 55 esetben fajgyűlöletre való felbujtás, 19 esetben az emberi jogok megsértése, 13 esetben bizonyos népcsoportok diszkriminálása.

2017-ben is hasonló magyarázatok szerepeltek a BPjM statisztikájában. 2018-ban egy újabb indokkal gazdagodott az okok tárháza: egyes emberek vagy csoportok leértékelése, diszkriminálása valós vagy vélt csoportspecifikus ismertetőjelek alapján, mint például a származás, bőrszín, etnikai hovatartozás, vallás, szexuális orientáció.

Ez a magyarázata annak, hogy a migránsok által elkövetett bűncselekmények tetteseit a hírekben többnyire „déli kinézetű” vagy „nem német kinézetű” ködösítéssel illetik.

Emellett 2018-ban 211 esetben náci eszmék terjesztése és alkotmányellenes szervezetek propagandaanyagának terjesztése miatt tettek indexre különböző műveket. A legnagyobb ellenzéki párttal szemben (AfD) jelenleg is folyik az alkotmányvédelmi hivatal részben titkosszolgálati eszközökkel támogatott vizsgálata. Ha „alkotmányellenesnek” nyilvánítják a pártot vagy a párt egy részét, azonnal elhallgattathatják, elég, ha a kiadványaikat tiltólistára teszik. „Mundtot”, azaz  örökre elnémított – így nevezik azt, akit már ilyen formában nemkívánatosnak nyilvánítottak.

Ha egy adott mű indexre kerül, annak messzemenő következményei vannak, amelyek érintik az adózást, továbbá az adott kiadvány törvényben szabályozott terjesztési, árusítási és reklámozási korlátozások alá esik. A törvényi megszorítások abban az esetben is vonatkoznak az adott műre, ha az indexre tétel ellen fellebbezéssel élnek, mivel annak halasztó hatálya nincs.

De ez még nem minden. Amennyiben egy adott tartalom különösen sérti a nagyra becsült véleményszabadságot, a BPjM az indexre tételen túlmenően általános terjesztési tilalmat, illetve elkobzást is elrendelhet. Egy olyan könyvet, amely ebbe a kategóriába esik, még pult alól sem lehet beszerezni. Az efféle tartalmakat ugyanis kivonják a forgalomból.

Tavaly egyetlen év alatt 815 esetben volt erre példa.

Mi ez, ha nem cenzúra? A Wikipédia szerint a cenzúra jelentése: „információk felügyelete, elsősorban politikai és morális alapon. Szűkebb értelemben csak az államilag gyakorolt, külön erre a célra alakult szervezetek által végzett információszűrést jelenti, amely elsősorban hírlapok és műalkotások megcsonkítását vagy betiltását eredményezi, tágabb értelemben az információk szélesebb nyilvánosság előli mindenfajta elzárását. A diktatórikus rendszerek jellemzője, ahol az információkat, az emberek véleményét és nézeteit is szabályozni akarják. Ezen lépéseket általában a nemzetbiztonság, a közérdek vagy a jó ízlés ürügyén teszik meg.”

A BPjM (Bundesprüfstelle) döntéseit normál esetben egy 12 tagú grémium, „nyilvánvaló veszélyeztetés esetén” egy háromtagú bizottság hozza meg. A tagokat a minisztérium jelöli ki.

Ők döntik el, hogy mit olvashatnak, hallgathatnak vagy nézhetnek az emberek Németországban.