Különadó és reklámtilalom a cukros és zsíros ételekre, támogatás a kerékpárutak és gyalogosövezetek kiépítésére. Gazdasági ösztönzőkkel próbál fellépni az elhízás ellen a WHO. Az elmúlt két évtizedben ugyanis megháromszorozódott az elhízottak száma – Németországban már minden ötödik ember kövérnek számít. A túlsúlyból adódó betegségek kezelése 60 milliárd euró közpénzt emészt fel az Európai Unióban.

Ha szóba kerül az amerikai lakosság, akkor szinte azonnal az elhízott emberek jutnak az ember eszébe. Pedig ma már Európában sem sokkal kedvezőbb a helyzet, sőt – meglepő módon – az észak-afrikai és latin-amerikai országokban is egyre nő a túlsúlyosak száma. A WHO adatai szerint az elmúlt két évtizedben megháromszorodódott az elhízottak aránya. Amerikai tudósok állítása szerint a Földön – első ízben a történelem során – a túlsúlyosak száma immár meghaladja az alultápláltakét. Míg előbbiek mintegy 1 milliárdan vannak, az utóbbi csoportba 800 millió embertársunk sorolható. A WHO becslése szerint 2010-re a német lakosság 22, a csehek és a szlovákok 21 százaléka elhízott lesz. A kilók visszaszorítására tett kísérletek ugyanakkor még gyerekcipőben járnak. Az utca embere számára az jelenti a fő problémát, hogy az egészséges étkezésnek ára van – vagyis ha kalóriaszegény ételeket akarunk fogyasztani, alaposan be kell nyúlnunk a pénztárcánkba. Az Európai Bizottság már tavaly decemberben fölvetette, hogy gyermekek számára erősen korlátozni kellene a cukorban és zsírban gazdag élelmiszerek fogyasztását. Átfogó szabályozás azonban azóta sem látott napvilágot, így a tagállamokra hárul a feladat, hogy felvegyék a kesztyűt a túlsúly ellen. Ennek keretében indították például hazánkban is az egészséges iskolabüfék programját, vagy történtek olyan mosolyogtató kísérletek, mint amikor a spanyol egészségügyi miniszter felszólította a Burger Kinget, hogy vonja vissza a – majdnem ezer kalóriát tartalmazó – dupla sajt-bacon XXL szendvics reklámozását. Az ENSZ Egészségügyi Szervezete most azt tervezi, hogy további lépéseket tesz az egészségtelen ételek visszaszorításáért. Magasabb adóval sújtanák a zsíros és cukros ételeket – csakúgy, mint a dohánytermékek esetében – s korlátoznák reklámozási lehetőségeiket is. Egyúttal az önkormányzatokat kerékpárutak és gyalogosövezetek kiépítésére ösztönöznék. A magyar felnőttek 40 százaléka túlsúlyos, 20 százaléka elhízott, kétszázezren pedig az extrém fokú elhízottak táborát erősítik. A gyermeknél 15 százalékra tehető a kóros testsúlyúak aránya. A középiskolás fiúk 16 százaléka túlsúlyos, 4 százalékuk pedig az elhízott kategóriába sorolható. A középiskolás lányoknál a helyzet valamivel kedvezőbb, náluk ugyanez az arány 8 és 3 százalék, derül ki az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet felméréséből. A túlsúly és az elhízás gyakorisága a gyermekek és a serdülők körében évről évre nő. Az elhízáshoz társuló krónikus megbetegedések (magas vérnyomás, cukorbetegség) közül nem egy már gyermekkorban is megjelenik. A túlsúlyos embereknél a szívbetegség kockázata 40 százalékkal nagyobb, mint a normál súlyúak között. A kilók gyarapodásával csökken a fizikai teljesítőképesség, a nagy terhelés miatt ízületi gyulladások alakulhatnak ki a térdben, a csípőben és a gerincoszlopban. A halálozás szempontjából különösen a hasi típusú elhízás veszélyes. A haskörfogat még elfogadható mértéke férfiaknál 94, a nőknél pedig 80 centiméter. Ezeknél nyolc centiméterrel nagyobb értékek fölött pedig már gyógyszeres kezelést javasolnak az orvosok. A kövérség ugyanakkor nem csak magánügy, hiszen súlyos terhet tó a társadalombiztosítási rendszerre is. Markosz Kiprinau, az unió egészségügyi biztosa szerint a tagországok egészségügyi kiadásainak mintegy 7 százaléka vezethető vissza az elhízással kapcsolatos problémákra. Az Európai Táplálkozási és Egészségügyi Szövetség ugyanakkor 20 százalékra becsüli ezt az arányt, ami évi 60 milliárd euró közpénz kiadását jelenti. Kétségtelen tény, hogy az elhízásnak genetikai okai is vannak, mégis többet nyom a latba a túlzott kalóriabevitel és a mozgásszegény életmód. Bár a zsírfogyasztás csökkent az utóbbi években, a szénhidrátfogyasztás ezzel párhuzamosan növekedést mutat. Bár manapság sokat beszélünk az egészséges életmódról, a gyakorlatban kevesen tartják be annak „kötelező” előírásait. Ennek ékes példája, hogy a fitnesz-szolgáltatásokkal a lakosság 1-2 százaléka él csupán. Ezen az sem segített, hogy eddig a munkaadóknak lehetőségük volt, arra, hogy adómentes bérletekkel támogassák dolgozóik testmozgását (ez a lehetőség épp most szűnik meg a megszorító intézkedések kapcsán). Hiába minden ösztönzés, ha mi magunk a fotelba süppedést és a nassolást választjuk az egészségtudatos életvitel helyett. Simon Rita