Megbukhat a berlini kormány?
Kitartanak a német gazdák
Több mint százezer elkeseredett gazda blokkolja a forgalmat Németország-szerte. A lakosság egyelőre szolidáris a tüntetőkkel. Múlt szerdán a mozdonyvezetők is sztrájkba léptek, az ország megbénult. Mi váltotta ki, meddig tarthat, és mik lehetnek az egyre növekvő elégedetlenség következményei?
A Demokrata január 17-i számában megjelent írás.
A traktoros tüntetések december közepén Bajorországban kezdődtek, majd országossá terebélyesedett az akció. Január második hetére a Német Gazdaszövetség egyhetes országos demonstrációt hirdetett, amihez fuvarozók is csatlakoztak. Az autópálya-felhajtók és a főútvonalak mellett traktorok blokkolják a bremerhaveni kikötő konténerterminálját és ezzel a nemzetközi áruforgalmat is. Az Aldi raktárát is elállták. Nélkülünk nincs étel, üzenték a tiltakozók.
A gazdákat nem sikerült elrettenteni, noha a kormány és a média azonnal megpróbálta aláásni az akciójukat, mondván, szélsőségesek szivárogtak be a soraikba. A résztvevők többségét ez nem riasztotta el, hivatalos adatok szerint országszerte immár százezer traktor és egyéb jármű vonult fel. A résztvevők számát 130 ezerre becsülik a hatóságok, de valószínűleg ennél is többen vannak.
Az agrártüntetés közvetlen kiváltó oka az volt, hogy december közepén a német kormánykoalíció vezetői, Olaf Scholz kancellár, Robert Habeck (Zöldek) és Christian Lindner (FDP) egy megszorító intézkedéscsomagban állapodtak meg a szövetségi költségvetésen tátongó 30 milliárd eurós lyuk betömése céljából, miután a sorozatos hitelfelvétel, más szóval az adósságfék elengedése kis híján a koalíció széteséséhez, illetve a kormány bukásához vezetett.
Az adósságfék célja, hogy a költségvetés hosszú távon tartható legyen. Azt határozza meg, hogy az adott ország milyen mértékben vehet fel hitelt. Németország az alaptörvény értelmében évente a bruttó hazai termék 0,35 százalékáig terjedő adósságot vállalhat. A Scholz-kormány alatt már november közepe óta rezeg a léc. A balliberális–zöld koalíció ezért alkotmányellenes trükkhöz folyamodott: a koronavírus-járvány alatt fel nem használt 60 milliárd eurónyi hitelt átcsoportosította és egy klímaalapba fektette. Az ellenzéki CDU–CSU az alkotmánybírósághoz fordult és normakontrollt kért, mivel a hitelből származó összeg áthelyezése más célra alkotmányellenes. A koronavírus-járvány következményeinek enyhítésére megszavazott 60 milliárd eurós hitel felvétele az adósságfék feloldásával történt, ami krízishelyzetben megengedett, ám a fel nem használt forrás átcsoportosítása másik célra már nem.
A karlsruhei taláros testület november közepén hatályon kívül helyezte a már elfogadott 2023-as pótköltségvetést. A Bundestagban heves vita kezdődött, a kormánypártok, élükön a Zöldekkel az alkotmányban rögzített adósságfék eltörlését követelték, de hiába, az alkotmány módosításához kétharmados többség kell. A kormánynak tudomásul kellett vennie, hogy az alkotmánybíróság döntését a jelzőlámpa-koalíció nem írhatja felül.
Az utolsó pillanatban, december közepén fogadták el a 2023-as pótköltségvetést úgy, hogy ismét rendkívüli veszélyhelyzetet hirdettek. Sorrendben immár negyedszer. A Scholz-kormány tisztában volt azzal, hogy ötödjére ugyanazt már nem tudják eljátszani. December közepén bejelentették, hogy 2024 januárjától jelentős megszorításokra kényszerülnek, mert az adósságféket nem léphetik túl, és összesen 30 milliárd euró hiányzik a központi költségvetésből.
– Nem szívesen tesszük, de azért van ezekre szükség, hogy kijöjjünk abból a pénzből, ami a rendelkezésünkre áll – magyarázkodott a kancellár.
Durva megszorításokat tartalmaznak a 2024-es központi költségvetés sarokszámai. Érdemes ugyanakkor megnézni, hogy mire költ óriási összegeket a német kormány.
Mire kell a pénz?
Mindjárt az első helyen szociális segélyekre. Ez a legnagyobb tétel a központi költségvetésben. Január elsejével jelentősen emelkedett az ún. Bürgergeld, amely a legszegényebbeknek járó szociális juttatás. Sokak szerint már nem éri meg dolgozni…
Azután a migránsokra. További pénzeket hagytak jóvá a menekültválság kezelésére a tartományok és önkormányzatok számára.
És végül, de nem utolsósorban Ukrajna támogatására. Bejelentették, hogy idén tovább növelik az Ukrajnának nyújtott segélyeket. A háború kezdete óta a szövetségi kormány már közel 30 milliárd euró értékben nyújtott támogatást Kijevnek humanitárius segély, közvetlen kifizetések, illetve fegyverszállítások formájában. Ez a közvetlen támogatás nem tartalmazza azt az összeget, amelyet Berlin az uniós programokon keresztül folyósít a háborús országnak. Németország Ukrajna második legnagyobb támogatója az Egyesült Államok után, és a kormányzati dokumentumból kiderül, hogy az is marad, sőt, az összegek még növekedhetnek is.
„A korábban Ukrajnának tervezett támogatás a szövetségi költségvetésből biztosítható anélkül, hogy azt túllépnénk. […] Ha 2024 folyamán a korábban becsült szinten túl jelentős pénzügyi kiadások szükségesek Ukrajna támogatására, a szövetségi kormány javasolni fogja a Bundestagnak, hogy fogadja el a költségvetés túllépésről szóló határozatot. Az ukránokat hosszabb távon is olyan helyzetbe kell hozni, hogy szembeszállhassanak az orosz elnök, Vlagyimir Putyin agressziójával. Ez alapvető, világos üzenet az orosz elnöknek, aki arra számít, hogy Ukrajna nemzetközi támogatása csökkenni fog” – áll a német kormány hivatalos weboldalán.
A megszorítások vesztesei
Érdemes azt is megnézni, hogy kiken spórol az egyre népszerűtlenebb jelzőlámpa-koalíció, amely a 2024-es költségvetést a „jövőbiztos pénzügyek, a társadalombiztosítás és a jövőbeli befektetések érdekében” elfogadott csomagnak nevezi.
Például a családokon. Csökkentik a szülői pótlékot, aminek mértékéről még vita folyik. Azután a nyugdíjasokon. „A törvényes nyugdíjbiztosítás szövetségi támogatása 600 millió euróval csökken” – áll a szövetségi kormány hivatalos dokumentumában. Továbbá az oktatáson és a kutatáson. A szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium költségvetését 200 millió euróval nyesik vissza. De ez még nem minden, megnyirbálják a rezsitámogatásokat is. „A hálózati díjak csökkentésére tervezett egyszeri támogatás már nem finanszírozható” – olvasható ugyanott, majd következik a termelőket sújtó intézkedés, ami az országos demonstrációkat kiváltotta.
Megszűnnek az úgynevezett „éghajlatot károsító támogatások” is. Ez alatt azt kell érteni, hogy megszüntetik a mezőgazdasági és erdészeti gépjárművek gépjárműadó-mentességét és az úgynevezett agrárdízelt, amely a gazdákat eddig megillető adókedvezmény volt. A gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdaságok visszaigényelhetik a gázolaj energiaadójának egy részét. A gépjárművek adókedvezményének eltörlésétől 480 millió, a gázolajétól 440 millió eurós többletbevételt várnak, olvasható a dokumentumban.
Az új költségvetés sarokszámainak nyilvánosságra kerülését azonnal óriási felháborodás követte, amely kormányellenes tiltakozásokba torkollott. Hetek óta utcán vannak a német őstermelők, traktorokkal blokkolják a forgalmat az országban. A Német Gazdaszövetség (DBV) felhívására december közepén Bajorországban gazdatüntetések kezdődtek. Azóta az akció országossá terebélyesedett. Múlt szerdára megbénult az ország, miután a mozdonyvezetők is sztrájkba léptek, rövidebb munkahetet követelve. Csak minden ötödik vonat indult el. A mozdonyvezetők sztrájkja pénteken véget ért, de bármikor újrakezdhetik. A gazdákhoz a vasutasokon kívül fuvarozó- és szállítmányozócégek, illetve ipari üzemek is csatlakoztak, hogy tiltakozzanak az útdíjemelés és a magas energiaárak ellen.
A termelőket nem csak a frissen bejelentett megszorítások vitték ki az utcára. Ennél jóval nagyobb a baj. A gazdaszövetség felhívása szerint az európai versenyképesség megőrzéséért, a regionális élelmiszer-előállítás és az önellátás megteremtéséért, a mezőgazdasági munkahelyek megőrzéséért, a további veszteségek és bevételkiesések elkerüléséért, illetve a növényvédelemért harcolnak. Bár a kormány a demonstrációk kezdetén ígéretet tett a gépjárműadó visszavonására, és az agrárdízelt is fokozatosan vezetnék ki, az elkeseredett embereknek ez már nem elég. Ami sok, az sok, skandálták. Nyíltan megmondták, hogy a tüntetéseknek akkor lesz végük, ha megbukik a kormány. A mezőgazdaság helyzetét Thomas Herzfeld, a Leibniz Agrárfejlesztési Intézet igazgatója foglalta össze:
– Hosszú távú és mindenekelőtt kiszámítható keretfeltételekre van szükség – mondta a professzor az MDR.de közszolgálati hírportálnak. Thomas Herzfeld szerint a megszorítások bejelentése volt az utolsó csepp a pohárban. Az elégedetlenség már régóta jelen van, a gazdák szerint a politikának nincs jövőképe. Példaként említette, hogy az őstermelők konfliktusba kerültek a klímavédőkkel. Egyrészt csökkenteniük kell a szén-dioxid-kibocsátást, másrészt szükség van rájuk, ha több szén-dioxidot kell megkötni a talajban, mondta a professzor.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy valójában nem a gazdákra van szükség, csak a földjeikre. A szövetségi kormány ugyanis történelmi léptékű környezetátalakítást tervez. A Zöldek azzal érvelnek, hogy a középkor óta mintegy másfél millió hektárnyi lápot csapoltak le, hogy művelhetővé tegyék a földet. Ezeket a területeket most ismét elárasztanák, mocsaras-lápos tájat hozva létre. Ezzel Németország 50 millió tonna szén-dioxidot köthetne meg a talajban, ami az ország összes kibocsátásának hét százaléka. Ennek érdekében 2045-ig évente átlagosan 50 ezer hektárnyi területet kellene elárasztani. Ezek a mesterséges szén-dioxid-tároló területek mezőgazdasági hasznosításra nem alkalmasak többé, és a művelésből kivont területek a parasztok szerint az élelmiszer-ellátást veszélyeztetik.
Herzfeld professzor felhívta a figyelmet egy másik fenyegetettségre is. A gazdákat a rengeteg új előírás és a növekvő bürokrácia mellett nyugtalanítja Ukrajna EU-csatlakozása is.
– Véleményem szerint Ukrajna tervezett EU-csatlakozásával nem folytatható a jelenlegi agrárpolitika. Nem eltörölni kellene az agrárdízelt, hanem az eddiginél jóval nagyobb üzemanyag-támogatásra lenne szükség, mert nyilvánvaló, hogy a piac önmagában nem tudja megoldani ezeket a konfliktusokat, tette hozzá.
Németország alapvetően ipari ország, ennek ellenére területének mintegy fele, 16,6 millió hektár mezőgazdasági művelés alatt áll. Összesen mintegy 254 ezer mezőgazdasági vállalkozás állít elő élelmiszert és takarmányt, illetve egyre több energetikai hasznosítású kukoricát és repcét. Az agrárüzemek száma már az elmúlt évtizedben is jelentősen csökkent. 2010 és 2020 között 36 100 zárt be közülük. A sertéstartók száma például a felére, 60 ezerről 32 ezerre csökkent. 2023-ban összesen 254 ezer üzem működött, 4400-zal kevesebb, mint 2022-ben. Ez egyetlen év alatt 1,7 százalékos csökkenés.
Az élelmiszerár-drágulás a kisvállalkozókat, azon belül a vendéglátósokat is sújtja. Január elsejétől az éttermi élelmiszerekre a 19 százalékos áfakulcs vonatkozik. A jövőben tehát 14,99 helyett 16,67 euróba kerül a rántott szelet krumplival az autópálya mellett. Legalábbis matematikailag, ha a vevőkre hárítják az áfaemelést; a forgalmi adó az eddigi 7-ről 19 százalékra nő, mivel megszűnik a koronavírus-járvány idején bevezetett adókedvezmény. Országos étterem-bezárási hullámtól tartanak.
Tüneti kezelés
Sok mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy a végén maradjon minden a régiben. A termelők mélyreható változásokat akarnak, de mégis az a valószínű, hogy a kormánnyal szembeni elégedetlenség nem vezet feltétlenül a koalíció bukásához. Elegendő lehet a vezéráldozat.
Ahogy mondani szokás, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Már javában folytak a gazdatüntetések, amikor a Bild, a legnagyobb példányszámú lap számára felmérést készített az INSA, amely egész véletlenül az alábbi kérdést tette fel:
„Szeretné, ha Olaf Scholz átadná a kancellári posztját Boris Pistoriusnak a 2025 őszéig tartó törvényhozási időszakban? Az eredmény meghökkentő: a megkérdezettek kétharmada (64 százalékuk) szerint igen, Pistoriusnak kell váltania Scholz kancellárt a kormánykoalíció élén! Az orosz–ukrán háború európai eszkalációjával fenyegetőző védelmi miniszter hónapok óta vezeti a politikusok népszerűségi listáját.
Ha nagyon elszabadulnak az indulatok, ő majd rendet csinál…
Zöld vagy zöldség?
Ukrán gabonadömping, emelkedő energiaárak és cunamiszerűen érkező zöldszabályozások. Nemcsak Németországban, de a közelmúltban több nyugat-európai országban is tiltakoztak a gazdák.
Decemberben a franciaországi Bretagne régió gazdálkodói vonultak fel traktoraikkal Rennes városában, mondván a kormány túlszabályozza az agráriumot, ami mellett a mezőgazdasági gázolaj növekvő ára, az uniós támogatások késedelmes kifizetése, a növekvő bürokrácia és az import által növelt verseny is nehézségeket okoz számukra. Tavaly júniusban holland termelők tízezrei tiltakoztak, traktoraikkal autópályákat is lezártak. A kormány szerint ugyanis az állattenyésztés által termelt nitrogén-oxid és ammónia kibocsátását drasztikusan csökkenteni kell a természetvédelmi területek közelében. A holland gazdák viszont úgy látják, hogy igazságtalanul kerültek célkeresztbe, hiszen más iparágak, például a légi közlekedés, az építőipar és a szállítás is jócskán hozzájárulnak a kibocsátásokhoz, mégsem kell olyan szigorú szabályozásokkal szembenézniük. De tiltakozások voltak többek közt Belgiumban, Olaszországban, Lengyelországban és Szlovéniában is.
Az elmúlt időszak tüntetéseinek több közös pontja van. Az európai termelőkre három irányból is teher nehezedik: egyrészt az ukrajnai háború miatt is emelkedő energiaárak, másrészt a szintén a háború miatt beengedett ukrán gabona és egyéb mezőgazdasági termékek dömpingje, harmadrészt pedig az Európai Unió ambiciózus környezetvédelmi szabályozásai.
Tavaly tavasszal az európai sajtó arról írt, hogy Brüsszelben olyan előírásokról tárgyalnak, amelyek alapján egyebek mellett az agrárgazdaságok egy részét ipari üzemmé minősítenék át, és ennek megfelelően radikálisan csökkenteniük kellene az üvegházhatású gázok kibocsátását (ezzel jár például a marhatenyésztés). Emellett szó volt arról, hogy a termelőtől a fogyasztóig („farm to fork”, szó szerint a farmtól a villáig) stratégia jegyében 2030-ra a növényvédő szerek használatát is a felére kell csökkenteni, ahogy a műtrágya használatát is vissza kell fogni, megduplázandó viszont a biotermelés volumene és a vadonba telepített állatok száma.
Hivatalos magyarázat szerint a mezőgazdaság az üvegházhatású gázok kibocsátásának 11 százalékáért felelős az Európai Unióban (egyébként a szám épp ekkora volt húsz évvel ezelőtt is). Emellett a műtrágyában, állati ürülékben és vizeletben dinitrogén-oxidok találhatók, jelentősen hozzájárulva a talaj nitrogénkoncentrációjának növekedéséhez, ami miatt az invazív fajok még jobban elnyomják a többi növényt, a biodiverzitás pedig csökken.
Az agrárium csatatérré vált, a gazdák életidegen, megélhetésüket veszélyeztető diktátumokként élik meg a brüsszeli kezdeményezéseket, amelyek tovább nehezítik az ukrajnai háború hatásai miatt egyébként is nehéz helyzetüket. Szervezeteik szerint a „jogalkotási cunami” rontja a mezőgazdaság versenyképességét.
A brüsszeli jobboldal már tavaly nyáron is lassítást sürgetett, mondván az új szabályok túl nagy számban és túl gyorsan zúdulnak rá a termelőkre. Még Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök is beszélt arról, hogy fel kell mérni, mennyi új zöldszabályt képes egyszerre alkalmazni a mezőgazdaság. Mindazonáltal egyértelmű sikernek nevezte az új szabályozási kezdeményezéseket. Rossz nyelvek szerint a korábban mezőgazdasági reformokat sürgető jobbközép Európai Néppárt elsősorban a közelgő európai parlamenti választások miatt bizonyul most ilyen megértőnek. Noha nem a gazdák alkotják a választók legnagyobb csoportját, hangosak és befolyásosak, helyzetük szimpátiát vált ki, nemcsak vidéken, hanem a kisebb városokban is.
Matus Tibor, a Makronóm Intézet elemzője is három közös pontot emelt ki az európai gazdatüntetések témájában. Először is a környezetvédelmi előírások szigorítását, amely már két éve nagy ütemben zajlik. Másodszor az agrárpiacon bekövetkezett árváltozását. Emlékeztetett rá, 2021 őszén az ukrán háború nyomán megugrottak az energia- és műtrágyaárak, ami a gabonapiacon is emelkedést eredményezett. A termelők ekkor azt remélték, hogy ugyan magasabb költségszint mellett fogják termelni az árujukat, de termékeikért magasabb árat kapnak, így a tervezett hasznuk megmarad. Megjelent azonban a harmadik tényező, az ukrán gabona, ami elsősorban az Ukrajnával szomszédos országokat érintette, de Európa más régióiban is lefelé húzta az árakat, így a gazdálkodók haszna drámaian lecsökkent.
Matus Tibor a Demokratának elmondta, hogy a mezőgazdaság nagyon tőkeigényes ágazat, illetve az esetek többségében nagyon lassú a termelési ciklus, a gabonánál például egy év a vetéstől az aratásig, értékesítésig. Ehhez képest annyira magas hasznot nem tud kitermelni. Tehát a gazdák próbálják a legtöbb jövedelmet kihozni a rendelkezésükre álló – gyakran szűkös – földterületekből, igyekeznek minél intenzívebben termelni, ami évről évre magas költségekkel jár. Illetve amennyit tudnak, költséges gépekbe fektetnek. Mindehhez tőke kell, így általában hitelre van szükségük, ami nagyon kockázatossá teszi a gazdaságok létét, főleg azokét, amelyeknek évente csak egyszeri bevételük van.
– Ha ebből a rendszerből, mint például a németeknél, kivesszük a gázolaj jövedéki adójának visszatérítését, illetve a gépeikre súlyadót vetünk ki, az tovább növeli a költségeket, mindezt egy olyan időszakban, amikor bevételeik a nyomott árak miatt amúgy is alacsonyak – magyarázta az elemző. Megjegyezte, a valóság ismét rácáfol a liberális gazdaságpolitika egyik mantrájára, miszerint a mezőgazdaságnak nem járnának külön támogatások. Ezeknek megvonása, mint a mostani kiélezett helyzet is mutatja, eléggé durva következményekkel járna az agráriumra nézve.
