Kína vidéki stratégiájának fordulópontja

A szegénység elleni küzdelem sikeres lezárása után és a partmenti térségek felemelkedését követően új korszak kezdődött: a vidék revitalizációja. Ez már nem kizárólag a hátrányos helyzetűek támogatásáról szól, hanem célja a vidéki térségek felzárkóztatása, az élhető jövő biztosítása a partmenti megapoliszokon túl is. A fókusz egyre inkább helyeződik át a mezőgazdaság megerősítésére és modernizációjára, valamint a vidéki gazdaság sokszínűségének növelésére, továbbá nagy hangsúlyt fektet Kína a helyi közösségek támogatására is.

Míg a szegénységcsökkentés időszaka egyfajta „alapozó szakasznak” tekinthető, ahol a legégetőbb problémákat kellett megoldani, addig a vidéki területek újraélesztése már hosszú távú, összetett célkitűzések mentén szerveződik. Az állam célja, hogy 2035-ig alapjaiban modernizálja a vidéki térségeket és 2050-re elérje a teljes mezőgazdasági és vidéki jólétet. Ez magában foglalja a technológiai fejlődést, az infrastruktúra korszerűsítését, a fiatalok vidéken tartását vagy éppen visszacsábítását és olyan új iparágak kialakítását, amelyek a helyi adottságokra épülnek. Ilyen például az Európában is népszerű ökoturizmus vagy a helyi kézműves termékek széles körben való megismertetése.

Fontos különbség az is, hogy míg a szegénységcsökkentés elsősorban gazdasági és szociális célokat követett, a vidék revitalizációja sokkal szélesebb spektrumot ölel fel. Kiemelt szerepet kap benne a kulturális örökség megőrzése, a falusi közösségek önazonosságának és elköteleződésének erősítése, a környezetvédelem, valamint az önkormányzati struktúra fejlesztése. A cél egy olyan modern, de mégis hagyományaira építő vidéki Kína kialakítása, ahol az emberek nemcsak megélnek, de jó színvonalon is élnek. Ez pedig ismerősen csenghet a magyar fül számára, hiszen a fenti célokkal egyidejűleg hazánkban is komoly erőfeszítéseket láthatunk a vidéki agrártársadalom és ifjúság megtartása, megerősítése területén.

A folyamat sikere tehát nemcsak Kína jövője szempontjából kulcsfontosságú, hanem globális tanulságokkal is szolgál, amelyekből Magyarország is profitálhat. A világ számos pontján küzdenek hasonló problémákkal: az elöregedő és elnéptelenedő falvak, a fiatalok elvándorlása, valamint a hagyományos mezőgazdaság és a kistermelők esélyeinek szűkülése. Kína példája jól mutatja, hogy egy következetes és hosszú távú vidékstratégia valóban képes minőségi változást elérni, ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy a vidék újjáéledését nem egy gyors, egyszeri beavatkozás hozza el, hanem sokkal inkább egy fokozatos, akár több évtizedes folyamat, amely folyamatos jelenlétet, rugalmasságot és az érintett közösségek aktív részvételét igényli. Az azonnali intézkedéshez vagy maximum 10 éves tervekhez szokott európai ember az idő ezen dimenziójával nehezen tud mit kezdeni, de Kína a maga 5000 éves múltjával könnyedén mozog a nemzeti érdeket szolgáló hosszútávú stratégiai tervek területén.

A szegénység felszámolása és a vidéki területek regenerálása egymásra épülő, de eltérő stratégiák. Az egyik a szükséges minimum elérésére törekszik, míg a másik a hosszú távú fejlődést, versenyképességet és fenntarthatóságát tartja szem előtt. Az egyik halat ad, a másik halászni tanít. Kína szerint a valódi fejlődéshez nem elég a szegénység felszámolása. A cél a társadalom környezetének teljes körű megújítása kell legyen.