Hirdetés

A német szinódusi, vagy más szóval zsinati út (Synodaler Weg) 2019 tavaszán kezdődött. A német püspökök reformokat akarnak négy szépen becsomagolt témakörben: a hatalomgyakorlás, a nemi erkölcs, a cölibátus és a nők szerepének újragondolása terén. Püspökök, papok, hívők és laikusok három éven át tárgyaltak a katolikus egyház jövőjéről Németországban, miután az egyházban szexuális visszaéléseket fedeztek fel. Eredetileg ugyanis ez adta az apropóját az úgynevezett zsinati út elindításának.

Ferenc pápa kezdetben támogatta a német zsinati utat és közös gondolkodást, de óva intett attól, hogy a reformokat az uralkodó korszellem hassa át. 2019 júniusában levélben fordult a németországi hívekhez. Azt írta „Isten zarándok népéhez” intézett levelében, hogy a zsinati utat a II. Vatikáni Zsinat hagyományában látja, és a zsinatiságnak minden egyházi szintet át kell hatnia, mivel az egyház alapvető változási folyamat előtt áll. Ehhez fel kell ismerni az idők jeleit anélkül, hogy túlzottan alkalmazkodnánk a korszellemhez. A német püspökök, élükön Reinhard Marx bíborossal, a Német Püspöki Konferencia akkori elnökével és Thomas Steinberggel, a Német Katolikusok Központi Bizottságának elnökével megköszönték a Szentatya bátorító szavait, és kinyilvánították, hogy felhatalmazva érzik magukat a megkezdett folyamat folytatására.

Ám a kezdeti világos útmutatás ellenére a német zsinati út egyre kanyargósabbá vált, míg végül eljutott az egyház tanításaival szembemenő, az egyházi hierarchiát és a szenthagyományokat felforgató, az LMBTQ-lobbi által átitatott és a német elit által divatba hozott fogalmak és tendenciák mentén folyó vitához, és sokan felhatalmazva érezték magukat arra is, hogy mindezt a gyakorlatba is átvezessék. Egyre több katolikus püspök áldott meg homoszexuális párokat. Közben arról folyt a vita, hogy nőket szeretnének diakónussá szentelni, hogy elváltak is szentségi házasságot köthessenek, illetve szentségekhez járulhassanak, és szüntessék meg a papi cölibátust. Ekkor már egyre többen, a német egyház sorain belül is egyházszakadásra figyelmeztettek.

Tavaly júniusban Ferenc pápa a La Civiltá Cattolica című lapban publikált beszélgetésben felidézte, mit mondott Georg Bätzing püspöknek, a Német Püspöki Konferencia elnökének: „Németországnak már van egy nagyon jó evangélikus egyháza, nincs szükség kettőre” – óvott a Szentatya egy újabb egyházszakadástól. Köztudott ugyanis, hogy amiből kettő van, abból az egyik felesleges.

Korábban írtuk

Csakhogy Bätzing, aki 2020 márciusa óta áll a Német Püspöki Konferencia élén, saját bevallása szerint a feje tetejéről a talpára szeretné állítani az egyházat. „A pápa még a katolikus egyházban sem az a személy, minden reá ruházott hatalom ellenére, aki képes volna feje tetejéről a talpára állítani az egyházat, ahogy mi szeretnénk” – jelentette ki a limburgi püspök, visszautasítva azokat a lengyel, skandináv és a világ egyéb tájairól érkező, egyházi vezetők által megfogalmazott aggodalmakat, amelyek szerint a német zsinati út szakadáshoz vezet.

Fontos teológiai kérdésekben nincs azonos álláspont, állapította meg a Német Püspöki Konferencia elnöke Rómában, azután a tavaly őszi ötnapos pápai kihallgatás után, amire ugyancsak a német zsinati út miatt került sor. A pápa ekkor már keményen bírálta a németországi folyamatot.

Bätzing viszont továbbra kitartott a reformok mellett. „Katolikusok vagyunk és azok is maradunk, de másképpen akarunk katolikusok lenni” – állt ki a változások mellett a püspök. Azt ugyanakkor bevallotta, hogy bizonyos aggodalommal megy haza, mert még nem tudja felmérni a folyamatok dinamikáját. Vagyis attól tart, hogy kiszabadul a szellem a palackból.

Nem alaptalanul. Helmut Dieser aacheni püspök, akit szintén magához rendelt a pápa, azt nyilatkozta, hogy örömmel keresztelné meg két leszbikus nő gyerekét, mert szerinte az azonos neműek egymás iránti vonzalma nem rendellenes, hanem az emberi szexualitás egyik változata. A püspök szerint az egyházi nyitás a queer személyek irányába több mint időszerű. Franz-Josef Overbeck Ruhr-vidéki püspök elárulta, hogy a homoszexuális párok megáldása régóta bevett gyakorlat, akárcsak a válás után újraházasodóké. Over­beck ekkor már azt is bejelentette, hogy új testületet hoz létre a tanácskozási és döntéshozatali folyamatokban való nagyobb társadalmi részvétel érdekében. Ezzel az úgynevezett zsinati tanács, a papság és a laikusok közös irányító testülete, amely előkészíti a zsinati bizottságot, 2026-tól az egyháziakéval egyenlő számú világi tag részvételével kezdi meg a működését. Ezzel végképp betelt a pohár a Vatikánban.

Róma már többször világossá tette, hogy a németeknek nincs jogosultságuk az egyházon belül új irányítási struktúrák létrehozására, és néhány német püspök nem dönthet az egyetemes egyház nevében. Ferenc pápa rámutatott arra, hogy már a szinódusi folyamat elnevezése sem helyénvaló. „Csak a nevében zsinati ez az úgynevezett zsinati út, amelyen nem Isten népe mint egész vesz részt, hanem az elit” – mondta. Kifogásolta a döntési folyamat módszertanát is. „A világzsinat szempontjából a német tapasztalat nem segít, mert az nem zsinat, nem igazi zsinati út. Azonosítottak néhány problémát, amiket meg akarnak oldani, de kérdés, hogy milyen szempontok szerint oldják meg őket. Egyházi tapasztalataink alapján, az apostolok hagyományaiból kiindulva és azokat napjainkig alkalmazva vagy szociológiai adatok alapján? Ez az alapvető probléma” – mutatott rá Ferenc pápa.

A következő komoly figyelmeztetés idén január végén érkezett Rómából. Georg Bätzingnek írt levelükben magas rangú vatikáni képviselők világossá tették, hogy sem a zsinati útnak, sem az általa létrehozott testületnek, sem a püspöki konferenciának nincs hatásköre létrehozni egy úgynevezett zsinati tanácsot sem nemzeti, sem egyházmegyei, de még plébániai szinten sem, amelynek tagjai egyenlő számban lennének püspökök, egyházi alkalmazottak és laikusok, és amelynek az lenne a feladata, hogy előkészítse a 2026-ban létrehozandó úgynevezett zsinati bizottságot. A levelet magas rangú vatikáni tisztségviselők, Piet­ro Parolin, Luis Francisco Ladaria Ferrer és Marc Ouellet bíborosok írták alá, kifejezetten kiemelve, hogy tették mindezt Ferenc pápa teljes támogatásával.

A katolikus egyház két évtizedes rendjében a zsinat, a szinodialitás azt jelenti, hogy mindenki tanácskozhat, javaslatokat tehet, de a végső döntést csak a Szentszék hozhatja meg. Thomas Schüller, a DPA német hírügynökségnek nyilatkozó kánonjogász szerint Róma ezzel pontot tett a német zsinati út végére, amely így megbukott.

– A pápai vétó megtörte a virágzó zsinati álmokat. Mivel a pápa magáévá tette a három vatikáni bíboros döntését, az többé már nem vitatható.

Ám van, aki mégis vitatja. Marx bíboros például, aki szerint a zsinati út még korántsem ért véget.

– Nem szabad visszatérni a régi sémához. A zsinati bizottság felállításáról szóló döntés észszerű megoldás volt. Fontos a bizottságok hálózatba kapcsolása, hogy az egyes testületek beszéljenek egymással – mondta. Szerinte a német egyház feladata, hogy mutassa az utat a többieknek. Akár a Rómával való konfrontáció árán is. De vajon hova vezet a németek liberális reformja?

Az evangéliumi ígéretet a történelmi tapasztalat alátámasztja: a nagy egyházszakadások a katolikus egyházat és Szent Péter trónját nem rendítették meg. Ahogy Jézus mondta: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Lk 9,18)

Kétezer éves történelmével a katolikus egyház a világ egyik legnépesebb vallásfelekezete. A Föld népességének mintegy 31,5 százaléka, 2,2 milliárd ember keresztény. A keresztények fele, azaz 1,1 milliárd ember római katolikus. A németországi katolikusok száma azonban mindössze 21,6 millió, a lakosság 26 százaléka (2021-es adat), és folyamatosan csökken.

Tehát pontosan úgy aránylik a különös nevű Marx bíboros és társai felforgató reformtörekvése az egyetemes egyház szenthagyományához, mint a hitüket elhagyó németek száma a világegyház testben-lélekben töretlen gyarapodásához.