Kinek kell az angyalbőr?

Közhely, hogy a katonai fejlesztések jó néhány évvel megelőzik a civil technológiákat, mégis meglepő volt a hír, hogy Kína génszerkesztéssel tuningolná fel katonáit. Majd pedig Franciaország jelentette be saját szuperkatona-programját. A brit hadsereg vezérkari főnöke egy interjúban azt mondta, a 2030-as évekre a brit hadsereg egynegyedét robotok tehetik ki, amelyek a humán katonasággal együttműködve dolgozhatnak a frontokon és azok környékén. Sir Nick Carter tábornok kertelés nélkül elmondta, hogy a hadsereg emberhiánnyal küzd, leginkább ezért van szükség a műszaki fejlődésre. Ebben nincsenek egyedül, az európai államok többségében jelentkeznek kisebb-nagyobb mértékben a toborzási problémák, átlagosan tíz-tizenöt százalékos a hiány az egyes nemzeti hadseregekben. A britek hiába szeretnének nyolcvankétezer katonát, még hetvennégyezret sem tudnak verbuválni. A német Bundeswehr is hasztalan próbál száznyolcvanezer főről kétszázezerre növekedni. A britek már a nemzetközösségből, a spanyolok egykori latin-amerikai gyarmataikról csalogatják az újoncokat. Az EU-országok többségében viszont marad a belföldi toborzás. Magyarországon is szükség lenne még nagyjából kétezer új katonára.

Ahány ház, annyi szokás

Hazánk és régiós szomszédaink általában az illetményemeléssel, katonai középiskolákkal, hazafias neveléssel és az egyenruha presztízsének növelésével hoznák meg a fiatalok kedvét a seregbe való belépéshez. Ennek ellenére Közép-Euró­pában is emberhiány van. A szlovák védelmi tárca dokumentuma szerint az elmúlt öt évben harmadával csökkent a hivatásos állományba jelentkezők száma, és egyre kevesebben vannak a szolgálatra alkalmasnak találtak is. 2012-ben még közel ezerötszázan jelentkeztek hivatásosnak, 2016-ban viszont már alig több mint ezerhatszázan. Közben az aspiránsok közül az alkalmasnak ítélt személyek aránya negyvenkilenc százalékról harmincegyre esett vissza. A cseh hadügyminisztérium már 2012-ben igyekezett megelőzni az utánpótlásproblémákat, és egy évvel azután, hogy megállapította, „az ország védelmére való felkészítés kérdése nem szerepel elég hangsúlyosan az általános és középiskolák, valamint az egyetemek tantermeiben”, létrehozták a POKOS (Příprava občanů k obraně státu, azaz Állampolgárok felkészítése az állam védelmére) nevű szervezetet. Ez felelős az iskolai honvédelmi oktatás gyakorlati megvalósításáért, amiben a hadsereg is aktív szerepet vállal. Ez azért is fontos, mert a 2018-as adatok szerint a húszezer fős cseh haderőt a közeljövőben harmincezresre szeretnék bővíteni.

A lengyel hadvezetés ellenben nem panaszkodhat a morálra. Talán az Oroszországgal való történelmi szembenállásnak is köszönhető, hogy arrafelé az európai átlagnál többen bújnának angyalbőrbe. Varsó azonban olyan volumenű bővítéseket tervez – csak a tartalékos állományt ötvenezresre szeretnék felhúzni –, hogy különleges programokra is szüksége van. Ilyen például a 2017-ben elindított Legia Akademicka nevű önkéntes tanulmányi program, amelyre ötezer fiatal jelentkezett. A honvédelmi tárca Légy a Köztársaság katonája! címmel szervezi a toborzást, sport- és kereskedelmi központokban, helyi piacokon állítva fel verbuválópontokat.

Kissé nyugatabbra viszont már komoly válság van. Németországban 2017-ben közel tizenhárommilliárd forintnak megfelelő eurót költöttek toborzásra, de a befektetés nem hozott eredményt. Egy ideje már a tizennyolcadik évüket még be nem töltött fiatalok körében is népszerűsítik a katonai pályát, sőt a jelentkezők fiatalkorúként is beléphetnek a seregbe. A számos botrányt kavaró gyakorlathoz ugyanakkor okkal ragaszkodik a Bundeswehr, ugyanis az új állományok majdnem tíz százalékát már a fiatalkorúak adják. Ráadásul a német társadalom drámai demográfiai változásokon megy keresztül, ami a közeljövőben egyre nehezebbé teszi a toborzást. Míg a 2015-ben hétszáznegyvenkilencezren töltötték be a tizennyolcat, 2030-ban az előrejelzések szerint már csak hatszázötezren lesznek ebben a korcsoportban, azaz évről évre csökken a potenciális jelentkezők száma. Nem véletlen, hogy időről időre felmerül a külföldiek bevonása. Az elképzelések szerint ugyanis az összes EU-állampolgár köréből merítve már meg lehetne oldani a létszámhiányt. A német lapok pár éve megszellőztették, hogy a stratégiai tervezéssel foglalkozó katonai vezetők ötszázezer külföldi katonára számítanak, akik Németországban telepednének le. A legfontosabb motiváció persze a fizetés lenne, elsősorban Kelet-Közép-Európából szívnák el a jelentkezőket, közülük is a hazájukban már kiképzetteket (aligha véletlenül kezdődött illetményemelés a Magyar Honvédségben). Bár eddig az ellenérvek – a haza védelmét nem lenne szerencsés külföldiekre bízni, illetve hogy egy nem németekből álló Bundeswehrben a lakosság kevésbé bízna – erősebbnek bizonyultak, de elég a demográfiai adatokra nézni, hogy lássuk, előbb-utóbb meg fogják nyitni a hadsereget az EU egyéb állampolgárai előtt.

A mainstream migránsokat akar

2016-ban, a migrációs válság tetőpontján jelentette be Ursula von der Leyen, hogy frissen érkezett menekülteknek indít programot a Bundeswehr, későbbi munkába állásukat segítendő. Sokan akkor úgy vélték, hogy a védelmi miniszter ezzel a migránsok későbbi toborzását készíti elő. Volt-e ilyen terv vagy sem, nem tudjuk, az viszont biztos, hogy bőven vannak olyanok, akik szerint a hadsereg kiváló színtere lehet az integrációnak. Főleg a nyugati média fősodra kardoskodik előszeretettel emellett, a Foreign Policy egy 2018-as cikke (Army Service Could Be the Answer to Europe’s Integration Problem) a Francia Idegenlégióval példálózik, amelyben közel száznegyven különféle nációból teljesítenek szolgálatot. A cikk szerint a többi európai országnak is ezt az utat kellene követni. Felhívja rá a figyelmet, hogy Németországban ezer ötvenöt és ötvenkilenc év közötti férfira csak hatszázötven tizenöt és tizenkilenc közötti fiatal jut. Hasonlóan rossz az arány többek között Olaszországban, Oroszországban, Litvániában és Lettországban, Svédországban pedig ezer idősebbre nyolcszázhetven fiatal jut. Ezzel szemben – mutat rá a cikk írója – a bevándorlók körében lényegesen jobb a katonakorúak aránya, Németországban körülbelül több mint négymillió más EU-országból származó férfi és nő van, akiknek körülbelül a fele húsz és negyvenöt év közötti. Ugyanebbe a korosztályba esik nagyjából háromszázezer afrikai és egymilliónál is több közel-keleti és közép-ázsiai bevándorló. Svédországban is él körülbelül kilencszázezer külföldi állampolgár, a lakosság közel tíz százaléka, akik között kevés híján az ötszázezret is elérik a húsz és negyvennégy év közöttiek.

Svájcban sem kell a mundér

Svájc fegyveres erejéről gondolná legkevésbé az ember, hogy toborzási problémákkal küzd. Pedig ez helyzet. Az alpesi országban a mai napig él a sorkatonai szolgálat, az elmúlt évtizedek során jelentősen lecsökkentették a hadsereg létszámát: 1990 óta nyolcszázezer főről kétszázezerre, végül száznegyvenezerre, ami mellett lerövidült a szolgálati idő, és lejjebb szállították a követelményrendszert is. Mégsem tudják kitölteni a sorokat. Ennek egyik oka a fiatalok fizikai alkalmatlansága. A kiválasztásnál feltétel a megfelelő testtömegindex, harmincas BMI felett már csak a nagyon jó fizikumúakat nyilvánítják alkalmasnak, és ha valakinél negyvennél nagyobb az érték, akkor szolgálatra alkalmatlan minősítést kap, ami úgy tűnik, olyanokat is kizár a katonai szolgálatból, akik egyébként szívesen öltenének egyenruhát. Jelenleg is vita folyik a képviselők között arról, hogy lazítani kellene-e a kritériumokon, leg­alább az olyan területek esetében, mint a kibervédelem, ahol a fizikai állapot nem lényeges. Ráadásul nem ez az egyetlen baj. Noha elvben kötelező a fiataloknak a sorkatonai szolgálat, lelkiismereti okokra hivatkozva lehetőségük van helyette közszolgálati feladatokat választani, amiből egyfajta menekülőút lett. Míg 1990-ben hatszázan kérték erre hivatkozva, hogy ne kelljen fegyvert fogniuk, 2016-ban már hatezren kerülték el így a katonai szolgálatot. Az Avenir Suisse gazdasági és társadalmi problémákat boncolgató agytröszt részletes tanulmányban kutatta a jelenség okait. Mint kifejtik, kiveszőben van az emberekből a közszolgálat iránti elkötelezettség, ennek tudható be, hogy például tűzoltót is nehéz már toborozni, de helyi politika iránt sem nagyon érdeklődnek a fiatalok, egyre több a bevándorló is, akiket ez hidegen hagy. A kutatók szerint többek között a hagyományos társadalmi kötelékek eróziója, a modern korral járó individualista életmód és a megnövekedett munkahelyi terhelés következtében menekülnek a fiatalok a besorozás elől.

A demográfiai problémák mellett valószínűleg emiatt küzd a többi európai ország hadserege is utánpótláshiánnyal, és ahol megtehetik, ezért fordulnak az embert helyettesítő harci robotok és a kevésbé rátermetteket is harcképessé tevő technikai megoldások felé.