Kim Dzsongun kér egy kávét – Mi történt Dél-Koreában?
Váratlanul szükségállapotot jelentettek be Dél-Koreában a tegnap délután, melyre 1979 óta nem volt példa. Állig felfegyverzett kommandósok vették körbe a szöüli parlament épületét, és ezzel Jun Szogjol konzervatív államfő egy olyan eszközhöz nyúlt, mely leginkább a ’70-es évek Dél-Koreájára volt jellemző. Korábban jellemzően az észak-koreai fenyegetésre hivatkozva, az esetleges támogatásukat élvező csoportok felbukkanásának a lehetőségére reagálva vezettek be szükségállapotot, de a demokráciává válás óta erre nem volt példa.
– Az egész tegnapi eseménysorozatot úgy foglalhatnám össze, hogy egy tipikusan XXI. századi politikai kihívásra a regnáló elnök megpróbált a ’70-es évekre jellemző gyakorlattal reagálni. A dél-koreai politikai paletta megosztott: a konzervatív oldal gyökerei a korábbi, jobboldali tekintélyuralmi rezsimhez nyúlnak vissza, az antikommunizmushoz, a helyi balközép ezzel a rendszerrel szemben álló, ’60-as, ’70-es és ’80-as évekbeli tömegtüntetések, diáktüntetések örökösei. 2017-22 között baloldali kormányzás volt, 2022-ben a konzervatív oldal nyerte meg az elnökválasztást, de minimális különbséggel. És már Jun Szogjol elnök beiktatását megelőzően is felmerültek aggasztó, kétes információk vele és a leendő elnökasszonnyal kapcsolatosan. Az elnök azóta egyre népszerűtlenebbé vált, és a first lady tevékenysége sok olyan kétes dolgot tartalmazott, ami a dél-koreai társadalomban feszültségeket keltett – mondta a Demokratának Csoma Mózes Korea-kutató, volt szöüli nagykövet.
A dél-koreai társadalomban megosztónak számított, hogy a first lady korábban hostessként tevékenykedett, és mindenféle kétes üzleti ügyben meg tőzsdemanipulációban is részt vett, ahogyan az édesanyja is – utóbbit szabadságvesztésre is ítéltek. Kim Keon-hee hihetetlenül érdeklődik a külföldi luxustermékek iránt, a világsajtót is bejárta, hogy elfogadott egy luxustáskát egy politikai jellegű lobbiért cserében. A dél-koreai társadalom pedig érzékenyen reagál erre, hisz az elnökök feleségei hagyományosan a háttérbe vonultak, vagy pozitív szerepkörben tűntek fel. De a szükségállapotot nem a Gucci-táskákat kedvelő first lady miatt kellett kihirdetni, hanem azért, mert Jon Szogjol elnök érezte, hogy szorul a hurok.
– Az elmúlt hetekben egyre inkább növekedett annak a lehetősége, hogy alkotmányos eszközökkel impeachmentet, azaz bizalmatlansági indítványt indítanának a regnáló államfő ellen, az államfő ebből a helyzetből, az ellenzék szorításából egy kétségbeesett gesztussal úgy próbált kimenekülni, hogy a ’70-es évekbeli gyakorlatra támaszkodva szükségállapotot hirdetett ki. A fő célja az lett volna, hogy levegőt és mozgásteret nyerjen, csakhogy ezen eszköz már nem alkalmazható a XXI. századi körülmények között, 6 órán belül fel kellett függesztenie, hisz a nemzetgyűlésbe bementek a képviselők, és leszavazták – mondta Csoma Mózes kutató.
Hivatalosan azért vezették be a szükségállapotot, mert Észak-Koreával rokonszenvező szerveződések, csoportok fenyegetik a dél-koreai lakosok szabadságát – ez pedig manapság eléggé bizarr, abszurd indoknak számít. Noha a ’70-es években valóban erre hivatkozva vezették be, hisz a hidegháború időszakában valódi volt az észak-koreai fenyegetés, sőt, akár földalatti kommunista csoportosulások is működhettek, napjainkban, annak ellenére, hogy Kim Dzsongun nukleáris rakétateszteket hajt végre, mindez nem hat a dél-koreai mindennapokra. Éppen ezért arról kérdeztük a kutatót, hogy ennek fényében mennyire hangzott nevetségesen a szükségállapot indoklása.
Abból a szempontból nem lehet nevetni rajta, hogy egy regnáló elnök utasítására a hadsereg körbevette a törvényhozás épületét. Az útókor szempontjából nevetséges lesz, ha a történelemkönyvekben szerepelnek az indokok, melyekre az elnök hivatkozott. Ám a dél-koreai demokrácia működőképességének bizonyítéka, hogy ezt a rendkívül abszurd fejleményt 6 órán belül sikerült megszüntetniük, és minden jel arra mutat, hogy megkezdődik az alkotmányos eszközökkel történő elmozdítás. Ezzel kapcsolatosan azt kell tudni, hogy a nemzetgyűlésben, a tavaszi választások óta az ellenzék van többségben (a 300 fős parlamentben 192 ellenzéki és 108 konzervatív–kormánypárti képviselő foglal helyet – a szerk.), és ez azt jelenti, hogy a 2/3 többséghez, a bizalmatlansági indítvány elindításához még legalább 8 kormányoldalhoz tartozó képviselő támogatására lesz szükség. A következő órákban ez kiderül – mondta Csoma Mózes.
A kutató szerint Észak-Korea és Dél-Korea relációban ennek az egész ügynek nincsen relevanciája, Kim Dzsongun legfeljebb hátradől és kér egy kávét, mert most a déli szomszédok vannak a világsajtó címlapjain egy kellemetlen, szégyellnivaló ügy miatt.
