A német fegyvergyártók soha nem látott ukrajnai szerződésekre számítanak
Kiszámoltuk, kik buknák a legnagyobbat, ha véget érne a háború, ez sok mindent megmagyaráz
A német fegyvergyártók, élükön a Rheinmetallal és a Hensoldttal, soha nem látott ukrajnai szerződésekre számítanak. De mi történik, ha holnap aláírják a békét?
„Tényleg lehetséges, hogy jelentős előrelépés történt az orosz-ukrán béketárgyalásokon? Ne hidd el, amíg nem látod, de lehet, hogy valami jó dolog történik”
– írta Donald Trump a Truth Social oldalán a napokban. Az elnök nem véletlenül fogalmazott ennyire talányosan, az Egyesült Államok 28 pontos béketervét bizony nem fogadta általános lelkesedés. Az EU-s vezetők például kifejezetten ellenségesen fogadták. Ahogy arra a Politico cikke nyers őszinteséggel felhívta a figyelmet, „európai uniós tisztségviselők hónapok óta próbálnak – eddig sikertelenül – megoldást találni arra, hogyan lehetne felhasználni mintegy 140 milliárd eurónyi, főként Belgiumban tárolt orosz állami vagyont Kijev háborús erőfeszítéseinek támogatására. A pénzre égető szükség van, Ukrajna ugyanis jövő év elején forráshiánnyal nézhet szembe.”
„A brüsszeli tárgyalások most rendkívül kényes szakaszban vannak, mivel a vezető tisztségviselők azon dolgoznak, hogy egy olyan jogi szöveget fogalmazzanak meg, amely lehetővé tenné a befagyasztott vagyonok felhasználását egy Ukrajnának nyújtandó hitel fedezeteként”
– mondták diplomaták. Márpedig ebbe csúnyán belerondítana egy számukra túl korán megkötött béke. A Politico úgy fogalmaz, több európai diplomata és tisztségviselő is attól tart, hogy a Steve Witkoff, Trump megbízottja által felvázolt javaslat tönkreteszi annak esélyét, hogy az EU 27 tagállama meg tudjon egyezni a hitelről. A vezetők azt remélték, a reparációs hitelnek nevezett konstrukciót a következő havi csúcstalálkozón véglegesíthetik.
Hol köt ki végül a pénz?
De mire kell ennyire ez a pénz és hol köt ki végül, az arany vécéülőkét és társait leszámítva? Ahogy azt a 22 milliárd eurós francia-ukrán vadászgépüzlet példája mutatja, ezek jelentős része egészen biztosan a nagy hadiipari konszerneknél landolna – már amennyiben nyélbe tudják ütni az évek óta dédelgetett üzleti terveiket, amihez lássuk be, szükséges a háború minél további fenntartása, és vice versa egy gyorsan megkötött békemegállapodás ezek egy részét bizonyára elsöpörné vagy jelentősen lassítaná..
Noha bizonyára a derék gallok sem ugranának el további zsíros megrendelések elől, vannak olyan országok, akik még masszívan bukóban vannak Ukrajnában, és még ezután tervezik kikaparni a gesztenyét. Itt van mindjárt Németország, amelynek hadiipari cégei igen jelentős megrendelésekre számítanak, de ilyen-olyan okokból eddig nem sok mindent tudtak szerződésre váltani. Lássuk tehát azokat a nagy német terveket, amelyek részben vagy egészben füstbe mennének abban a pillanatban, amikor elhallgatnak a fegyverek Ukrajnában.
Armin Papperger, a Rheinmetall vezérigazgatója 2023 végén közölte, hogy várhatóan 2024 elején szerződést kötnek Ukrajnával Fuchs páncélozott szállítójárművek és Lynx KF41 gyalogsági harcjárművek ukrajnai gyártására. Papperger szerint a szerződés után az első Fuchs 6‑7 hónap, az első Lynx 12‑13 hónap múlva készülhetne el. A Fuchs‑gyártást 2024 nyarára, a Lynx‑gyártást 2025 nyarára tervezték.
A tervek szerint a kezdeti tíz Lynxet Németországban vagy Magyarországon gyártanák, majd a termelést teljesen Ukrajnába telepítenék. Aztán valami elakadt, hosszú csend után Papperger idén arról számolt be, hogy a Lynx továbbra is tesztelés alatt áll Ukrajnában (immár bőven több mint fél éve, miközben semmi nem látott napvilágot arról, hogy mi az oka a késlekedésnek). Márpedig így az üzlet is tolódik, pedig óriási összegekről van szó, egyes források szerint az ukrán hadseregnek mintegy 3000 Lynx gyalogos harcjárműre lenne szüksége, ez pedig a francia Rafale-üzletet is túlszárnyalná. Egy gyors béke, főleg ha az a hadsereg létszámkorlátozásával jár, biztosan csökkenthetné a járművek szükségletét, így a tömeggyártás, sőt maga a gyártóüzem is fölöslegessé válhat.
Idén novemberében Papperger egy interjúban arról is beszámolt, hogy a cég több milliárd eurós lőszerellátási szerződés véglegesítésén dolgozik; a megállapodás értéke akár két számjegyű is lehet (milliárd euróban számolva természetesen). Ugyanebben az interjúban elmondta, hogy a német kormánnyal egy műholdrendszer szállításáról tárgyalnak, továbbá dróngyár létrehozását tervezik a Balti‑államokban, és a cég az olasz Leonardóval közös páncélozottjármű-programja újabb, mintegy 5 milliárd euró értékű megrendeléseket remél.
2025 júliusában a Hensoldt védelmiipari gyártó bejelentette, hogy több mint 340 millió euró értékű szerződést nyert el TRML‑4D és SPEXER 2000 3D MkIII radarok szállítására az ukrán légvédelem megerősítésére. Novemberében a cég befektetőinek tartott prezentáción elhangzott, hogy a meglévő ukrajnai szerződéseik értéke kb. 500 millió euró, illetve hogy további megrendelésekre számítanak, amelyek több tíz-százmillió eurót tehetnek ki.
2025 májusában a Rheinmetall és a finn ICEYE közös vállalatot hozott létre SAR műholdak gyártására. Ez a projekt a 2024 novemberében aláírt szerződésre épül, amely műholdadatok biztosítását irányozta elő az ukrán védelmi minisztériumnak. A gyártás Németországban indul 2026-ban.
A megrendelések a hosszú távú konfliktusra épülnek
Nyilvánvaló, hogy a több milliárd eurós lőszer-megállapodás, a drón‑ és műholdas programok és a Hensoldt várakozásai mind a háború okozta folyamatos keresletre épülnek. A béke csökkentené a tüzérségi lőszer‑ és radarigényt, valamint a drón‑ és műhold-adatigényeket. A cégek prognosztizált bevételének jelentős része elmaradna. A KNDS Boxereinek vagy a Lynx flotta bővítésének üzletei attól függnek, hogy Ukrajna nagy létszámú és jól felszerelt szárazföldi erőt tart fenn. Egy békekötés és a hadsereg létszámának csökkentése esetén kevésbé indokolt több száz új jármű beszerzése. A javító‑karbantartó központok fenntartása békeidőben kevésbé kritikus. Bár a már átadott Leopard 2, Gepard vagy RCH‑155 rendszerek szervizelése továbbra is szükséges, a folyamatos frontszolgálat hiánya miatt a javítási igény bizonyára csökkenne.
A német hadiipari cégek által megálmodott, több milliárd eurós megrendelések és ukrajnai gyárak főként a hosszú távú konfliktusra épülnek, tehát a béke szükségszerűen jóval kisebb piaci igényt eredményezne, így ezek a projektek – különösen a Fuchs/Lynx járműgyártás, a több százmilliós radar‑ és lőszerbeszerzések, valamint a drón‑ és műholdprogramok – részben vagy egészben értelmüket veszíthetnék. Ez testvérek között is több száz milliárd eurós összeg, nem nehéz kitalálni, vajon milyen álláspontért lobbiznak a hadiipari cégvezetők a német kormánynál.
