A Zeitenwende módszertana
Ki akar meghalni Ukrajnáért?
Háborús lázban ég Európa. Egymás után jelenti be több magas rangú katonai vezető, hogy belátható időn belül háború robbanhat ki a NATO és Oroszország között. Mindeközben ugyanakkor Amerika kivonulni látszik Ukrajna támogatásából, a vezető szerepre aspiráló Németország pedig gyengébb, mint valaha.
Miután a legnagyobb példányszámú, Bild című német napilaplap részleteket közölt egy titkos Bundeswehr-dokumentumból, amely már idén februárra eszkalációt jósol a NATO és Oroszország között, futótűzként kezdett terjedni Nyugat-Európában a háborús narratíva. Akárcsak az első és a második világháború előtt. Egymás után több magas rangú katonai vezető is egy lehetséges katonai konfliktusra figyelmeztetett annak ellenére, hogy ezt a forgatókönyvet a legelején határozottan kizárták.
A Bundeswehr kiszivárogtatott dokumentumának megjelenését követően elsőként Rob Bauer admirális, a NATO Katonai Bizottságának elnöke sürgette a NATO „háborús haderővé” történő átalakítását, mintha a NATO nem védelmi szövetség volna. A háborút vizionáló katonai vezetők sorában a holland tengernagyot Eirik Kristoffersen norvég vezérkari főnök követte. Szerinte 2-3 éven belül robbanhat ki a totális összecsapás a NATO és Oroszország között. Ugyanekkor Patrick Sanders brit vezérkari főnök arra szólította fel a hazai lakosságot, hogy álljon készen a háborúra. Akárcsak Carl-Oskar Bohlin svéd polgári védelmi miniszter, aki a svéd NATO-csatlakozás kapcsán hozta szóba a közelgő konfliktust, és arra szólította fel a svédeket, hogy ők is legyenek minden eddiginél felkészültebbek.
A megsokasodó háborús narratíva mögött egy jól összehangolt stratégia körvonalazódik. Ahhoz nem fér kétség, hogy a háborús retorikát a németek kezdték. Az orosz–ukrán konfliktus kezdetén még komoly vita folyt a fegyverszállításokról. Majd Scholz kancellár váratlanul meghirdette a Zeitenwendét, magyarul korszakváltást. A kancellár ezt a szót azóta is előszeretettel használja, volt olyan beszéde, amelyben ötször hangzott el. Közben a német kormány fokról fokra emelte a tétet. Annalena Baerbock külügyminiszter az eseményeknek elébe vágva már tavaly Strasbourgban kis híján hadat üzent Moszkvának, amikor büszkén kijelentette, hogy „háborúban állunk Oroszországgal”. Boris Pistorius védelmi miniszter pedig azzal állt elő, hogy az egész német társadalmat „háborúképessé” kell tenni, nemcsak a Bundeswehrt!
Valóban küszöbön áll a háború a NATO és Oroszország között? Avagy „si vis pacem, para bellum”, vagyis ha békét akarsz, készülj a háborúra?
Tény, hogy a NATO egy védelmi szövetség, háború tehát kizárólag abban az esetben következhet be, ha Oroszország megtámadja a NATO-t. Ennek pedig jelenleg nincs realitása, mivel az oroszok egyelőre Ukrajnát sem tudják legyőzni.
Ugyanakkor Moszkva többször hangsúlyozta, hogy nem fogja figyelmen kívül hagyni az érdekeit veszélyeztető lépéseket, és a Nyugatnak fel kell hagynia az öreg kontinens felfegyverzését célzó törekvésével. Ám a Nyugat ennek épp az ellenkezőjét teszi. Úgy védekezik, hogy közben provokál…
De van az éremnek egy másik oldala: a Scholz-féle Zeitenwende.
A jelen állás szerint még legalább négy évig, 2027-ig finanszírozná az EU Ukrajnát, tehát a Nyugat elhúzódó harcokra készül. Közben az európai raktárak kiürülnek, és minden jel arra utal, hogy az USA ebből a konfliktusból előbb-utóbb kiszáll, már most is egyre inkább magára hagyja az uniót, amely hetven év béke után kénytelen a saját védelmi rendszerére támaszkodni. Nincs sorkatonaság, és a jóléthez hozzászokott Európában alig akad valaki, aki hajlandó lenne meghalni Ukrajnáért. Teljesen más tehát a helyzet, mint a második világháború előtt, és a németek azt is elvesztették…
A Bundeswehr természetesen nem a Wehrmacht, de érdemes felidézni, hogy 1941-ben a német haderő a világ leghatékonyabb fegyveres ereje volt. A tartalékosokkal és a Waffen-SS 160 ezres csapataival együtt összesen 7,234 milliós sereget számlált, ami 3,8 millió fős szárazföldi haderőből, 1,68 milliós légierőből és 404 ezer fős haditengerészetből állt. A Szovjetunió elleni támadás mégis csúfos kudarcot vallott.
Ezzel szemben a Bundeswehr 2023. november végi teljes állománya 181 ezer fő, férfiak és nők vegyesen, a hivatásosak száma 171 ezer, egy részük csak ideiglenes katonai szolgálatot teljesít.
Eva Högl, a Bundestag védelmi biztosa a 2022-es éves jelentésében ezt írta a Bundeswehr állapotáról: „Minden hiányzik: a felszerelés, a pénz, a személyzet.” Sérelmezte továbbá, hogy a 100 milliárd eurós különalapból semmi nem jutott el a csapatokhoz. A haderőt „szétspórolták”, elérte a terhelési határát, tette hozzá egy interjúban. A német haderő saját készleteiből adott át fegyvereket és lőszereket Ukrajnának, és a hadiiparnak nincs kapacitása arra, hogy ezeket egyszerre pótolja. Példa erre az EU azon terve, amely 2024 tavaszáig egymillió tüzérségi lövedék legyártásával számol, ám szakértők szerint még a célszám megközelítése is irreális. Már vannak ugyan megrendelések, de ez óriási kihívások elé állítja a német hadiipart, tette hozzá a védelmi biztos.
Azt már nem fejtette ki, hogy a legnagyobb német fegyvergyártó konszern, a Rheimetall Németország legnagyobb gázfogyasztója is egyben. Erről a fősodrú média mélyen hallgat, de utána lehet nézni: a cég 2021-es, vagyis háború előtti földgázfelhasználása elérte a félmilliárd köbmétert. Ez 2022-ben mintegy a negyedével nőtt úgy, hogy a hadiipar felpörgetéséről még szó sem esett. Mint ismeretes, Németország azóta bezárta az utolsó három atomerőművét is, az áramot és a gázt is importálja.
Az adósságfék miatt a kormány jelentős megszorításokat vezetett be. Egyre nagyobb teher nehezedik az iparra, a mezőgazdaságra és a lakosságra. Ukrajna fokozottabb európai támogatása a retorikában erős németek gyakorlati vezetésével tehát jelenleg inkább illúzió, a realitások semmibevétele.
