Kik azok a birodalmi polgárok?

A „birodalmi polgárok” (Reichsbürger) mozgalma egy laza, szervezetlen, ideológiailag is rendkívül heterogén összetételű társaság. Egyesek szerint idealisták, mások szerint revizionisták, de a legtöbben csak ártalmatlan hülyéknek tartják őket. Olyan különcöknek, akik azt hiszik magukról, hogy a törvény felett állnak. Nem fizetnek adót, nincs hivatalos betegbiztosításuk. Ehelyett alapítottak egy saját tb-kasszát DeGeKa néven.

Nincs személyi igazolványuk, mert a hivatalos okmányokat nem tartják legitimnek: a legtöbben ehelyett a munkaképtelenség igazolására kiállított úgynevezett sárga lappal igazolják a személyazonosságukat. Vajon miért? Hihetetlen, de azért, mert ennek az okmánynak az eredete a császárság koráig nyúlik vissza, tehát a többivel ellentétben legitimnek tartják.

Az egyik birodalmi vezéralak a 71 éves Heinrich Reuß, egészen pontosan a nemesi családból származó XIII. Henrik Reuß türingiai herceg. S bár Németországban nem divat a nemesi címek használata, mivel ő ragaszkodik hozzá, adjuk meg neki a tiszteletet. Most azzal vádolják, hogy puccsot készített elő: így akart német császár lenni – természetesen a Kreml segítségével!

Teljes körű razzia zajlott, amelyben részt vett a szövetségi és valamennyi tartományi alkotmányvédelmi hivatal, a katonai kémszolgálat és a szövetségi bűnügyi hatóság. Háromezer rendőrt vetettek be, köztük a terrorellenes és a speciális egységet. Minden gyanúsítottra fejenként 58 rendőr jutott, mivel összesen 52 személyt állítottak elő: egy volt AfD-s parlamenti képviselőt, több magát birodalmi tisztként aposztrofáló birodalmi polgárt, köztük több oltásellenest és egy sportlövészt, akinek a rendőrség által nyilvántartott és engedélyezett fegyverek voltak a birtokában. 150 házat átkutattak, a sportfegyvereken kívül találtak két puskát és egy pisztolyt. Ez volt Németország eddigi legnagyobb razziája.

A vád szerint egy szokatlan politikai nézeteket valló, 71 éves herceg vezetése alatt létrehoztak egy terrorszervezetet, hogy megdöntsék a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányos rendjét. Feltételezett támogatóként előállítottak további három gyanúsítottat, köztük egy Vitalia B. nevű, orosz állampolgárságú személyt.

A Főállamügyészség közleményéből az derül ki, hogy a vádlottak legkésőbb 2021. november végéig csatlakoztak a terrorszervezethez, amely célul tűzte ki a fennálló államrend megdöntését, hogy azt a már körvonalakban kidolgozott államformával váltsa fel. „A vádlottakat az állami intézményekkel és a Német Szövetségi Köztársaság szabad, demokratikus rendjével szembeni mélységes elutasítás köti össze, ami idővel arra késztette őket, hogy részt vegyenek az államrend erőszakos felszámolásában, és ennek érdekében konkrét előkészítő lépéseket tegyenek. A csoport tagjai összeesküvés-mítoszok halmazát követik. Szilárd meggyőződésük, hogy Németországot egy úgynevezett mélyállam tagjai irányítják. Az egyesület tagjai szerint a felszabadulást az úgynevezett Szövetség, egy technikailag felsőbbrendű titkos társaság küszöbönálló beavatkozása hozza el, amelyet az Orosz Föderáció és az Amerikai Egyesült Államok kormányából, hírszerző szolgálatából és katonáiból hoztak létre. Az egyesület szilárdan meg van győződve arról, hogy a Szövetség tagjai már Németországban vannak és hamarosan megkezdődik a mélyállam elleni támadásuk” – áll a Főügyészség közleményében. Egyes külföldi lapértesülések szerint a radikálisok a Bundestag elfoglalását tervezték. Állítólag közel húsz ember, köztük Olaf Scholz kancellár és Annalena Baerbock külügyminiszter is a listájukon szerepelt.

Olaf Scholz kancellár a volt AfD-s parlamenti képviselő letartóztatása kapcsán a Bundestagban azt mondta, szörnyű fejlemény, hogy egy volt AfD-s képviselő is a gyanúsítottak között szerepel.

– A legfontosabb, hogy le lehet vonni a konzekvenciát: mindenki tudja, van egy jól megerősített államunk, egy jól megerősített demokráciánk, amely képes meghiúsítani az ilyen jogsértéseket, és minden erejével vissza tudja verni őket – hangsúlyozta Scholz. Ezzel elárulta, hogy az intézkedés valódi célja a mozgalommal szimpatizálók megfélemlítése és elrettentése volt, továbbá az AfD összemosása a birodalmi polgárok „terrorszervezetével”.

A birodalmi polgárok mozgalma egyéb­ként korántsem új keletű. Többnyire egyénekből, mikro- és kis csoportokból áll, tevékenységük földrajzilag nem határolható be és jellemzően inkább spontán akciókra korlátozódik. Vannak köztük neonácik, revizionisták és ezoterikusok, szélsőjobboldaliak és a kormány politikáját elutasítók, a szociális helyzetükkel elégedetlenek, és a korábbi oltásellenes tüntetésekről ismert figurák.

Közös bennük, hogy valamennyien tagadják a Német Szövetségi Köztársaság legitim voltát. Szerintük ugyanis a Német Birodalom nem szűnt meg, vagyis jogfolytonos, mivel a Weimari Köztársaság alkotmányát nem törölték el. A weimari alkotmány volt az első demokratikus alkotmány Németországban, amelyet 1919. július 31-én fogadtak el Weimarban és augusztus 11-én írták alá. Ezzel a Német Birodalom szövetségi köztársasággá vált. Németországot az 1919-től 1933-ig tartó demokratikus időszaka alatt Weimari Köztársaságként emlegetik. A birodalmi polgárok szerint tehát a Német Szövetségi Köztársaság nem azonos a Német Birodalommal, az utóbbi szerintük nem szűnt meg, miközben az előbbi de jure nem létezik.

A birodalmi polgárok egyes szereplői szerint létezik egy saját maguk által megalakított úgynevezett ideiglenes birodalmi kormány, amely nem rendelkezik tényleges államhatalommal, de legálisan kormányoz és hivatalos ügyeket intéz. A szövetségi köztársaság által kivetett adókat, meghozott törvényeket és kirótt bírságokat illegálisnak tekintik és ahol lehet, megkifogásolják.

Az egyik legfontosabb érv, amire a birodalmi polgárok előszeretettel hivatkoznak, a Szövetségi Alkotmánybíróság 1973-as határozata, amelyben a taláros testület rámutatott azokra a nemzetközi jogi problémákra, amelyek Németország felosztása következtében merültek fel. Ebből a birodalmi ideológusok az alábbi részt szokták kiemelni:

„Az Alaptörvény nem csak a nemzetközi jogelmélet és az alkotmányjog tézise! Feltételezi, hogy a Német Birodalom túlélte az 1945-ös összeomlást, nem omlott össze sem a kapitulációval, sem a szövetséges megszálló hatalmak […] fennhatóságának gyakorlásával, sem később, ami a preambulumból, a GG 16., 23., 116 és 146. cikkéből következik. […] A Német Szövetségi Köztársaság megalakulásával nem új nyugatnémet állam jött létre, hanem Németország egy része újjászerveződött. A Német Szövetségi Köztársaság tehát nem a Német Birodalom jogutódja” – mondta ki az Alkotmánybíróság 1973-ban.

Egy másik érvük az 1949-es alaptörvény 23. cikkének a német újraegyesítés utáni hatályon kívül helyezéséből fakad. A megosztott Németországban úgy szabályozták az Alaptörvény alkalmazási területét, hogy később az ország más részei (a keletnémet tartományok) is beléphessenek a hatálya alá. Az újraegyesítéskor azonban ezt a cikkelyt elavultnak találták, és 1990. október 3-án hatályon kívül helyezték. A birodalmi polgárok szerint ezzel azonban az egész alkotmány hatályát vesztette, mert ettől a naptól kezdve nem volt az alaptörvénynek meghatározva az alkalmazási területe.

Az Alaptörvény alkalmazási területét egyébként először valóban nem magában az alkotmányban, hanem az Egyesülési Szerződés 3. cikkében rögzítették: „A belépéssel a Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye hatályba lép…” – itt a keletnémet tartományok és Berlin azon részének felsorolása következik, amelyekre addig nem vonatkozott. A jelenleg érvényes alaptörvény preambulumában viszont már szerepel az összes tartomány, leszögezve egyúttal, hogy a német nép egészére vonatkozik.

A birodalmi ideológusok azt is kifogásolják, hogy a német alaptörvénynek nincs szerintük demokratikus legitimációja, mert a második világháború győztes hatalmainak parancsára, népszavazás nélkül fogadták el. Az 1949-es alaptörvény ugyanis csak átmeneti volt, Max Brauer akkori hamburgi főpolgármester javaslatára nem is nevezték alkotmánynak. A birodalmi ideológusok ezzel is szoktak érvelni, de hiá­ba, mivel a két szó – alaptörvény és alkotmány – ma már ugyanazt jelenti.

A birodalmi mozgalom alapításának pontos dátuma nem ismert. Érveik már a második világháború után is közkézen jártak. A Kommissarische Reichsregierung (KRR) volt az első szervezet, amelyet 1985-ben alapított Wolfgang Ebel vasutas, aki a Német Birodalom kancellárjaként aposztrofálta magát. A különböző követelések azonban vitákhoz vezettek a többi taggal, jöttek a szakadások és új alapítások, ami egy sor új birodalmi kormányt eredményezett. A birodalmi polgárok számát ma 20-22 ezerre becsülik. Több csoportjuk létezik, köztük a Germania Hercegség, a Német Királyság, a Szabad Németország Köztársaság, a Népi Németország vagy a Száműzetésben a Német Birodalom Kormánya. Ezek a csoportok olykor együttműködnek, de leginkább rivalizálnak egymással.