Hirdetés

– Kezdjük Oswald Spenglerrel. A Nyugat alkonyában megjósolta Európa hanyatlását. Egyetért a diagnózisával?

– Spengler alkotott egy általános modellt, amely szerint minden kultúrának megvan a maga életciklusa, és ebbe a modellbe erőltette bele a világ különféle kultúráit. Jómagam nem hiszek egy ilyen általános világformulában, hiszen az idegen kultúrákat a saját belső rendszerük szerint kell értelmezni. Spengler nagyon jól feltárta a nyugati, fausti kultúra ciklusait – felemelkedését, csúcspontját és hanyatlását –, ám ezt nem húzhatjuk rá az iszlámra vagy Kínára. Intellektuálisan izgalmas olvasmány, ám nem ez adja a kulcsot a jelenlegi helyzet megértéséhez. Ahhoz, hogy Németország hanyatlását érzékeljem, nincs szükség Spenglerre. Hogyha a liberális hanyatlás kritikájáról van szó, akkor szerintem Carl Schmittre és Leo Straussra kell hagyatkoznunk.

– Hadd ne engedjek a 48-ból: Spengler szerint sorsszerű, hogy véget ér egy kultúra. Önök tehát szembeszegülnek a sorssal, mert azért küzdenek, hogy helyreállítsák a normalitást. Mit jelent e normalitás?

– A „felvilágosodás” ellenpontját. Hiszem, hogy a természetből levezethető egy életrend, a természetet metafizikai értelemben is véve. A létezésből (Sein) fakad a jövő (Sollen). Ha vannak gyermekeink, akkor az a természetes, hogy gondoskodunk róluk; nem azért, mert valamiféle törvénybe van foglalva, hanem azért, mert ez a kötelességünk, mint ahogy a gyermekek kötelessége lesz majd, hogy gondunkat viseljék, ha megöregszünk. Ez nem emberi találmány, hanem a természetből eredő rend. Úgy érzem, hogy vissza kell találnunk ehhez a gondolkodásmódhoz, el kell fogadnunk, hogy a dolgoknak van egy természetes rendje, amelyből az erkölcs fakad, és ez a rend határokat is szab nekünk. Szabadságunkat nem valami külső tényező, hanem elsősorban a bennük rejlő természet korlátozza. Éppen ezért nem dönthetünk szabadon a nemünk megváltoztatásáról, mert ez butaság. Nem élhetjük úgy ki a szabadságunkat, hogy sorsukra hagyjuk a szüleinket, mert ez erkölcstelenség. Szóval számomra a normalitás azt jelenti, hogy elfogadjuk a természeti rendet és a tradíciót mint normát. Az apáinktól örökölt hagyomány kötelez. Sikeres, morális élet csak ezáltal lehetséges.

Korábban írtuk

– Ha már szabadság, Németországban szabad ma büszke németnek lenni?

– Csak akkor, ha valaki készen áll arra, hogy utána AfD-szavazónak bélyegzik.

– Annál rosszabbnak is szokták. Minap láttam a Deutsche Welle egyik riportját, amelyben az ön pártját igyekeznek összemosni a nácikéval. Mennyire hat ez a fajta démonizálás a német társadalomra?

– Kelet-Németországban kevésbé működik, Nyugat-Németországban viszont még igen. Németország vitathatatlanul hanyatlik. Ahhoz, hogy talpra állítsuk, új időknek új gondolataira van szükségünk, hisz az eddigi eszmék és irányzatok a pusztulásba vezetnek. Csakhogy a hatalmon lévők úgy irtóznak az új gondolatoktól, mint ördög a tömjénfüsttől, mert a pozícióikat féltik. Egyetlen eszközük marad: megpróbálnak minden új, alternatív gondolatot és eszmét lejáratni és hitelteleníteni. Ezért mondják azt, hogy minden „náci”, ami nem a saját fejükből pattant ki. Kelet-Németországban majdnem 40 százalékon állunk, de Nyugat-Németországgal kapcsolatban is derűlátóak vagyunk.

– Kelet-Németországban mással kell megküzdeniük. Nem tartanak attól, hogy Sahra Wagenknecht nacionalista hangokat megütő balos pártja elhalássza a szavazóikat?

– Nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim. Sahra Wagenknecht a régi baloldalt képviseli, tudja, akik a melegek helyett még a munkásokkal törődnek. Ez vonzó álláspont, azonban szerintünk a szociális kérdés elválaszthatatlan a tömeges bevándorlás jelenségétől. A tömeges bevándorlás miatt nőnek az albérletárak, megnő a konkurencia a kevésbé képzettek alacsony bérekkel járó munkájáért; a tömeges migráció leginkább azokat a lakónegyedeket sújtja, amelyben a szegényebb emberek laknak, nem a villanegyedeket. A tömeges migráció miatt megdrágul az egészség- és a munkanélküli-biztosítás, mert a bevándorlók sokkal inkább igénybe veszik ezeket a szociális szolgáltatásokat, mint a németek. Ha Wagenknecht valóban az egyszerű munkások érdekeit szeretné képviselni, akkor muszáj lesz állást foglalnia a bevándorlás ellen. Ám ezzel adós marad. Helyettesét és legfontosabb munkatársát úgy hívják, hogy Amira Mohamed Ali. És most képzeljék el, hogy Amira Mohamed Ali elmegy egy keletnémet kisváros főterére AfD-szavazókat toborozni. Ez nevetséges! Wagenknechtnek keményen bírálnia kellene a tömeges bevándorlást, hogy velünk versenyre keljen – ám ha ezt megtenné, akkor egy platformon lennénk. A közvélemény-kutatások szerint Szászországban hét százalékon állnak, de mi nem vesztettünk egyetlen százalékot sem. Wagenknecht a baloldal kannibálja, az SPD-ből és a Linksparteiból lakmározik. Mi ehhez jó étvágyat kívánunk.

– Az AfD egyik fő kampányszlogenje a remigráció. Hogyan küldenék haza a több százezer, akár több millió illegálisan önöknél tartózkodó migránst?

– Ez önkéntes alapon működne. Persze vannak olyanok (például bűnözők), akiket feltétlenül ki kell utasítanunk Németországból, ez a rendőrség feladata lesz. A többségnek viszont önként kell távoznia. Az a kérdés, hogy egyáltalán mit keresnek Németországban. Bizonyára nem a jó időjárás miatt jöttek, hanem a pénz miatt. És most lényegében munka nélkül kapnak pénzt, ezért is tartom jónak a magyar modellt, amelyben közmunkáért cserébe jár a támogatás, és nem csak a szép szemükért. Megnézném, hogy akkor hányan maradnának. Csak akkor távoznának önként, ha ebben érdekeltek lennének. Vegyük példának okáért Szíriát. Ha német cégek kötnének egy befektetésvédelmi szerződést Szíriával, amely garantálná a tőkéjüket, és a nyereségüket adózás nélkül vihetnék haza Németországba, akkor építhetnének ott üzemeket, és felajánlhatnánk a németországi szíreknek, hogy dolgozhattok a saját országotokban egy német cégnél. Szerintem ezt az ajánlatot sokan elfogadnák, mert akkor győztesként térnének haza, elindultak szerencsét próbálni, és kaptak biztos megélhetést. Summa summarum: el kell érnünk, hogy vonzóbbá váljon hazamenni, mint itt maradni. És a további bevándorlást meg kell akadályozni.

– Akár a határt is lezárnák, ha kormányt alakítanának?

– Azonnal lezárnánk. Ha ezt nem lépjük meg, akkor édes mindegy, akkor letehetjük a lantot. Ha nem zárjuk le a határt, akkor elkezdhetünk keresni egy új hazát, ahová költözünk, és annak lezárni a határát.

– Tud ilyen helyet?

– Nem vagyok hajlandó ezen komolyan elgondolkodni.

– Önök Oroszországgal is normalizálnák a kapcsolatokat, sőt, helyreállítanák az Északi-Áramlatot. Mennyire tartja ezt megvalósíthatónak egy Amerika által vezetett Nyugaton?

– Persze, hogy helyreállítanánk, hisz a német ipar nem maradhat életben orosz gáz nélkül. Ez képtelenség. Egy gyártóiparnak szüksége van biztonságos és kedvező árú energiára. A zöldzsenik lekapcsolták az atomerőműveinket, ám ezek erejük teljében is csak az energia húsz százalékát termelték. A legtöbb atomerőművet nem tudjuk visszakapcsolni, mert tönkrementek, és ezek is legfeljebb az energiaigényünk 5-7 százalékát fedeznék. A szénerőműveket a klímavudu miatt kukáztuk, tehát csak a gáz maradt. A tankerekkel szállított LNG négyszer annyiba kerül, mint a vezetékes gáz. Ám hogyha négyszeres árat fizet a német ipar az energiáért, akkor versenyképtelen lesz a világpiacon. Ha a német ipar életben akar maradni, akkor szükségünk van az orosz gázra. Minden más megoldás őrültség és szembemegy a józan ésszel. Persze lehet hadjáratot vezetni a józan ész ellen, de akkor fel kell áldoznunk érte a német ipart.

– Tehát akkor Európa ellen kell hadjáratot vezetni.

– Nem hinném! Ha mi kormányoznánk, akkor az Európai Tanácsban erős lenne a hangunk. Magyarország sem ellenezné, ahogyan Ausztria és Szlovákia sem. Franciaországnak sem lenne ezzel baja, persze ha Marine Le Pen lenne az elnök, és Olaszország sem tenne keresztbe, hogyha német–francia egység van. Lengyelország és Románia húzná a száját az amerikai kapcsolatok miatt. Ám ha a német vezetés ezt szeretné és nyomatékosan akarná, akkor ez ügyben világos ajánlatot tehetne a kelet-közép-európai országoknak. A többi támadást meg ki kell védeni.

– Rengeteg amerikai tőkecsoportnak van érdekeltsége a német ipari vállalatokban. Ezeken keresztül tudnák zsarolni önöket?

– Valószínű, de inkább az a kérdés, hogy vajon mit tennének egy ilyen helyzetben. Az Északi Áramlat nélkül nincs több német ipar, tehát ez kamikazeművelet lenne. Igaz, hogy a Blackrocknak vannak részvényei német vállalatokban, de szerintem ők sem szeretnék, hogy elértéktelenedjenek. Szerintünk nem az üzletnek van országa, hanem az országnak van gazdasága. Mi pedig ragaszkodunk a politika elsőbbségéhez. És amikor a gazdaság úgy gondolja, hogy egy demokratikus kormány ellen kell harcolnia, akkor a nép fogja eldönteni ezt a csatát.

– Mit vár az európai parlamenti választásoktól?

– Arra számítunk, hogy a jobboldali frakciók lesznek többségben, tehát a kereszténydemokraták, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), valamint az Identitás és Demokrácia (ID) frakciója. Csak az a gond, hogy akárcsak Németországban, a kereszténydemokraták a zöldekhez húznak, az ECR és az ID között pedig a külpolitika lehet Erisz almája, hisz előbbi jobban lelkesedik a háborúért, mint az utóbbi. Sajnos a kereszténydemokraták általában a zöldekkel, liberálisokkal és szocialistákkal szavaznak együtt, semmint a többi jobboldali frakcióval. Arra számítok, hogy kissé jobbra tolódik az Európai Parlament, elméletben jobboldali többség lesz, de kereszténydemokraták döntenek, és tőlük nem sok jóra számítok.

– Kik lesznek a magyar szövetségeseik, a Fidesz vagy a Mi Hazánk?

– Mindkét párttal jóban vagyunk. A Fidesz kormányzó párt, van bőven tapasztalata, ezért számunka a legérdekesebb politikai erő. Lényegében nincs olyan kérdés, amiben ne értenénk egyet. A Fidesznek 12-13 európai képviselője lesz, a Mi Hazánknak 2-3. Orbán Viktor miniszterelnök korábban elmagyarázta, hogy a magyarországi német ipar miatt nem tud velünk szövetségre lépni, mert akkor ezt megtorolnák rajta. De ha mégis összebútoroznának velünk, azt örömmel fogadnánk. Sőt, odáig mennék, hogy még a vörös szőnyeget is kiterítjük eléjük, és jómagam porszívózom fel. Örökké azonban nem várhatunk, és mindenképpen szeretnénk egy magyar szövetségest, a Mi Hazánkkal is szinte mindenben egyetértünk.

– Mit gondol a német honvédelmi minisztérium által vizionált német–orosz háborúról? Miért kellett ez bedobni a nyilvánosságba?

– A vak is látja, hogy Ukrajna elveszti ezt a háborút, és az Egyesült Államok sem hajlandó már állni a cechet. Persze továbbra is támogatják a háborút, de szeretnék, ha inkább az EU és Németország finanszírozná ezután. Szerintem a német–orosz háború víziója tipikus fake news, arra való, hogy rávegye a német népet, helyeselje az Ukrajnának szánt nagymértékű támogatásokat. Nem hiszem, hogy ezzel elérik a céljukat, mert az emberek nem szeretnének háborút, és mi ennek masszívan ellen fogunk állni.

– Végezetül egy könnyedebb kérdést. Melyik a kedvenc német filmje?

– Könnyebbet is kérdezhetne! Nem rajongok különösebben a 45 utáni német filmekért, és noha minden tabu, ami 45 előtti, kedvencem mégis a Die Feuerzangenbowle (Tűzfogó bólé) című 44-es német vígjáték. Arról szól, hogy egy író álruhát ölt, és visszatér a régi iskolájába. Nem mély, de nagyon jó a humora.