Inog az állami vétójog

Két év alatt sem sikerült parlamenti napirendre vetetni az aranyrészvények korlátozásáról szóló törvényjavaslatot. Így a magyar állam továbbra is uniós jogot sért, Brüsszel szerint ugyanis a kelleténél jobban beleszól 30 privatizált vállalat életébe. Hazánknál is több aranyrészvénnyel rendelkezik a lengyel és cseh kormány, e három ország birtokolja az unióban előforduló aranyrészvények négyötödét. Igaz, Nyugat-Európában nem került sor az energetikai ágazat privatizációjára.

„Egy évvel a választások előtt kormány és ellenzék sem tartja különösebben sürgősnek az aranyrészvények ügyének rendezését” – láttunk a jövőbe tavaly márciusban (Demokrata, 2005/13.), amikor már egy éve hevert a miniszterelnök asztalán az Igazságügyi Minisztérium tervezete az állami jogok korlátozásáról. Most már tehát biztos: a jelenlegi kormány megszegi a csatlakozási tárgyalásokon tett ígéretét, amely szerint megszünteti az indokolatlan állami beavatkozást a privatizált vállalatok életébe. Az unió ugyanis már a kilencvenes évek második felétől harcot hirdetett az aranyrészvények ellen, miközben a rendszerváltó országokban még javában privatizáltak vállalatokat az állami szavazatelsőbbség megkötésével. Brüsszel szerint összeegyezhetetlen a magántulajdonnal, hogy az állam tényleges tulajdonrész nélkül beleszólhasson a cégek mindennapi életébe – noha a gyakorlatban a vezetőség megválasztásába, üzleti döntésekbe nem szokott beavatkozni az állam képviselője. Az uniós illetékesek azt javasolják: az állam inkább piackonform intézkedésekkel próbálja elérni a kívánt célokat, az Európai Bíróság pedig az elmúlt egy évben francia, portugál és spanyol vállalatokban fenntartott állami aranyrészvényeket érvénytelenített.

Valójában azonban nem a nyugati országokra lenne indokolt Brüsszelnek fókuszálni az aranyrészvények elleni harcban. Az újonnan felvett közép-európai országokban sokkal jelentősebb a probléma. Az Európai Bizottság 2005 nyári összegzése szerint még 141 uniós nagyvállalat működését korlátozza aranyrészvény, ebből 49 a lengyel, 37 a cseh, 30 pedig a magyar állam kezében van – ez együtt az uniós aranyrészvények 82 százalékát jelenti. A lengyelek még olyan cégeket is bevettek a „nyomós közérdek miatt államilag korlátozható” vállalatok közé, mint egy vodkaüzem, dohányipari vállalatok, élelmiszer-feldolgozók, cukorgyárak, építőipari, faipari, textilipari üzemek. A magyar lista valamivel elfogadhatóbbnak hangzik: nálunk az áramszolgáltatók, a gázszolgáltatók, az erőművek, a Dunai Repülőgépgyár, a Mol, a Magyar Telekom, az OTP, a Pick, a Herz, a Kalocsai Fűszerpaprika, a Zsolnay Porcelángyár, a Hungexpo, a Hungaropharma és a CD Hungary került föl a kiemelt cégek közé. Az egyre szigorodó brüsszeli értelmezések azonban immár csak a honvédség, az energiaellátás és az elektronikus hírközlés területén ismerik el az állami korlátozás jogosságát, ezért is javasolta a két éve fiókban heverő törvényjavaslat, hogy az utolsó nyolc céget vegyék ki a felsorolt listáról. Egyúttal ott is korlátozná az állami vétójogot, ahol megmaradna az aranyrészvény: a továbbiakban ezt indokolni kéne, és a vétót bíróság előtt meg lehetne támadni.

A kormányzati ciklus lejártával teljesen bizonytalan, mi lesz az Igazságügyi Minisztérium törvényjavaslatával. Amennyiben kormányváltás lesz, meglehetősen valószínűtlen, hogy az állami kivonulást folyamatosan támadó Fidesz változatlan formában előterjesztené. A jelenlegi kormány pedig miért tenné, ha az elmúlt két évben sem tartotta fontosnak? Bár Brüsszel előszeretettel hivatkozik arra, hogy a nyugat-európai kormányok csak 1-2 vállalatban tartanak aranyrészvényt – tíz kormány pedig egyetlenegyben sem – valójában azonban hiba is lenne a „védett vállalatok” túlzott tizedelése. Ne feledjük: Nyugat-Európa nem privatizálta áram-, gáz- és energetikai vállalatait, így ott aranyrészvény helyett egyszerű tulajdoni többséggel érvényesíthető az állami akarat.

kandor