Kölcsönös tiszteleten alapuló világrend

– Hogy áll Kína a koronavírus elleni védekezésben?

– A kínai kultúrában nagy jelentőséget tulajdonítunk a szerénységnek. A Covid ellen elért eredményeinket kiemelkedőnek tartjuk, de nem gondoljuk, hogy meghaladhatatlanok volnának, különösen, hogy az új mutációk agresszívan és gyorsan terjednek. Kína lakossága 1,4 milliárd fő, ezért hoztunk létre egy nemzeti közös védekezési és ellenőrzési mechanizmust, hogy már a vírus megjelenésekor időben megfékezzük a terjedését. Ennek érdekében a haladéktalan kezelésre és a tájékoztatásra egyaránt nagy súlyt fektettünk. Noha a lezárások rövid távon gazdaságilag fájdalmasak voltak, azt látjuk, hogy eredményt hoztak: az összes esetszám nem érte el a százezret. Most pedig a delta variáns megjelenésével mindössze párezres megbetegedésről beszélhetünk. Ezeket is inkább csak néhány tartományban észlelték, ahova külföldről hurcolták be a mutáns vírust.

– Mégis vannak, akik megkérdőjelezik a kínai vakcinák hatékonyságát.

– A globalizáció korában összehangolt védekezésre van szükség, aminek a legjobb módja az, ha minden ország komolyan veszi az oltást. Tény, hogy százszázalékos védettséget nyújtó vakcina nincs, az antitestek száma pedig rengeteg egyéb körülménytől is függ. Emellett az új variánsok megjelenése miatt a beléjük vetett bizalom is meginog. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy hatásosak a vakcinák a vírus ellen. Hazánk 1,4 milliárd lakójából már 1,1 milliárd önként kérte a beoltását a kínai vakcinával, a cél pedig az, hogy mindenki be legyen oltva, akinek szüksége van rá. Két kínai oltóanyagot a WHO is elismer, ezeket több mint száz országba exportáltuk, harmincnak pedig a vezetői is ezekkel oltatták be magukat. Kína idén kétmilliárd adag vakcinát kínál a WHO-nak és más országoknak – a felét már leszállítottuk –, amelyből Afganisztánnak hárommillió adag jut.

– Akkor minek tudja be a bírálatokat?

– Vannak országok, amelyek politikai célokra használják fel a járványt. Kína 2019. december 31-én jelentett a WHO-nak ismeretlen eredetű tüdőgyulladásos megbetegedéseket, azóta pedig a teljes nyitottságra és átláthatóságra törekszünk. A WHO szakemberei meglátogatták Vuhan városát, megvizsgálták a piacot, ahonnan egyes híresztelések szerint a járvány ered, és jártak a Vuhani Víruskutató Intézetben is. Noha beszámolójukban egyértelműen megállapították, hogy a vírus nem lehet az intézet laborszökevénye, az Egyesült Államokban mégis vannak, akik ezt állítják. Önmagában az a tény, hogy Joe Biden a titkosszolgálatokat kérte fel jelentéstételre, jól mutatja az ügy politikai természetét. A mi álláspontunk az, hogy a politikát és a tudományt külön kell választani. Ha viszont Amerika fenntartja a lehetőségét annak, hogy a vírus egy laboratóriumból szivárgott ki, akkor azt javasoljuk, hogy vizsgáljuk meg Fort Detricket és az Észak-Karolinai Egyetemet is, amelyekben koronavírussal kapcsolatos kísérletek folynak. Emellett az, hogy Vuhanból jelentették először a vírust, még nem jelenti azt, hogy onnan is ered. A legutóbbi hírek szerint az Egyesült Államokban is észleltek eseteket már a vírus kínai feltűnése előtt. De vádlóink arról sem szívesen beszélnek, hogy 2019 októberében Vuhanban nemzetközi katonai játékokat tartottak, amelyet megelőzően amerikai sportolók a Covidéhoz hasonló tüneteket mutattak.

– A támadásoknak talán közük lehet a nemzetközi világrend átalakulása miatti amerikai aggodalmakhoz is. Mit szól azokhoz a véleményekhez, amelyek szerint a világ új vezetője hamarosan Kína lesz?

– A világrend megváltozásának elmélete nem Kínától, hanem angolszász gondolkodóktól ered. A neves külpolitikai elemző, Fareed Zakaria könyve például 2008-ban jelent meg Amerika utáni világ címmel, de hasonló következtetésekre jutott a brit történész, Tony Judt is. Mind a ketten megállapítják, hogy míg a XX. században – vagy akár korábban is – a Nyugat dominált, addig a XXI. században a fejlődő országok felemelkedése átalakítja a világrendet. Tény, hogy a világ gazdasági és technikai központja folyton vándorol. A világkereskedelem java egykor a Földközi-tengeren zajlott, majd az Atlanti-óceánra tevődött át, most pedig a Csendes-óceán felé fordul. A súlypont áthelyeződése nem új keletű. Az Egyesült Államok kétszáz, Kína ötezer éves kultúra, a XIX. századig Kína állt az első helyen. De a célunk nem az, hogy másokat meghaladjunk, hanem hogy önmagunkhoz képest fejlődjünk gazdasági, társadalmi és egyéb igényeinknek megfelelően. Az országon belül észak és dél, kelet és nyugat között máig nagy különbségek vannak, ezeket mérsékelni szeretnénk. Az Egyesült Államok gazdaságilag és technikailag továbbra is az első helyen áll, nekünk pedig még sok tanulnivalónk van. A kínai bruttó hazai termék még mindig csak kétharmada az amerikainak úgy, hogy nálunk a népesség 1,4 milliárdos, így az egy főre jutó GDP is jóval alacsonyabb. A kétezer évvel ezelőtt élt Lao-ce mondta, hogy „csak az az igazán erős, aki önmaga felett győzedelmeskedik”. Amerika ma is az első és legerősebb hatalom, amelyet egyetlen ország győzhet le: saját maga.

– Tartanak-e az Amerikával való szem­benállás kiéleződésétől?

– Mi annyit kérünk Washingtontól, hogy tartsa tiszteletben a kínai nép fejlődéshez és jobb élethez való jogát. Hisszük, hogy a jövő elsősorban a nemzetközi közösségen múlik és azon, hogy mennyire demokratikusak az országok közötti viszonyok. Idén ünnepeljük a hidegháború végének 30. évfordulóját, a múlt tapasztalatai pedig arra intenek, hogy a szembenállás katasztrófához, egy új hidegháború kiprovokálása megosztottsághoz vezet. A kölcsönös tisztelet jelenti a racionális utat a békéhez. Kína vesztese volt a hidegháborúnak, ebből kiindulva tehát ellenzünk minden szembenállást. Helyette az együttműködés pártján állunk, de az együttműködőknek félúton kell találkozniuk. Egy évtizeddel ezelőtt az amerikaiak azt jelezték nekünk, hogy mennyire nagyra tartják az „egy csónakban evezünk” kínai mondást. A hegeli idézet, miszerint „a történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből”, ma is nagyon találó.

– Nehéz lehet együttműködni, amikor mások folyamatosan bírálják Kína politikáját.

– A világon számos kultúra és civilizáció van. Helytelennek tartjuk, ha bárki megpróbálja ráerőltetni a saját fejlődéséből eredő értékrendjét a másikra. Számunkra nehezen értelmezhető, amikor a kétszáz éves Egyesült Államok próbálja kioktatni az ötezer éves múltra visszatekintő Kínát. Persze Kínának sem áll szándékában az USA-t kioktatni. Donald Trump után nem látunk jelentős változást Joe Biden velünk szembeni politikájában sem. A számok viszont azt mutatják, hogy a hangzatos szólamok ellenére az idei év első felében 45,7 százalékkal, 340,8 milliárd dollárra bővült a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelem az elmúlt év hasonló időszakához képest. Tehát egy dolog a politikai retorika, és más a gazdaság. Mi mindenesetre szimpátiával tekintünk az összes olyan országra, köztük Magyarországra is, amely meg akarja védeni a saját kultúráját. Az önök esetében különösen méltányoljuk, hogy miközben kiállnak az Európai Unió mellett, a Kelet felé is nyitottak.

– Az Egy övezet, egy út fejlesztési tervvel Kína is meghirdette a maga világstratégiáját. Miben különbözik ez az angolszász modelltől?

– Ennek az együttműködési kezdeményezésnek a másik neve Új Selyemút. Ez szimbolikus, hiszen az a célja, hogy helyreállítsa a Kelet és Nyugat közötti egykor virágzó kapcsolatokat, filozófiája pedig nagyban eltér az Egyesült Államok által a II. világháború után felkínált újjáépítési támogatásokétól. Itt ugyanis a cél kizárólag a kölcsönös gazdasági előny, sem politikai céloknak, sem ideológiai missziónak nincs helye. Az Egy övezet, egy út nem követel kizárólagosságot, partnereink bármely másik nemzetközi szervezethez vagy szövetséghez csatlakozhatnak. Ráadásul a hitelezés során nem áll fenn az adósságcsapda veszélye sem, a törlesztés ugyanis a nemzetközi sztenderdek szerint történik. Mi nem erőltetünk rá senkire semmit, a megbeszélés, közös építés, megosztás alapján az egyenlőség és kölcsönös előnyök elvét képviseljük. Korábban Közép-Ázsiában, azon belül Kirgizisztánban szolgáltam diplomataként. Tudom, hogy milyen problémákat okozott, hogy az ország északi és déli részében külön elektromos hálózat működött. Ezeket még a szovjet időkben sem sikerült összekapcsolni, most azonban kínai segítséggel megtörténik. Amikor az ottani amerikai nagykövettel találkoztam, mondtam is neki: érthetetlen, hogy miért próbál Amerika politikai modellt exportálni a térségbe, amikor egyetlenegy utat sem képes ott megépíteni. Idén júniusban Joe Biden meghirdette a Build Back Better World programot. Mi üdvözöljük, hiszen az Egy övezet, egy út nem harmadik fél ellen irányul. Úgy látjuk viszont, hogy Washington legszívesebben a könnyű, gazdaságilag számára előnyös projekteket szeretné megszerezni, és visszautasítja azokat, amelyek nem hoznak neki gyors hasznot. Nyitottak vagyunk azonban az USA részvételére is az Egy övezet, egy út együttműködésben is.

– Hogyan értékeli Kína és az Európai Unió viszonyát?

– Európa és Kína két nagy civilizáció, emellett két fontos piac és a globalizált világ két meghatározó pólusa. A magunk részéről érdekellentétet nem látunk, és elégedettek vagyunk azzal, hogy sikerült átfogó befektetési megállapodást kötnünk. Míg azonban Kína számára Európának egyetlen státusa van, a partneri, addig úgy látjuk, hogy Európa nemcsak partnerként, de vetélytársként és olykor ellenfélként is tekint Kínára. Miközben mi a kölcsönös tisztelet nyelvén szeretnénk tárgyalni, egyes európai csoportok és szervezetek hajlamosak ideológiai síkra terelni a dolgokat, beavatkozva olyan kínai belügyekbe, mint a hongkongi események vagy az ujgurkérdés. Mi a kölcsönös tisztelet pártján állunk, és szeretnénk felhívni rá a figyelmet, hogy a kínai fejlődésnek az a kulcsa, hogy a polgárok támogatják az állam politikáját. Kétezer éve meghatározza politikánkat az az elmélet, amely szerint az uralkodó a nép véleményét követve kormányoz. Ma a Kínai Kommunista Párt is ezt a hagyományt követi. Hszi Csin-ping elnök politikai pályáját járási szinten kezdte, ahonnan városi, tartományi, majd országos szintre lépett elő. Ismeri tehát a nép értékrendjét, kultúráját, és azt figyelembe véve kormányoz. Ez alapján vetette fel, hogy az emberiség közös értékei a béke, a fejlődés, a tisztesség, az igazságosság, valamint a szabadság és a demokrácia.

– Két konkrét ügyben véleménykülönbség van a Nyugat és Kína között. Kezdjük az elsővel. Mi Peking álláspontja Hongkong ügyében?

– Bizonyítékaink vannak arra, hogy az elmúlt években zajló zavargások külső behatásra kezdődtek. A kínai államnak nem általában a tüntetésekkel van problémája, hanem az utcai erőszakkal, illetve azzal, hogy egyes csoportok politikai célként fogalmazzák meg Nagy-Britannia hongkongi befolyásának visszaállítását. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szerint az erőszakos tüntetők célja a szabadságjogok kiterjesztése volt. Arról viszont hallgatnak, hogy a városban zajló zavargások súlyosabbak voltak, mint amiket az Egyesült Államokban láttunk a közelmúltban. Peking mindössze alkotmányos jogával élt, mikor jogszabályt dolgozott ki arra, hogy a szeparatizmust támogató politikusok jogilag is felelősségre vonhatók legyenek. Hálásak voltunk Magyarországnak, amiért az ügy kapcsán az Európai Unión belül egyedüliként nem csatlakozott a Kínát elítélő nyilatkozathoz.

– És mi a helyzet az ujgurokkal, akiket egyes nyugati vélemények szerint vallásuk miatt üldöznek és zárnak átnevelő táborokba?

– Noha az Egyesült Államok az emberi jogok megsértésével vádolja Kínát, az ujgur-ügy valójában nem vallási, hanem biztonsági kérdés. A kínai állam egyrészt azért létesített képzési központokat, hogy a gazdaságilag elmaradott régió lakóinak munkaerőpiaci versenyképességét növelje, másrészt pedig, hogy tájékoztassa őket a terrorizmus és a radikális gondolatok veszélyéről. A kínai államnak kötelessége, hogy a tartomány (autonóm régió) minden lakosának, beleértve az ujgurokat is, egyaránt szavatolja a jogait, ehhez pedig fel kell vennünk a harcot a radikalizmussal. Ahogy a Covid kapcsán, Peking itt is az átláthatóság politikáját folytatja. Tavaly több mint százmillió hazai és külföldi turista látogatott Hszincsiangba. Ugyanakkor a tartomány nyitva áll a nemzetközi megfigyelők előtt is. Az elmúlt években az iszlám országokból – így Iránból, Szaúd-Arábiából és az Egyesült Arab Emírségekből is – érkeztek ide delegációk, amelyek egybehangzóan megállapították, hogy a kínai állam a tradicionális iszlám kultúrát védi a szélsőségek hatásaitól. Ezt mutatja az is, hogy Hszincsiangban ötszáz hívőre jut egy mecset, ami magasabb szám, mint például a törökországi átlag.

– Kína lakossága 1,4 milliárd, Magyarországé 9,8 millió, ami egy közepes kínai városénak felel meg. Fontos Kínának Magyarország?

– Kínának nem számít, hogy egy ország kicsi-e vagy nagy, ha a kölcsönös tisztelet nyelvén tudunk egymással tárgyalni. Emellett azt látjuk, hogy számos téren, ideértve a tudományt, a sportot és a politikát is, Magyarország a tényleges méreteinél jóval nagyobb eredményeket ér el a nemzetközi színtéren. Szimpátiával figyeljük, ahogy Magyarország megvédi a történelmi és kulturális örökségét, és hálásak vagyunk azért, hogy a nemzetközi porondon is barátként áll Kínához. Magyarországról első ismereteimet 32 évvel ezelőtt szereztem, amikor először jártam itt. Remélem, hogy az elkövetkezendő években a munkám révén még több magyar barátra tehetek szert.

– Miként látja a Fudan Egyetem körüli vitákat?

– Mi úgy gondoljuk, hogy a tudomány és a politika két különböző dolog. Kína is nyitott a külföldi oktatási intézményekre, amerikai, brit, izraeli és orosz egyetemek is működnek nálunk. Magyarországgal is számos tudományos együttműködésünk van már. A Fudan a QS világranglistáján a 31. helyen áll. Az intézmény falai között nem ideológiai nevelés, hanem tudományos oktatás zajlik, amelynek nyelve Keleten és Nyugaton is ugyanaz. Sajnálatosnak tartom, hogy Kína választási kampány témája lett Magyarországon. De persze nem lepődtem meg rajta, hiszen az Egyesült Államokban is ez történt.